Puscifer - Money Shot (2015)

A harmadlagos banda tündöklése

2015. november 16. - RaczUr

puscifermoneyshotcd.jpg

A Puscifer áldása és balsorsa az, hogy a frontemberük nem más, mint Maynard James Keenan. Maynard leginkább a Tool, meg az A Perfect Circle frontembereként ismert, a Puscifer általában a harmadlagos bandájaként van elkönyvelve a nehézfém ragadozók étlapján. Pedig leginkább ez a banda MJK önmegvalósítási terepe, a Tool- APC összehasonlítgatásoknak viszont elég kevés a létjogosultsága, az előbbihez legalább is semmiképp. Az énekes ugyanaz, de a zenei agytrösztök (Adam Jones és Billy Howerdel és jelen esetben Maynard) miatt mind más jellegű zene.

Gyenge bandának viszont nem titulálnám a Puscifert, habár a korábbi anyagait felületesen megismerve sem éreztem indíttatást, hogy beleássam magam az életművükbe. A debil album, és EP címek (lásd: V Is For Vagina, vagy C Is For (Please Insert Sophomoric Genitalia Reference HERE)) és borítók még inkább arra ösztönöztek, hogy távol tartsam magam zenéjüktől. A Money Shottól így nem sokat vártam.

Az él, az odabaszós zúzás egyáltalán nem a Puscifer sajátja. Viszont néha el tudnak kapni egy olyan erős atmoszférát, amihez hasonlót mondjuk az A Perfect Circle utolsó (remix) lemezeinél nagyítóval sem lehetett megtalálni. Laza, ambientes, néhol trip hopba hajló reptetésekre lehet számítani, amiben meg vannak a súlypontok és az ellenpontok, végül is egy jó összképet hozva.

pusciferband2015new_638.jpg

Néha elkap az izgalom az olyan daloknál, mint a lebegős-törzsies Grand Canyon, vagy a pofátlanul fülberagadó The Remedy, de a nagymonológgal kezdő –és keménycsattanóval folytatódó- Simultaneous is teljesen magával tud rántani. Az album nyitó Galileo emlékeztet leginkább a jobb A Perfect Circle pillanatokra, még úgy is, hogy azért nem annyira gitárközpontú szám.

A Money Shot elég erős lemez a gitár háttérbe szorulásának ellenére is, sőt a címadó dal talán a leggyengébb pontja az albumnak, holott a legzúzósabb tételről beszélünk. Abból a dalból valami olyasmi lett, mint egy Nine Inch Nails stílusgyakorlat. Az elektronikához bátran nyúl a Puscifer, de néha elég öncélúvá válik, lásd: The Life Of Brian (Apparently You Haven’t Seen It). Carina Round női énektémái viszont remekül összhangban vannak Maynard hangjával, így még a gyengébb zenei alapú számok is meg vannak mentve.

A Money Shot kellemes meglepetés, egyáltalán nem halott ügy megszeretni, bár nincs semmi értelme mondjuk a Tool-hoz hasonlítani a zenéjüket. Kellemes, lebegős atmoszférája van, néhol baromi erős szövegvilággal. Nem feltétlenül az a zene, amit bármelyik nap, bármelyik napszakában gond nélkül befogad a hallgató – főleg ha karcosabb riffekhez, feszesebb ütemekhez van szokva -, de így is egy igen kellemes élményt nyújt végig hallgatni ezt az albumot. (4.5/5)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr998076592

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

herma · http://breakthesilence.blog.hu 2015.11.18. 13:38:04

Kedves szerző!
Először is, tetszett az írásod, nagyjából egyet is értek vele.
Másodszor, ne vedd tolakodásnak (nem is tudom, miért kéne az ilyesmit annak venni, de szokták), de:
Ha valóban kihagytad volna a Conditions of My Parole c. 2. albumot, és nem csak stiláris fondorlat folytán alakult ki bennem ez a kép, akkor szíves figyelmedbe ajánlom, hogy már annak sem volt semmi köze sem (hálistennek) a korai vagina és egyéb nemi szerv központú "remekekhez". Sőt, nekem jobban is tetszik mint az új, bár kétségtelenül megvannak a Money Shot momentumai is. De eddig a legjobban a What If... koncertlemezük vett le a lábamról, élőben valahogy még hatásosabb az egész...
És persze mindenki más figyelmébe is jó szívvel ajánlom ezeket - természetesen a recenzióban szereplő albummal együtt!
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum