Minden generációnak megvannak azok a zenéi, amik tökéletesek arra, hogy bevezessék az ifjú metalra éhes embert ebbe a remek műfajba. Ilyen volt a Limp Bizkit, a Linkin Park, a P.O.D. mondhatjuk akár a Sum 41-et is vagy a Blink 182-t. Mondjuk ezek a zenekarok azóta vagy totál más hangulatú zenét csinálnak, vagy ezerrel tolják a nosztalgia turnékat. Na, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy itt van most a Bring Me The Horizon legújabb albuma, amiről további érdekességet a hajtás után olvashatsz.
Bevallom, hogy soha nem voltam ez a nagy metalcore fan, ezek a zenék engem elkerültek, de azért még így is meghallgatok néha egy-két bandát, hogy tudjam mi a pálya ezen a vonalon. Nem is mindig értem, hogy az ilyen zenekarok, hogy bírnak több, mint tíz évig fent maradni a vízen, de miközben ezen agyaltam rájöttem, hogy kellenek az ilyen zenekarok. Tényleg tipikusan az a könnyen befogadható zene, amire egy kezdő rock rajongó felfigyelhet. A Bring Me The Horizon is így indult, és szép lassan az angol metalcore talán legjelesebb képviselői közé avanzsáltak.
Az már az előző Sempiternal című albumnál is világosan hallatszott, hogy vagy a menedzserek vagy a zenekar időben felismerte, hogy ha idővel a banda nem akar eltűnni a tucatzenék tengerében, akkor tovább kell lépniük. Azért a lemezért kaptak is rendesen szakmai elismeréseket és úgy tudtak továbblépni, hogy a közönségük sem fordult el túlük, sőt!
A That's The Spirit album már az ötödik a BMTH lemezei közül, ami némi meglepetést is okozott a számomra. Érezni benne jó adag Linkin Park hangulatot, tutira hatással voltak a srácokra, de ezzel semmi gond nincs. A nyitó Doomed című dal kimondottan tetszik, Oliver ordítása igen megnyerő volt a számomra. Igaz, hogy ezeket az éneklős részeket annyira nem preferálom, de valahogy néha megvan az a hangulat, hogy reggel felrakod a metrón a fejedre a fülest és valami ilyesmi "lágy vadulásra" vágysz. Mondjuk az olyan dal címekkel, mint a Happy Song nem igazán tudok mit kezdeni, de szerencsére az esetek kilencven százalékában nem emlékszem a dal címekre. Persze, klisét itt is kapunk bőven az arcunkba, hiszen van gyerek kórus, meg nagyon egyedi dobsound. Nem tudom, próbálok pozitívan hozzá állni ezekhez a dalokhoz, de a vége mindig az, hogy van valami apróság, ami szúrja a szemem. Viszont meg kell látni a pozitívat is, akárhogy szúrja a szemem a sok szálka. A Follow You, könnyen énekelhető refrénje, tuti a gyengébbik nem nagy kedvence lesz élőben is.
Most lehet, hogy sokan csúnyán néznek a monitorra, és a különböző átkokat szórnak rám, de a Bring Me The Horizon muzsikája egy elég sablonos zene, és ez még akkor is így van, ha valószínűleg ezzel a lemezzel az elit környékére katapultálják magukat (az USA-ban a 2. helyen nyitottak a Billboardon, 62.000 eladott példánnyal).
Kicsit olyan zene ez, amelyiknek nagyobb a füstje, mint a lángja.... Persze, nem baj ez, mert ügyes zenészek a srácok, csak én egy kicsit több egyéniséget várnék el tőlük még akkor is, ha amúgy a maga nemében, a maga stílusában, ez az album igencsak ott van a szeren. Béke, Szeretet, metal (3,5/5)
