A magyar előadók napja: Rockmaraton Fesztivál @ Dunaújváros, Szalki-sziget, 1. nap, 2015.07.13.

2015. július 14. - csubeszshuriken

l1060766.JPG

Igazából a történet a nulladik nappal kezdődött ugyanis a szervezők az utolsó napokban úgy döntöttek, hogy vasárnap délután négytől már gyülekezhet a gyülevész népség. És bizony szép számmal érkeztek is, és álltak lelkesen sorba a drága jó rockerek. Skandálva, hogy Balatonsound, Balatonsound, de meleg és a hosszú sor ellenére is ez szépen elvette az élét a várakozásnak, és erősítette az összetartozás érzését is, az elkövetkezendő 25. Rockmaraton alkalmából.

Itt pedig még minden makulátlan volt, a tarajak peckesen álltak, a jelmezeken még sehol egy folt. Egyedül a sátrak leverése volt nehézkes a hetek óta szikkadó földben, de rutinos fesztiválozok megoldották, még ha vitathatóan konzekvens módszerekkel is, ugyanis volt aki sörrel próbált lazítani a rögökön. Na, meg a jó öreg Rockfater volt picit elanyátlanodva, merthogy a hazai pálya kicsit kicsúszott a lába alól, és minthogy az érkezők nagyja most nem pécsi volt, nem jöttek azonnal a szelfi felkérések, az én lencsém elé is inkább ő kéredzkedett be, de megnyugvásul elmondhatom, három órával később már egész jól feltalálta magát.

l1060381_1024x768.jpg

Aztán jött a hétfő, ami még mindig a megérkezésről szólt, hisz sokan voltak, akik csak ezen a napon hajtották végre a beköltözést, és talán jól is tették, hogy nem siettek, hiszen elég rendesen esett az eső a nap első felében, ami néhány tarajat ferdére áztatott, meg a bakancsok is megkapták az alap sarat, de aztán mindezek után kisütött a nap, és végre elkezdődtek a koncertek, valamikor hat óra magasságában.

Ez a hétfői nap szinte kizárólag a magyar előadók napja volt. Méghozzá azoké akik kihagyhatatlanok egy rock fesztiválról, de a sok külföldi banda miatt később már nem fértek volna be. Így a nagyszínpadon ott volt az Omen és a korai kezdés ellenére is látszott, hogy azért nekik mindig meglesz a respektjük ezen a fesztiválon. A világos sem zavart senkit, jól is szóltak, ment a villázás rendesen. De végig nézni azért mégsem szerettem volna őket, meg idő sem volt rá, hiszen Shortscore Pit jobbnál jobb előadókat tartogatott az extrémebb vonalak mentén. A Nadír talán kicsit korán kezdett, de ennek ellenére is hibátlan bulit hoztak. Aztán őket követte a The Morning Star, akik egy helyi death metál banda, energiabomba énekessel, és talán ennek is, talán a saját közönségnek, itt már szépen voltak az előző évek szaunájához képest egész szellős kis sátorban.

Idén egyébként kicsit messzebb helyezkedik el egymástól a négy színpad, ami azért jó, mert nem kapod sztereóban idén mondjuk az Akelát a Biohazard-dal, ha a kettő között állsz éppen sorba a frissítődért. A Shortscore Pit szomszédja a Monster Aréna a helyszínen egyébként, ami ezen az estén a punk színtere volt. Így két másik koncert között ide lehetett még átszambázni, egy kis óóó, ééé típusú refrénekben gazdag buzdító dalokért. Őszintén nekem a Kovbojok és Rózsaszín Pitbull sem tetszett, kicsit fáradt Beatrice zacc újrahasznosításának éreztem őket, de ne menjünk bele, mert senkit se szeretnék megbántani.

l1060729.JPG

Közben a nagyszínpadhoz visszaskubizgatva, látszott, hogy ott a Rómeó Vérzik és a Road hozza a kötelező profit, magas nézőszámmal és boldog mosolyokkal az arcokon. Kell, hogy mindenki tudja és énekelje együtt a szöveget a nyitó estén, na. Gondolom én. De innét ismét a Monster Aréna ez esti orgazmusa azért végül mégis az Auróra volt. Pengén nyomták, ahogy kell, a régi és új számok váltakozása sem zavarta meg a láthatóan több generációból érkező közönséget. Telt házas volt a móka, és móka volt a javából Vigi örökbecsű triójának koncertje.

Aztán, ha a Monsternek ez, hát a Shortscore-nak a Kill With Hate volt akik elhozták templom gyújtogató muzsikájukkal a katarzist. A pécsi Malediction felvezetésével, őket inkább roncsoltak, mint zenéltek. Kafa volt. Mindenkinek, aki ezt szereti. De persze ezzel párhuzamosan ott volt a szintén helyi Jolly Jackers akik épp a Paddy and the Rats nyomvonalát tapossák stílus és sikerek terén is, nos ők is jól megmozgatták néhány száz forma virgácsait.

l1060947.JPG

Ahova még a töménytelen pacsi és némi bandázás után odaértem, az a Hammerworld színpadon a Virrasztók volt, aki nem gyengén vették magukat komolyan, a gyertyákkal és és kaszával egybekötött mikrofonnal, de amit csinálnak azt úgy tűnt szép rajongótáborral és nem kis elhivatottsággal teszik. Az énekes a két lány között kifestve kopasz fejjel durva kontraszt volt nekem, de azt mondom ez még simán belefért, egy jó keddre várakozva. Eddig úgy tűnt megszólalni meg tud a helyszín, belakható, és bukkanókon a magyar bandák át is segítették szépen az első napon. Hogy jöhessen a következő.

FOTÓK: BÉLLEY CSABA. TOVÁBBI KÉPEK ITT.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr817628172

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum