RockStation

Az igazi fekete mágia: Motörhead - Bad Magic (2015)

2015. augusztus 31. - KoaX

motorheadbadmagiccd_638.jpg

Mutassatok olyan embert, aki nem bulizott, nem rázta még a fejét soha az Ace Of Spades-re. Mutassatok egy olyan "rocker-t", aki nem tudja, hogy mi az a Motörhead, aki nem tudja, hogy kicsoda az a Lemmy Kilmister. Egyszerűen a Motörhead mellett nem lehet elmenni a rock történelemben. Ez a story meg nem most kezdődött, egészen pontosan negyven éve, amit most a Bad Magic-kel ünnepelünk.

Lemmy munkássága kiemelkedő, megalkuvást mellőző. Negyven év alatt nem volt hajlandó mást játszani, csak azt amihez igazán ért, a tökös, kemény rock and roll-t. Lehet, hogy az öreg már nincs a topon (nincs), elmúltak azok az idők mikor folyt a whiskey minden csapból, amikor egy turnén akár egy hétig is ébren volt, elmúlt már a fehér csík láz. Ellenben egy dolog nem múlik el, Lemmy.  Lemmy halhatatlan és a zenéje is az. Phil Campbell és Mikkey Dee is kiemelkedő zenészek, ezzel nem is vitatkozom, de azért lássuk be, hogy a Motörhead név egybeforrt Lemmy nevével.

motorhead_2015_1.jpg

Kétezer-tizenötöt írunk és itt van a banda huszonharmadik albuma. Még sörből is sok lenne ennyit letolni. A Bad Magic hozza is a tőle elvárt szintet. Az albumot a kétezer-tizenhármas elődjéhez a Aftershock-hoz lehet a legjobban hasonlítani. Van egy-két nagyon jól elkapott pillanat rajta, aminél azt mondod, hogy azért van még az öregekben némi kraft. Igazából már a lemez legelső másodperce jellemzi a zenekar attitűdjét. Victory Or Die, ezért jöttek. Ez a cél, - igaz Lemmy állapota megint kétséges, de mi a szerkesztőségben úgy érezzük, hogy a trió csak nyerni tud. Azért az olyan dalok, mint a The Devil vagy a Shoot Out AllOf Your Lights elég rendesen arra késztetnek, hogy újra és újra berakjam a lemezt a lejátszómba. A két említett dalban vannak talán a legjobb, legfogósabb refrének és a két legtökösebb riff.

A hangzásra természetesen nincs egy rossz szavunk sem. Miért is lenne? Ennyi évnyi rutinnal tudják, hogyan akarnak, hogyan kell szólniuk, hogy az ember azt mondja, "igen, ez most rendesen megdörren". A közel negyven perces albumra azt kell mondani, hogy az elvakult rajongóknak tökéletes lesz, ellenben nekem, mivel nem vagyok a világ legnagyobb Motörhead rajongója így egy-két hallgatás után kicsit kezd alább hagyni az érdeklődésem. Jó album, ezt nem vitatja senki sem, de számomra a tökéletes album, persze a klasszikus felállást most mellőzve az a kétezer-nyolcas Motörizer volt.

Azért öröm azt látni, hogy meglehet úgy öregedni a rock zenében, hogy nem feltétlen alkotsz gyenge, silány minőségű albumokat. Ez a zenekar mindig hozta a tőle elvárt szintet, soha nem adtak alább az elvártból. Így kell tisztességgel megöregedni a szakmában. Nagyon sokan tanulhatnának tőlük. A lehető legjobbakat és még azért pár albumot kívánok a zenekarnak.  Béke, Szeretet, Metal

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr697744936

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum