Nem, nem fogunk átmenni gasztronómiai oldallá, de néhanapján azért én is beviszek egy kis tápértéket fesztiválokon, az ital mellett. Természetesen elítéljük a túlzott alkoholfogyasztást! Nos, de erről majd később. Múlt hét pénteken, sikeresen lezártnak tekintem az idei nyarat, de szerintem ezzel nem vagyok egyedül.

Esztergomban eddig a Madball koncerten kívül, csak átutazóban voltam munka címszó alatt ( Textilbáró On Tour). De ez az idei évtől változni fog, hiszen ez a gyönyörű város rendelkezik egy olyan hellyel, amit Sportalsónak hívnak. Ricsi és Bozsó a hely atyjai, akik éjjel-nappal azon dolgoznak (a rendes munkahelyük mellett), hogy a helyi illetve környékbeli arcoknak nyújtsanak jó pár felejthetetlen estét. Az idei évben meg is rendezték az ő kis fesztiváljukat, ami nem is olyan kicsi, a Sportalshow-t. A helyszín a Sportalsó melletti placc, ahol régen zajlott a Fesztergom. Arról fogalmam sincs, hogy milyen volt, mert, mint említettem tróger vagyok és eddig kerültem Esztergom városát.

Érkezésünkkor már a fogadtatás csillagos ötös volt, ami egyrészt nagyon jól esett, másrészt meg sokan példát vehetnének erről a két srácról és segítőikről.

A Sonic Rise már tépte a húrokat, mikor az első söröket fogyasztottuk, de a hely és az ismerősök felkutatása miatt, sajnos nem nagyon tudtam figyelni arra a maradék két dalra, mikor odaértünk. Ezután egy kis városnézésre invitáltak a többiek, konkrétan a szomszéd utcát kellett megnézni, ahol van egy söröző és oda mindenképpen be kell, menjen az ember, ha arra jár. Sikerült. Sok időt nem töltöttünk ott, hiszen már elérkezett a Kill With Hate ideje, aminek pont a kezdésére értünk oda. A Kovács Metalgitáros Attilával kiegészült death hordához volt már jó párszor szerencsém. A Fuck Humans című új dal (ami sajnos soha nem lesz felvéve egyéb okok miatt ), még mindig hasít, egyre jobban tetszik. Fasza koncert volt, vette mindenki a lapot, a színpadon és a nézőtéren egyaránt. NiHilak és Ákos valami zseniális páros a gitárfronton, mondanám, hogy szétbasz a kettejük ereje, de ilyet nem írunk le… :)

A címre visszatérve, itt meginvitáltak minket egy bográcsos csülkös körömpörköltre, ami épp akkor lett kész. Mondanom se kell, hogy nyakig ragadtunk, és már mozogni se nagyon bírtunk az elfogyasztott étel mennyiségétől. Köszi, Laci, ezer hála!

Sörvétel és levegőkapkodás után már a Don Gatto vette át a terepet. Róluk azért nehéz írni, mert mindenki ismeri őket, másrészt meg annyira nem érdekel a banda, hogy iszonyat… hehe…. Pető cimboránk jubileumi 51. Gatto koncertje volt ( :D ) ez, volt némi pyrotechnika is, meg jó hangulat. A betonszínpadról néha-néha egy vállalkozó lelkű fiatal próbálkozott a stagediving-gal, ami nem mindig sikerült. Amúgy ezen a koncerten voltak a legtöbben, ez gondolom köszönhető annak is, hogy Acika stand-upot is nyomat két dal között. Az estzáró zenekara a Watch My Dying-ot már csak hátulról figyeltük, hiszen elkapott minket a roham, hogy utolsó szabadtéri buli van, így elkezdődött a térhajlítás.

Igazából ez nem is koncert illetve fesztivál, hanem élménybeszámoló, mert ez az este számomra élményszámba ment! Nagyon jó hangulatú, nagyon profin szervezett fesztivál volt ez a Sportalshow! Remélem, hogy jövőre is lesz folytatás. Nagyon szorítok a srácoknak! Bozsó és Ricsi! Le a kalappal!