Különösen kedves számunkra 1995 zenei szempontból, mert nagyjából ilyenkor kezdtünk el metal zenéket hallgatni és nagyon sok ma is kedvenc lemez pont húsz éve jelent meg. Akkor is meg voltunk róla győződve, de így húsz év távlatából pláne ki jelenteni, hogy kevés olyan brutálisan jó év volt a metal zene történetében, mint 1995. Alább kiszedtünk nekünk tetsző tízet (plusz egyet), de mennyi mindent kihagytunk. A teljesség igénye nélkül: Moonspell - Wolfheart, The Gathering - Mandylion, At The Gates - Slaughter Of The Soul, Down - Nola stb, stb. Nektek mi hiányzik a listáról?
10. TROUBLE - PLASTIC GREEN HEAD
A chicagói doom metal úttörők hatodik albuma (is) meglehetősen mostoha körülmények között látott napvilágot. A metal műfaj számára alapból kedvezőtlen zenei légkör és a lemezt megelőző kiadóváltás még nem rogyasztotta meg a harcedzett csapatot, a soros európai turné meghiúsulása viszont övön alulinak bizonyult. Ezt követően a Trouble közel egy évtizedre kivonta magát a forgalomból, és csupán alkalomszerű élő aktivitást mutatott. Néhány bulin a később véglegesített Kyle Thomas énekelt Eric Wagner helyett. Hátrahagyták azonban még a Plastic Green Headet - az 1993-ban visszatért eredeti dobos, Jeff Olson játékával -, amely nem szakít az előző anyagok pszichedelikus vonalával (lásd-halld Flowers), de igazán súlyos pillanatokban is bővelkedik (The Eye, Opium-Eater, Hear The Earth). Az elválaszthatatlan Bruce Franklin - Rick Wartell gitárpáros feszes, zakatoló riffjei és briliáns ikerszólói kerek, fogós dalokba ágyazódnak, amelyekben Eric füstös, szétszívott hangja és fájdalommal teli dallamai teszik fel a pontot az i-re. A két feldolgozás ténye meglepőnek tűnhet, akárcsak maguk a választott dalok (Carole King - Porpoise Song és Beatles - Tomorrow Never Knows), ám mindkettőt a saját arculatára formálta a zenekar, előbbi egyenesen zseniálisan sikerült.
9. KYUSS - ... AND THE CIRCUS LEAVES TOWN
A Kyuss kiteljesedése és egyben hattyúdala is volt egyben. A kritikusok zabálták és egyöntetű vélemény volt, hogy előbb utóbb simán befutnak az A ligába. Na, a megjelenés után 3 hónappal, még abban az évben fel is oszlott a banda, ennyit a kritikusokról. A befutás végül csak Josh Homme-nak sikerült pár évvel később a Quuens Of The Stone Age-dzsel, de neki nagyon.
8. MONSTER MAGNET - DOPES TO INFINITY
Bár a Dave Wyndorf vezette Monster Magnet nem ezzel az albumával futott be és vetette meg a mainstreamben a lábát pár évre, kétségtelen, hogy ezzel az albummal ismerte meg a nevüket a nagyvilág. A lemezről az egyetlen videó a Negasonic Teenage Warhead című dalra készült és bazi nagy sláger is lett, később pedig a Look to Your Orb for the Warning lett a Mátrix című film betétdala.
7. DEATH - SYMBOLIC
Chuck Schuldiner zenei nagyságánál talán egyetlen nagyobb dolog van: a hatalmas űr, amit korai halála hagyott a death metal színtéren. A Death utolsó előtt nagylemezének minden apró darabjára a maga a zseni ügyelt. Ő írta a szövegeket, a zenét és ő volt a lemez producere is. Talán lehetne azon vitázni, hogy a Death lemezek között milyen helyet foglal el a Symbolic, viszont az kétségtelen, hogy húsz évvel ezelőtti bika erős felhozatal közepette ez a lemez olyan nagyott ütött, hogy - nem véletlenül - sok helyütt az év albuma plecsnit kapta. Progresszív death metal alapvetés 1995-ből, annyira kötelező, mint Petőfi Anyám tyúkja.
6. MESHUGGAH - DESTROY ERASE IMPROVE
Úristen, hogy ez a lemez is már 20 éves! Mennyire durván szól még mai füllel hallgatva is, hát még mekkora meglepetés lehetett ez akkor?! A Meshuggah ezzel a lemezzel döntötte el végérvényesen, hogy nem hajlandó semmiféle stílusdefiníciónak megfelelni, inkább külön utat járva kitaposnak maguknak egy sajátot. S hogy igazuk lett? Persze, hogy igen! Az általuk lerakott alapokon nyugszik egy komplett zenei színtér, a djent. Ettől függetlenül a Meshuggah sosem lesz djent zenekar, ők a Meshuggah.
5. WHITE ZOMBIE - ASTRO CREEP: 2000 - Songs of Love, Destruction and Other Synthetic Delusions of the Electric Head
A banda negyedik és egyben utolsó nagylemeze a nagy sikerű album, melynek teljes címét most nem írnánk le még egyszer. Rob Zombie máig tartó sikerének is kábé ez tette le az alapjait az olyan dalokkal, mint a More Human than Human vagy a Super-Charger Heaven.
4. FEAR FACTORY - DEMANUFACTURE
A kilencvenes évek egyik legjobb lemeze, a Fear Factory munkásságának csúcsa, ennél jobbat azóta sem tudtak letenni az asztalra pedig azért próbálkoztak bőven. Talán ezért tartják sokan (köztük drága főszerkesztőnk is), hogy nagyjából itt kellett volna abbahagyni a FF-nek. Az 'ember-gép küzdelme a távoli gépek által uralt világban' témakör köré felhúzott életmű legmarkánsabb és legpengébb lemeze ez. Kőkemény és halálpontos darálás és zúzda közel egy órán át. Alapmű és természetesen ugródeszka/minta/példa/hatás (a megfelelő rész aláhúzandó) egy komplett generációnyi fiatal zenésznek, akik a 2000-es években értek be.
3. ANTHRAX - STOMP 442
Sokan a John Bush éra legjobb Anthrax albumának tartják bár egyesek odáig is elmentek, hogy a valaha volt legjobb Anthrax album a Stomp 442. Dan Spitz gitárost az albumon már Paull Crook váltotta. Kereskedelmileg pedig nagy bukta lett a lemez, mert a zenekar szerint az Elektra kiadó korántsem tett meg mindent a megfelelő promócióért.
2. PARADISE LOST - DRACONIAN TIMES
A bevetőben már írtam, hogy nekem ez időtájt jelent meg a metal az életemben (tizenpár évesen) és az elsők között ez a Paradise Lostnak köszönhető. Az a mélyre hangolt riffek és az a nyivákoló gitár, amit Greg Mackintosh azóta is tol, úgy elkapott, hogy azóta sem enged el. Nagy kockázatot nem vállalok, ha azt mondom, hogy a zenekar legjobb albuma a Draconian Times. Az albumot Enchantment nyitó zongorajátéka, majd ahogyan megdörren az album és húz egy tucat hibátlan dalon át - mestermunka. Talán a 2012-es Tragic Idol áll hozzá legközelebb ehhez a lemezhez, de le nem lökheti a trónról. A gótikus metal atyjainak referencialemeze.
1. FAITH NO MORE - KING FOR A DAY ... FOOL FOR A LIFETIME
Sok rajongó ezt a lemezt sírja vissza leginkább, ha a Faith No More pályafutását kell felidézni. Kétségkívül a zenekar legkeményebb és legeklektikusabb lemeze. Hogy ennek köze volt-e ahhoz, hogy Jim Martint Trey Spruance váltotta a gitárosfronton a fene se tudja, de ezt az albumot ma is különösen jólesik elővenni.
+1. RAMMSTEIN - HERZELEID
A német piromán mesterek bemutatkozó albuma talán nem is sikerülhetett volna jobbra. Nem a legjobb Rammstein lemez, de pontosan akkorát durrant, hogy az A ligába került a zenekar. Szépen kimunkált ipari metal tételek sorakoznak a Neue Deutsche Härte színtér zászlóshajójának első lemezén, amin nálam abszolút kedvenc az Asche zu Asche, de bármelyik dal bármikor fel tudja szabadítani az emberben az állatot - autóvezetéshez kimondottan veszélyes...A banda azóta is Herzeleid felállásása szerint működik és ez a kohézió olyan masszív alapot teremt, hogy az ezt követő albumok mindegyikén egyet sikerült előre lépni minden értelemben.