Emlékszem még mikor csak nyolc éves voltam, láttam a TV-ben egy zenekart, akik marhára megragadtak. Egyből szóltam anyukámnak, hogy "anya ez a rock zene, igaz?" Tisztán emlékszem, hogy anyám mosolygott, majd pár hét múlva megvettük a Sepultura Roots kazettáját! Most itt ülök lassan húsz évvel később és azt kell mondanom, hogy baszd meg! Baszd meg, túl vagyok életem eddigi legjobb koncertjén! (Fotó: Réti Zsolt)
Délután ötkor érkeztünk a hajóhoz, hogy hátha sikerül interjút intézni. Sajnos ez nem jött össze, ellenben érdemes lesz minket a napokban is követni, mivel lesz egy jó kis Soulfly játékunk, egy dedikált képért, amit a zenekar (Igor Cavalera kivételével) alá is írt nekünk. Lényeg, hogy itt ülök a forró panelszobában, és csak most jutott eszembe, hogy volt előzenekar is.
Az Insane szerintem, nem ide való zene, ahogy a Hellyeah elé se volt való a ROTMR vagy a Magma Rise, ellenben Érsiék mégis képesek voltak magukra felhívni a figyelmet! Nem az én stílusom ez a zene, mióta nincs benne Oszika, nem is követem a srácok pályafutását, de azért el bólogattunk rá, még akkor is, hogyha kőkemény félórát késtek. Ami marhára meglepett, hogy kegyetlen sokan voltak! Na, nem csak az Insane-en, hanem magán az egész eseményen. A fotón is láthatjátok, hogy kilenc előtt nem sokkal még, hogy kígyózott a sor a hajónál. Azért valljuk be, hogy ilyen nem gyakran látni.
Nem sokkal tíz után pedig jött az, amitől totálisan elborult az agyam. Komolyan mondom, hogy ennyire energikus, jó hangulatú buliban még soha nem voltam. A zenekar nem szarozott sokat a Seek N Strike-al kezdtek, majd egy jó kis Back To The Primitive és Jumpdafuckup. Mindig is imádtam Tony Campos-t, mert egy eszméletlenül tehetséges, jó basszusgitáros, de véleményem szerint, soha nem találta a helyét a Soulflyban. A mostani turnén Max fia Igor, akit a Lody Kong-ból is ismerhetünk (tavalyi bulijukról ne is beszéljünk...) alapozza a basszus témákat Zyonnak. Egyszerűen ennek a gyereknek, mármint Igornak, hagyni kéne a francba azt a bandát és csak a basszerozásra figyelni. Eszméletlenül jól tolta, tele energiával, egy percre sem állt meg, hergelte a közönséget, és mindent beleadott. Látszott rajta, hogy élvezi, hogy apjával és a tesójával állhat a színpadon. Igazából mondhatjuk azt is, hogy lassan ez a Cavalera családi banda lesz.
Marc Rizzo az, aki hűen kitart a főhős mellett és rendíthetetlenül segít abban, hogy amikor Max csak üresen penget, akkor is érdekes maradjon a műsor. Szarul is szólna a Prophecy vagy a Rise Of The Fallen, ha ő nem tenné oda magát száz százalékosan. Tavaly a Parkban azt láttuk, hogy Zyon "csak" eljátssza a dalokat, de igazából nincs benne érzés, nincs benne az az energia, ami kell ehhez a fajta metalhoz. Úgy néz ki, hogy kellett egy éve az ifjú Cavalera gyereknek és beleérett a kezébe a Soulfly érzés. Nem szarozik, oda sóz a dobnak, az pedig úgy szól, úgy szétvágja az ember hallójáratát, hogy még mindig cseng a fülem. Arról ne is beszéljünk, hogy folyamatosan figyel a többiekre, tudja mikor mit akar az apja. Na, és akkor beszéljünk kicsit Maxről. Őt menő fikázni, hogy nem tud gitározni, hogy nincs hangja. És? Az AC/DC változatos zenét tol? A Meshuggah-ban vannak dallamok? A Motörhead-et Lemmyn kívül másért megnéztétek pénteken? Na, és Slash-t? Kezded érteni a dolog lényegét? Max is egy rock ikon, akárcsak Lemmy, Morrison, Hendrix. Kurvára mindegy, hogy teljesen kamut penget a gitáron, vagy a közönséget énekelteti, mert már nincs úgy hangja ordibálni. Ő elviszi a hátán a cirkusz részét a bulinak. Ő az, aki miatt odamész a Soulfly-t megnézni. Aha, hittem ezt eddig, mert Max oké, tényleg nem gitározott sokat, ellenben annyira tele van energiával, annyira látszik rajta, hogy szívből áll oda a színpadra, nem csak azért, hogy most elüssön néhány órát, és keressen X ezret Forintot. Nem csodálom, hogy a csávó évenként jön ki valami cuccal, hogy kreatív, mert egyszerűen ránézel és látod, hogy ez élteti, ez ad neki erőt, hogy életben maradjon. Egyszerűen, nem tudom, hogy kéne azt leírnom, hogy ez volt életem eddig legjobb bulija, de tényleg! A másik meglepetés, ami még ért a nagy nézőszámon kívül az az volt, hogy az emberek nem a Roots- Refuse dalokra őrültek meg a legjobban. Látszott rajtuk, hogy élvezik, de ők mégis itt most olyan dalokat akartak hallani, mint a No Hope=No fear, No, Tribe vagy igaz, hogy csak egy kis részlet, de az Umbabarauma.
Felejthetetlen este volt és nem mellékesen van egy jó hírünk is! Zyon elárulta nekünk, hogy a következő évben vissza fognak hozzánk térni, hogy a nem sokára megjelenő új albumot bemutassák! Egy biztos, Én ott leszek megint az első sorban!
A koncertfotók a tavalyi Budapest Parkos koncerten készültek.
