RockStation

Ezek voltak 2015 legjobb rock és metal lemezei

2015. december 12. - sebiszabi

2015_best_foly2.jpg

Az elmúlt héten napról-napra láthattátok, hogy mi, a RockStation szerzői hogyan láttuk a már majdnem elmúlt esztendőt, kinek melyek voltak a leginkább meghatározó albumok. Ugyan mások vagyunk, mást hallgatunk, nehéz is közös metszetet találni az albumok között, azért a sok-sok lemezből volt néhány, amit mindannyiunk az átlagosnál erősebbnek érzett. Így jött ki egy közös, összesített szerkesztőségi TOP 10, ami igazából 13, mert a 9. helyen négyes holtverseny alakult ki. Azért érdekes mindenképpen, hogy tizenöt ember már elég nagy minta ahhoz, hogy ez a közös lista összhangban legyen a nemzetközi vezető orgánumok listáival. ... és igen, van rajta magyar lemez.  

10. Lamb Of God - VII - Sturm Und Drang

Ennek a zenekarnak fejlődése tökéletesen lekövethető lemezről lemezre. Érezni, hogyan léptek az évek alatt fokról fokra, egyre feljebb, míg elérték a tökéletes albumot a Wrath-tal. Kérdés volt anno, hogy azt a tökéletes albumot sikerül-e túlszárnyalniuk. Jött 2012-ben a Resolution, ami egy hatalmas csalódás volt, a zenekar csak árnyéka volt önmagának. Középszerű dalok, mintha nem tudtak volna kilépni a Wrath árnyékából. Később meg ugye jött a prágai incidens. Ellenben lehet, hogy az a sajnálatos haláleset kellett ahhoz, hogy a Lamb Of God elkészítse a Sturm Und Drang-ot, ami az eddigi egyik legjobb anyaguk!

9.Corrections House - How To Carry A Whip

Mind a kilenc új Corrections House dal a Neurot Records és egyben a bomlás végterméke. De nem a külső világ, hanem elsősorban a belső bomlik fel benne. Mégis heroikus ahogy a zakatoló géphangok szabdalta magányban sejtelmes nemességet szimatol. Ettől olyan veszettül személyes.Van egy idézet ami így szól:"Aki még soha nem gondolkodott el önmaga megsemmisítésén, aki még soha nem érzett magában indíttatást, hogy a kötél, a golyó, a méreg, a tenger segítségéhez forduljon, az nem több ocsmány gályarabnál, a kozmikus tetemen araszoló féregnél". Ez jutott eszünkbe erről a lemezről.

9. Torche - Restarter

Megvan a maga hangulata a Resterternek. Kicsit olyan, mintha a Red Fang egy depresszívebb pillanatában dark rockosra vette volna az irányt, és sludgeos iszappal kente volna át. Egy szóval izgalmas. Betölt egyfajta lyukat egy olyan tág, de sokszor önismétlésbe fulladó műfajhalmazban, ahol nagyon már nem lehet újat mutatni, de jó irányokból összelopkodott dolgok vegyítésével még lehet jó pillanatokat okozni. Ezt csont nélkül teljesítette a Torche.

9. Thy Catafalque - Sgúrr

Egy zordabb, ridegebb albummal van dolgunk, mint a Rengeteg. Ez persze relatív, hiszen az egyedi, borongós atmoszféra mindig is ott volt a Thy Catafalque lemezein, de most valóban több a tüskésebb momentum, mint a 2011-es albumon, olyan, mintha jóval a Rengeteg előtti érában, de talán még a Róka Hasa Rádiót is megelőzően íródott volna.
A Thy Catafalque új lemeze, ha még picit nehezebben is emészthető, mint elődje, megmutatja, hogy Kátai Tamás ott van a kortárs metal nagyágyúi között.

9. Faith No More - Sol Invictus

A Faith No More egy bűvészdoboz, és a felette álló mágus, azaz Mike Patton előzetes kijelentései szerint bármi előkerülhet belőle. Egy sikkes sétapálcára támaszkodó könnyed sanzon ugyanúgy, mint a reszelős gitároktól reszkető latexbe csomagolt kéjrabszolga kétségbeesett üvöltése. Ehhez jön még a mágus ezerarcú munkássága, ami arra enged következtetni, hogy karizmája épp olyan apró és kidolgozott részletekből áll, mint amilyenekből egy Hieronymus Bosch festmény épül fel, és ami szinte értelmezhetetlen nekünk földi halandóknak, mégis többet és többet akarunk belőle.
Nehéz két Faith No More albumot egymáshoz hasonlítani, de azt hiszem a mostani azon keresztül tökéletesen egybevág az előző három lemezzel, hogy nincs rajta még egy közömbös hangtöredék sem.

8. Fear Factory - Genexus

Szép évfordulós ajándék, köszönjük szépen minden rajongó nevében! A Demanufacture huszadik évfordulójára megalkották a modern Fear Factory éra Demanufacture-jét. Kérdés, hogy egymás mellé lehet-e tenni pironkodás a két lemezt. Véleményünk szerint igen. Minőségében és színvonalában mindenképp, leszámítva azt, hogy nyilván ez a lemez nem stílust teremtő album, míg a ‘95-ös lemez az volt.

7. Between the Buried and Me - Coma Ecliptic

Egyszerűen zseniális album! Kihangsúlyozuk: zseniális! Akármennyire elcsépelt ez a szó, nincs más jellző erre a mesterműre. Az egyik legnagyobb előnye, hogy a már megszokott, a zenekarra jellemző muzikális elemek mellé úgy hozzák be az újdonságnak ható pillanatokat, hogy egy pillanatra sem lankad a hallgató figyelme. Észrevehető, hogy most saját magukhoz képest egy kicsit dallamosabbra, helyenként Queenesre, Dream Theater szerűre vették a figurát, de ez csak egyszerű hatásként és nem nyúlásként érzékelhető.

6. Armored Saint - Win Hands Down

armored_saint_win.jpg

A lemez címadójával, a Win Hands Downnal kezdődő 50 perc kellemes kikapcsolódást jelenthet a megfelelő beállítottságúaknak. Már a kezdés is egy masszív felütéssel szív be, aztán maga a dal is egy jó lendületes koncertnyitánnyá fejlődik. Az átlagosnál hosszabb dalok természetesen összetettebb felépítést takarnak, aminek köszönhetően kevés helyen hagyják lankadni a figyelmet.

5. Iron Maiden - The Book Of Souls

Steve Harrisék jelenkori munkáit is rendre hatalmas várakozás előzi meg, ők pedig az albumok közti időszakokat is rendkívül okosan töltik ki a tematikus múltidéző turnéikkal. Idén csak tovább fokozódtak az izgalmak, amikor kiderült, hogy első dupla, azaz eddigi leghosszabb (több mint másfél órás terjedelmű!) stúdiólemezét készül megjelentetni a Vasszűz.
A 2010-es The Final Frontier viszonylagos lapossága után ez alkalommal egy sokkal ütősebb anyag született. Megkockáztatom, Bruce és Adrian visszatérése óta a legjobb Iron Maiden album az A Matter of Life and Death mellett.Az erős listás helyezés azeúttal tényleg nem a névnek szól.

4. High On Fire - Luminiferous

A High on Fire simán az a csapat, akiknek egy új lemezéről meghallgatás nélkül is meg lehetne írni, hogy atom penge. Ugyanis az eddig megjelent hat nagylemezen egy erőtlen hang sem volt, és az, hogy olyan magasra rakott lécek után, mint mondjuk a Blessed Black Wings még mindig tudnak felfelé kapaszkodni, az még a legnagyobbaknál is ritka.

3. Nadir - Ventum Iam Ad Finem Est

A Ventum Iam Ad Finem Est mindamellett, hogy valóban az eddig született Nadir lemezek közül a legerősebb, a legszomorúbb is. De úgy tűnik a tartalmakban rejlő lehangoltság nem befelé forduló, hanem kifelé, a világra üvölt. Vannak bandák, akik az első lemezeiket találják el leginkább és minden ami azután jön, azok alapján lesz általunk respektálva. A Nadir viszont a saját stílusában szintén mérföldeket lép előre egy újabb lemeznél a dalszerzés tekintetében.

2. Ghost - Meliora

A svéd okkult rokker Ghost a megalakulása óta eltelt hét évben olyan meredek karrierfejlődést tudhat magáénak, amit semelyik rockzenekar nem mondhat el magáról a mai mezőnyben.
Harmadik albumuk inkább a debütlemezzel rokon, producernek viszont beültették a székbe azt a Klas Ahlundot, aki olyan előadóknak írt már dalokat vagy producerkedett nekik, mint Katy Perry, Madonna, Kylie Miogue, Britney Spears és vagy még egy tucat híres pop előadó. Innentől az is sejtheti, hogy mi vár rá a 40 percben, aki még nem hallott Ghostot. Slágerparádé!

1. Slayer - Repentless

Az őket istenítőknek, a kétkedőknek és a fiatalabb generációknak is meg tudták mutatni ezek az igazi háborús veteránok, hogy a múló időn és a veszteségeken túl is van még bennük annyi erő, hogy elmenjenek az első bokorig és ne pisálják le a saját emlékművüket. Ami még ma is úgy ég, hogy az sötétszürkére fesse a tágas derült eget, mint a két torony füstje azt a napot, amikor megjelent a God Hate Us All. Ez a Slayer.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr728156286

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kútmester 2015.12.12. 16:29:35

A számomra eddig ismeretlen Thy Catafalque, egy kellemes meglepetésként hatott.
A Slayer elsőséggel abszolút egyetértek, pedig nem vagyok fanatikus Slayer rajongó. De el kell ismerni brutál mód és kibaszott jól odapörköltek.
Egy hiányérzetem van, hogy a Paradise Lost új albuma nincs ezen a listán.

RMartin1992 2015.12.14. 12:12:29

@colonel Tigh: Én nem tudom, te hol láttad Zakk Wylde-ot ebben a klipben... :) Kerry King mellett a másik gitáros Gary Holt az Exodus-ból.

RMartin1992 2015.12.14. 12:24:02

Nagyon szélsőséges zenéket hallgató ember állíthatta össze ezt a listát. "Szolidabb" rock album csak az Iron Maiden, ami benne van. Tehát nem igazán átfogó ez a cikk. Én hiányolom belőle a következőket:
- Powerwolf - Blessed and Possessed
- Disturbed - Immortalized
- Five Finger Death Punch - Got your six
- Gloryhammer - Space 1992: Rise of the Chaos Wizards
- Lindemann - Skills In Pills
- Nightwish - Endless Forms Most Beautiful
- Civil War - Gods and Generals

TBlocker 2015.12.14. 12:35:09

Zakk Wylde ? A Black Label Society igencsak csúnyán nézne ...

Zephyrous 2015.12.14. 12:38:46

Vicces volt beletenni a Thy Catafalque-t, kb. a kutya sem ismeri szemben olyan nevekkel mint Iron Maiden, Slayer, LoG, stb.

agarik 2015.12.14. 12:39:46

@RMartin1992: Pont attól átfogó a cikk hogy végre nem csak a lónyál "szolídabb" műfaj képviselteti magát.
Btw,a legtöbb amúgy kellemesen lassú szám, szóval végkép nem értem mi bajod.

Kiegészíteni biztos legheta listát, de MIK HELYETT látnád a felsoroltjaidat?
Btw, a Five Finger Death Punch lemezének címadódala sima instrumentális, hazsnál vagy 3 agyonhasznált akkordot. Mit keresne egy ilyen listán?

eßemfaßom meg áll 2015.12.14. 13:08:35

Ha ez a Maiden a toplista élbolyában van akkor inkább bele se hallgatok a többibe.

redriot77 2015.12.14. 13:41:08

Klasszikus metalban szerintem az új Saxon is nagyon erős lett. Extrémebb stílusban pedig az új Nile lemez sikerült pusztítóra: visszakanyarodtak kicsit a 2002-2005 körüli irányhoz és egy direktebb, könnyebben befogadható anyagot raktak össze mint az azt megelőző At The Gates of Sethu.

Slepy 2015.12.14. 14:25:22

@Zephyrous: Sztem meg nem vicces egy ismeretlent betenni egy ilyen listába, mert ha jó az amit csinál (márpedig jó) akkor bizony itt a helye.

Amúgy az FNM nem alkotott most olyan nagyot. Lindemann viszont az első három hely valamelyikéről roh@dtúl hiányzik.

NZperX 2015.12.17. 14:29:15

Az én 2016-os listám:

1. Baroness - Purple
2. Slayer - Repentless
3. Born Of Osiris - Soul Sphere
4. Periphery -Juggernaut Alpha & Juggernaut Omega
5. Between the Buried and Me - 2015 - Coma Ecliptic
6. Tribulation -The Children Of The Night
7. TesseracT - Polaris
8. Faith No More - Sol Invictus
9. Clutch - Psychic Warfare
10. Lamb of God - VII Sturm Und Drang
11. Arcturus - Arcturian
12. Amorphis - Under The Red Cloud
13. Sylosis - Dormant Heart
14. Bandersnatch - Barking in C
15. Mgła - Exercises in Futility
16. Beach Slang - The Things We Do to Find People Who Feel Like Us
17. Therapy - Disquiet
18. Minsk - The Crash And The Draw
19. Paradise Lost - The Plague Within
20. Deafheaven - New Bermuda

Még átlag fölötti albumok voltak idén (sorrend nélkül):
August Burns Red, Horrendous, Khemmis, Kylesa, a magyarok közül pedig a Nadir és a Thy Catafalque

Nekem a nagyobb nevek közül csalódást okozott a Iron Maiden, a Muse és a Soilwork új lemeze.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum