RockStation

2015 legjobb magyar rock-lemezei

2016. január 02. - theshattered

2015_top_hun.jpg

Ha már elfogyott a bejgli és a fejünk is kezd helyreállni a bulizás fáradalmaitól, jöjjön egy könnyed írás, egy újabb évértékelés, melyben kimondottan a 2015-ös hazai termésre fogunk koncentrálni. Mindennek mondható a 2015-ös év, csak éppen gyengének nem. Sem underground, sem mainstream szinten nem érhette szó a ház elejét, ezért nem is 10, hanem kapásból 15 album került a legjobbak közé. A lista egyrészt a szerkesztőségi szavazatok alapján állt össze, de szubjektív elemeket is bőven tartalmaz! Természetesen a kommentek között szabadon lehet véleményt nyilvánítani, sőt kimondottan kíváncsiak vagyunk, kinek mi volt a kedvenc hazai lemeze az elmúlt évben.

 

15. Ego - A Középső

A Beloberk tesók vezette társulás pontosan tudta, meddig lehet elmenni ahhoz, hogy az Ego, Ego maradjon, de közben meg is újuljon. Ūzenhetném a "régi sulis" egósoknak, hogy ne féljenek, ez is be fog jönni, de ők már valószínű, párszor megforgatták a cd-t, mert bejött nekik.

14. Dalriada - Áldás

Én úgy érzem, hogy az Ígéret szintjét ismét nem ugrották meg, de azért akad az Áldáson néhány jobberesztésű dalocska. Lehet, hogy nem a csúcsalkotásuk, de zenélni nem felejtettek el, sőt, időnként igencsak odavernek a dalok.

13. Prosectura - Földi Nyalandók

A lemeznek igazából gyenge pontja nincs, aki ismeri a Prosecturát, úgyis tudja, mire számíthat. Aki meg nem, az hazudik. De ha valaki mégis új lenne ezen a vidéken, akkor készüljön egy odamondogatós, de dallamos, játékos punk albumra, amire a kiéhezett rajongóknak 8 évet kellett várni. Büszkén jelentem: megérte.

12. Krinkle - Cur

Krinkle is egyike az év nagy underground meglepetéseinek. A srácok úgy meszelik le a tudatodat, hogy közben könnyedén lavíroznak a befogadhatóság és a komplexitás, a hangulat és a súly között.

11. Omega Diatribe - Abstract Ritual

Az Omega Diatribe rendesen odatette magát és egy olyan kislemezt adott a világnak, amit még sokáig fogunk emlegetni.

10. Room of the Mad Robots - Rat King Racket

Summa summarum, a Room of the Mad Robots ezzel a CD-vel az eddigi kopogtatások után szinte ajtóstól rontott a házba. Természetesen a zenekar eddigi legjobb alkotása lett, érezni a folyamatos és jelen esetben nagyléptékű fejlődést az I Strayhez képest.

9. Orient Fall - Fractals

Az Orient Fall jó úton jár afelé, hogy a magyar modern prog szcéna egyik zászlóshajója legyen. Legyünk merészek: a Fractals-zal még külföldön is érdemes lenne bepróbálkozni, nem hiszem, hogy koppanás lenne a vége.

8. Bakos Attila - Aranyhajnal

Az év végére megkaptuk a hazai termés egyik legszebb, leginkább szeretnivaló lemezét. Aki eddig nem ismerte Bakos Attila munkásságát, mindenképp csekkolja az Aranyhajnalt, a kedvelői pedig – ha nyitottak a könnyedebb hangvételre – semmiképp nem fognak csalódni benne.

7. Ektomorf - Aggressor

A zenekar visszatalált ahhoz a groove metalhoz, ami az Instictnél még nem volt eléggé kiforrott, megtalálta azt, ami az Outcast-on pozitívan jött le, de mégsem azt akarják ezzel a lemezzel lemásolni. Talán eddig ez a legegységesebb Ektomorf lemez.

6. Road - M.A.T.T.

A Road ez alkalommal nem szarozott, nem hogy rácsapott az asztalra, hanem egyenesen hozzá is vágta azt a falhoz. Nehéz dönteni, hogy az Emberteremtő, vagy a M.A.T.T. erősebb-e, így azt mondanám, hogy együttesen magasodnak a Mátra csúcsai felé.

5. Perihelion - Zeng

A magyar underground idén is megmutatja, hogy érdemes odafigyelni rá, ráadásul a Perihelion még a többiek között is kiemelkedő produkcióval jelentkezett. Egy érett, komoly lemezzel van dolgunk, remélem, sok ilyen élménnyel fognak még megörvendeztetni minket.

4. Don Gatto - Sawbotage!

Lehet, hogy nem nagylemez, hanem EP, de egyértelmű, hogy szerepelnie kell ezen a listán!

3. Jack - Neurosis

Aki rajongója a stílusnak, biztos keblére öleli majd a zenekart, mert kiemelkedően jól tolják az alföldiek. Megérdemelten ott a helyük a magyar brutálmetal Pantheonjában.

2. Thy Catafalque - Sgúrr

A Thy Catafalque új lemeze, ha még picit nehezebben is emészthető, mint elődje, megmutatja, hogy Kátai Tamás ott van a kortárs metal nagyágyúi között.

1. Nadir - Ventum Iam Ad Finem Est

A Ventum Iam Ad Finem Est mindamellett, hogy valóban az eddig született lemezek közül a legerősebb, a legszomorúbb is a Nadir anyagok közül. De úgy tűnik a tartalmakban rejlő lehangoltság nem befelé forduló, hanem kifelé, a világra üvölt.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr718223812

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fedor · http://fedor.blog.hu/ 2016.01.02. 18:52:28

Paddy and the Rats - Lonely Hearts’ Boulevard

Kútmester 2016.01.02. 22:05:27

A Dalriada albuma második hallgatástól kezd egyre jobb lenni.

NZperX 2016.01.04. 08:47:25

Ez a Dalriada továbbra is "közhelyes csujjogatómetal rosszul" kategória, a lista többi részével viszont egyet tudok érteni.

Kútmester 2016.01.04. 18:27:45

A ROAD meg hiába keményedik, mert ez a szar ha nehezebben is, de még kiutat talál. Sajnos. Még.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum