Ez nem egy trend, hanem visszatükröződés itt és most - Trial, By The Grace Of God, Satelles, Extreminating Angel @ Dürer Kert 2015.08.03.

2015. augusztus 10. - csubeszshuriken

11224365_1624560151153389_4449987954257070848_n.jpg

Rengeteg jó banda jut el idáig és ad koncertet manapság Budapesten, szóval mondhatni nem nagyon lehet panasz a szervezésekre, de az is tény, hogy az underground undergroundja helyett azért sokszor a tuti csapatok után nyúlnak a szervezők, hiszen a tuti az tuti. Nyilván az működik, ami anyagilag is jól működik és ez rendben is van így. Mindeközben időnként azért mégis bevillan valami, amiről lehet tudni, hogy ez most más lesz és ezért piszkosul lehet várni. Ez az este pedig ilyen volt. Nem csak azért, mert két olyan zenekar lépett fel közösen, akik már nem igazán, vagy csak időszakosan léteznek és ennek dacára jutottak el együtt Budapestre. Hanem még azért is, mert ha megkérdezel valakit, aki jártas a hardcore punk ezen szárnyán, hiába Judge, Champion, True Colors, Battery, Bold és még jó néhány zseniális név, mert jó esély van rá, hogy a Trial valamelyik kiadványát a tíz kedvenc lemeze között fogja emlegeti.

Az estét a Budapesti Exterminating Angel nyitotta a Dürer kistermében, ami egyébként tökéletes helyszín volt ehhez a bulihoz, és miközben nyomták a sötét crust okosságokba hajló, máskor meg igazi régi sulis punk témáikat, én azt vártam mikor esik le az énekes srác álbajusznak tűnő büszkesége az orra alól. Bár többnyire mellőzve a színpadot mászott az arcunkba, az mégsem derült ki, hogy frankó volt - e a bajusz. Az viszont igen, hogy a két gitárral nyomuló csapat frankón nyomja azt ami az undergroundnak is az undergroundja. Az utánuk következő szünettel viszont kicsit elcsúsztunk kint a kertben, mert addigra túl voltunk a nyolc órán és hétfő lévén a legtöbb barát és cimbora csak ekkora ért oda. Így a pacsi kiosztogatás miatt a szintén pesti Satelles produkciójának javáról sokan lemaradtunk. A végéből azért kiderült, hogy az ő vonaluk nagyjából az a dallamosabb oldal, amit az utánuk következő B.T.G.O.G. képvisel.10985400_1624557234487014_5895534531416766346_n.jpg

Mikor megláttam Rob Pennington - t, kicsit hiányoltam azt a postahivatalnok formát, amit a By The Grace Of God legaktívabb időszakában készült videókon látni, a betűrt szövetnadrággal meg a közalkalmazotti bőrcipővel. Ebben nyomva a tigrisbukfenceket a színpadon, a repkedő első soroknál, egyedi arculatot adott a színtéren ennek a mellék projektnek induló, de aztán két legendás felvételt is készítő csapatnak. Rob mostanra inkább úgy néz ki, mint egy birkózó, de ettől sem a színpadi előadásmód, sem az abban dobogó szív nem volt kevesebb. Ez a fickó nagyon jól át tudja adni mindazt a pozitivitást ami ebben a zenében benne van. És persze lehet közhelyes, mert hardcore koncertek és az ő esetükben is ezerszer leírták már, de mivel én most láttam őket először, ezért itt tapasztaltam meg, mennyire személyessé tudja tenni a kapcsolatot a By The Grace Of God a közönséggel. Két lemezükről a For The Love - ról, és a Perspective - ről a legtöbb dalt eljátszották. A képek, amikor a felpörgött énekes feje már a színpad alatt van talán a November's Lie közben, vagy amikor a Boy in the River introját úgy nyomják végig, hogy Rob térdelve, a térdelő rajongó homlokához nyomja a homlokát, azt pár szóval pedig úgy sem lehet visszaadni, szóval meg sem próbálom.11831650_1624559397820131_2646927207334413116_n.jpg

Pedig Greg a Trial frontembere arra kért mindannyiunkat, ha a koncert után kimegyünk az utcára, mondjuk el valakinek, hogy hogyan éreztünk magunkat odabent együtt. Én pedig miközben hallgattam ezt a két számot összekötő szöveget ettől a csupa szív férfitől, aki izzik a színpadon, azt éreztem, hogy ezt meg is fogom tenni. Azzal, hogy ezt átadni mégis mekkora kihívás csak később szembesültem a Dózsa György és Damjanich sarkán dekkoló bizarr formák láttán, kikbe hazafelé először beleütköztünk. Na de körülbelül ilyen kontrasztos az élet is a pozitív hardcore muzsikán innen és túl. A Trial bulija pedig, ha pozitív energiaáramlásról beszélünk, akkor abból is a vese és a velő, ha x - es csapatnál illik ilyet mondani. Egyedülálló zenekar, szintén nagyon személyes légkörrel, tele tűzzel, és azzal az érzékkel, hogy ezt át is tudja adni nekünk. Valószínűleg ezért is tartjuk sokan ilyen rangos és hiteles csapatnak a mindössze három kiadványt megélt Seattle - i bandát. Ahol a máskor már kicsit demagógnak vagy közhelyesnek érzett üzenet is kétszáz százalékkal jött át és érintett meg. Legalábbis engem. Persze nem hiányzott a szokásos intro, és az Are These Our Lives?, a War By Other Means, a One Step Away, vagy a többi klasszikus nóta sem. Budapest nagyon szerencsés abban, hogy ha a Trial összeáll, ide mindig eljönnek. Mint ahogy eljöttek az utolsó néhány alkalommal mindig, amikor újra összeálltak, hogy megcsinálják az év egyik legjobb buliját. Ezt pedig mint ahogy az énekes ezt ki is hangsúlyozta, a baráti szálaknak köszönhetjük, ami a szervezést rendező Zolihoz köti őket. Aki szintén ott nyomult az első sorban a bulin.11825081_1624560384486699_763879719031816390_n.jpg

Nem tudom hányan lehettünk, úgy 150 és 200 ember közé saccolnék, de nagyon meg lennék lepődve, ha bárki is csalódottan távozott volna hétfőn a Dürerből. Exkluzív bulit láthattunk, ha szerencsés egy punk koncerthez ezt a szót használni és nagy köszönet a zenekaroknak és a szervezőknek, hogy összeálltak erre a turnéra és eljöttek Budapestre. Reméljük lesz meg ilyen alkalom. Addig meg lehet pörgetni a banda Reunion Retrospective videójának nézettségszámlálóját, ami úgy kötelező az élethez, mint a fogmosás meg a folyadék.

FOTÓK: MILISICS ÁGI, További képek ITT.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr997693490

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum