Tegnap röppent fel a hír a nemzetközi sajtóban, hogy a las vegasi FFDP énekesének, Ivan Moody-nak felesége beadta az illetékes bíróságnak a válókeresetet családon belüli erőszakra hivatkozva. Az ügy előzménye, hogy egy vagasi hotelszobában Moody és felesége összeveszett, mert Moody telefonján volt néhány üzenet a volt feleségétől és mindenféle más nők száma, ami erősen az énekes hűtlenségére utalt. Miután Holly Smith (a feleség) elaludt, arra ébredt, hogy Moody Jiu-Jitsu tudását rajta gyakorolja, fojtogatja. A hatóságokat kihívták, Moody-t letartóztatták, de ejtették a vádakat ellene.

Moody felesége továbbá a tartásdíjra is igényt tart, mert szerinte az énekes a zenekar által havi 66 ezer dollár hozott haza. A zenekar vezetője Báthory Zoltán úgy nyilatkozott, hogy nem hiszi el, hogy a FFDP frontembere ilyenre lenne képes.

(A túlpörgött kommentelők az ügy hatására átnevezték a zenekart rögtön Five Finger Wife Punch-ra....TrollModeOff)

Biztosan emlékeztek még, hogy amikor az As I Lay Dying-nek vége lett, mert Tim Lambesis el akarta tenni láb alól az asszony, de nem jött neki össze, akkor a zenekar megmaradt része nem tudott a korábbi névvel azonosulni, ezért jött létre Wovenwar új énekessel és 2014 nyarán jött is az első self-titled lemez. Most erről a lemezről egy dalhoz, az Archers-hez forgattak egy új videót, melynek érdekessége, hogy egy klubban játszottak meglehetősen intim körülmények között, hiszen a meghívottak mind családtagok és közeli barátok voltak. Itt készült el az új videó, ez van a hajtás után.

Az régóta tudjuk Dinoról, hogy derékbőségénél csak az egója nagyobb, de erről újra tanúbizonyságot tett a minap. A Fear Factory korai időszakának a metalra gyakorolt hatása vitathatatlan, ám Dino most odáig merészkedett, hogy konkrétan megnevezte azon együtteseket és azok dalait, akik tőle nyúlták le a riffeket, megoldásokat. Elöljáróban lesz itt szó a Korn, Coal Chamber és a Meshuggah zenekarok köpködéséről, nézzük is hát közösen!

A Rockparton sikerült elkapni Andrew Craighant, a My Dying Bride egyik gitárosát pár kérdés erejéig. Szerencsére szívesen állt a rendelkezésünkre, bő lére eresztve válaszolta meg a kérdéseket, melyek között az új albumról és Calvin Robershaw gitáros visszatéréséről is faggattam picit.

Bruce Corbitt  a Warbeast és a Rigor Mortis zenekarok frontembere egy nagyon kényes témában kéri a rajongók segítségét. Augusztus 10-én egy nagyon fontos szívműtéten esett át. Azért volt erre szükség, mert a szíve működésével nem teljesen oké minden, és hirtelen az egekbe szökhet a vérnyomása, ami már életveszélyes is lehet. Viszont sajnos a műtét nagyon drága, ezért közösségi pénzgyűjtési módszerrel, ún. crowfunding-gel szeretné a szükséges 9000 dollárt előteremteni. Itt lehet adakozni, mely a cikk írásának pillanatában ~1600 dolláron áll. 

A svéd jazzmetalos alkulatot tavaly egy Periphery-Devin Townsend közös estén sikerült koncerten elkapnunk, akkor meglepő zenei élményt okozott, szóval most új lemezükre hívjuk fel a figyelmeteket, ami október 16-án jelenik meg International Blackjazz Society címmel. Az új lemezről van egy dalunk, borítónk és tracklistünk. Mindent megmutatnunk a hajtás után.

Újabb nagy death metal csoportosulás van kialakulóban, Firespawn néven. Lars Göran Petrov ének és Victor Brandt gitár (Entombed A.D.), Alex Friberg basszus (Necrophobic), Fredrik Folkare gitár (Unleashed) valamint Matte Modin dobok (Dark Funeral) felállásban üzemelő alakulat nem cicózott sokat és kidobott gyorsan egy kislemezt is Lucifer Has Spoken címmel, ami olyan mintha egy klasszikus melodeath banda napokon keresztül Behemoth-ot hallgatott volna folyamatosan, aztán egyszer dalba öntötték, ami a szívüket nyomta. De bakker, ez nem is rossz...mutatjuk.

Új lemezzel jelentkezett az amerikai gitáros, Joe Satriani. A Shockwave Supernova című albumot személyesen mutatja be Budapesten. Október 9-én látogat el a Budapesti Kongresszusi Központba.

Mint az köztudott az Iron Maiden frontemberének nagy hobbija a repülés, talán már több is annál, mert hiszen saját légitarsasága is van. Az egyik hobbirepülésekor a napokban egy Fokker Dr1 triplafedeles replika géppel repült, ám mikor észrevette, hogy kezd kifogyni az üzemanyag, már túl  messze volt a felszállási helyétől, hogy oda visszatérjen, ezért inkább egy közeli repülőteret kellett választani leszállási helyként, ami egyébként a Királyi Légierő egyik bázisa. Az ottani parancsnok szerint Dickinson döntése tökéletes volt, hogy le kell tenni a gépet és nem kezdett el kockáztatni - ez remek példa volt a bázison tanuló pilóta növendékeknek.

Még teljesen friss a két lábgéppel erősen megrezegtetett izzadságszagú háromdimenziós életkép a Rockmaratonról, ahol nem olyan régen fellépett a zenekar, és amely koncert után kicsit még jobban is vártam ezt a lemezt a szokásosnál. Ugyanis emlékszem úgy álltunk oda a színpad elé, hogy ezeket a kanadai srácokat mindenképpen meg kell nézni, bár pontosan nem tudtuk mire számítsunk, hisz egyikőnk se tartotta őket a favoritjai között. Mire az egyik cimbora azt mondta - mint aki mindent tud - ő nagyjából két számot néz meg és lelép, mert ez nem lesz egy nagy durranás. Majd elkezdődött a buli és kicsivel később az arc feje a miénkkel együtt a kisterpesz térdmagasságáig ereszkedve pörgött körbe - körbe. Roppantottak egy keményet a színpaddeszkákon így album előzetesnek az Of Ghosts and Gods megjelenése előtt az biztos.

Sajnos a Randy Blythe által vezetett Lamb Of God hazánkat elkerüli, ellenben november 26-án Bécsben a Gasometeren játszik a zenekar a Children Of Bodom társaságában.Ez egy eléggé jó indok, hogy novemberben a Slayer - Kvelertak - Anthrax koncert mellett újra kilátogassunk a sógorokhoz. A hajtás után megtaláljátok azt a tíz videóklipet, amik szerintünk meghozzák a kedved, hogy Te is kilátogass az ősz folyamán Bécsbe.

Ahogy azt már pár hete jeleztük október másodikán jelenik meg a finn Children Of Bodom új lemeze I Worship Chaos címmel. Egy dalt már mutattunk korábban, most befutott a címadó is egy dalszöveges videó kíséretében.

Amikorra mindezt begépeltem, már réges-rég elkelt minden jegy a jövő évi Wackenre, ahogy az utóbbi sok-sok évben is mindig órák alatt gazdára talál az összes belépő. Bízzunk benne, az időjárás 2016-ban kegyesebb lesz a bulizni vágyókhoz, mint idén volt, mert érkezésünkkor olyan sártenger lepte el a fesztivál területét az előző napok során lehullott töméntelen mennyiségű eső nyomán, amilyet elképzelni sem lehet, és amilyenre maguk a szervezők sem tudtak felkészülni. Becsületükre válik, hogy az Internet adta lehetőségekkel élve gyorsan és hatékonyan kommunikáltak, tanácsokkal látták el a közönséget. Arra viszont kísérletet sem tettek, hogy mondjuk szalmát szórjanak le (ahogy tették azt jó pár évvel ezelőtt), a gyaloglást megkönnyítendő.

Szeptember 29-én Headbangers címmel jelenik meg az a könyv, melyben Jacob Erhbahn dán fotóművész képei lesznek megtalálhatók, eszeveszettül headbangelő metálosokról. Ehrbahn kétszeres World Press Photo győztes többször ért el dobogós helyezést a Newspaper Photographer Of The Year versenyen és odahaza Dániában 2013-ban az év fotósának választották. Lássunk párat a képei közül, melyeket egyébként a Copenhell, a Wacken és a Metaltown fesztiválokon készített.

A Rockpart zárónapja is legalább olyan combosra sikeredett, mint az előző kettő, aminek eredményeként bebizonyosodott: érdemes volt idén ellátogatni Balatonszemesre.

Idén húsz éves a Fear Factory legnagyobb lemeze, a Demanufacture. Bár Dino nagymester elmondta már párszor, hogy például az Obsolete kereskedelmi szempontból sokkal sikeresebb album volt, azért tudjuk, hogy ez azért csak terelés a részéről, mert persze mindenki arra kíváncsi, hogy mikor lehet egy új Fear Factory lemezre azt mondani, hogy ez végre leveri a Demanufacture-t. Valószínűleg nem lesz ilyen, de azért mindig bizakodó vagyok, és a húsz éves évforduló megfelelő apropó lenne, hogy a Genexus-ról szóljon az év a Fear Factory szempontjából és a ne (csak) a legendás második lemezről.

Hogyan is telhetne egy szombat este, ha nem úgy, hogy nyolckor találkozunk a pultnál? A hosszú és forró nap után jól esik az embernek lazítani egyet, leülni elkortyolgatni egy bambit és megnézni pár koncertet. Végig melóztuk a napot, után pedig nyakunkba vettük a Dürer Kertet ahol az immáron ötödik alkalommal megrendezett Tattoo The Sun fesztiválra látogattunk el.

Rengeteg jó banda jut el idáig és ad koncertet manapság Budapesten, szóval mondhatni nem nagyon lehet panasz a szervezésekre, de az is tény, hogy az underground undergroundja helyett azért sokszor a tuti csapatok után nyúlnak a szervezők, hiszen a tuti az tuti. Nyilván az működik, ami anyagilag is jól működik és ez rendben is van így. Mindeközben időnként azért mégis bevillan valami, amiről lehet tudni, hogy ez most más lesz és ezért piszkosul lehet várni. Ez az este pedig ilyen volt. Nem csak azért, mert két olyan zenekar lépett fel közösen, akik már nem igazán, vagy csak időszakosan léteznek és ennek dacára jutottak el együtt Budapestre. Hanem még azért is, mert ha megkérdezel valakit, aki jártas a hardcore punk ezen szárnyán, hiába Judge, Champion, True Colors, Battery, Bold és még jó néhány zseniális név, mert jó esély van rá, hogy a Trial valamelyik kiadványát a tíz kedvenc lemeze között fogja emlegeti.

Amerikában nagy hagyománya van az iskolai évkönyvi fotóknak, vagy ahogy arrafelé mondják Yearbook-nak. A fentebb látható fotókon híres rocksztárok iskolai fotói láthatók, amelyeken kifejezetten jókat lehet mosolyogni. Tom Araya a Slayerből például kiköpött Vágási Feri. Mondjuk Paksi Endre vagy Lukács Laci iskolai fotóit mi is megnéznénk, lehet egyszer össze is gyűjtjük őket. Alább meg egy másik tabló, ahol a fentebb látható sztárok mai valójukban is megnézhetők.