RockStation

Black Tusk - Pillars Of Ash (Relapse, 2016)

Az Istenek is vakációznak néha

2016. február 03. - KoaX

black_tusk_pillars.jpg

Lassan egy éve annak, hogy a Black Tusk a KVLT-ban játszott. Ez a koncert az egyike volt azon első európai koncerteknek, amiken már Joanathan Athon (R.I.P.) már nem játszott. Abban a percben lehetett érezni, tudni, hogy a Black Tusk-ot nem szabad leírni, a Black Tusk-nak van még jövője. És most itt az új album, a Pillars Of  Ash.

Az elmúlt egy évben nagyon sokszor az eszembe jutott, hogy vajon milyen lesz az új album? Mit várhatunk egy olyan zenekartól, akik hárman alkottak igazi egységet, olyanok voltak, mint a kőszikla. És mi van most? Az élet megy tovább, jött Corey és a zenekar robog tovább. A kérdés csak az, hogy egy ennyire fontos személy nélkül mennyire lehet sikeres a csapat.

black_tusk_2015.jpg

Az előzetes God's On Vacation és a Desolation In Endless Times páros kíváncsivá tett. Vitathatatlan, hogy ezt az albumot Athon halála lengi körül. Az említett két dal szövege is arról árulkodik, hogy milyen az amikor elveszítünk egy igazi barátot, testvért. Igazából teljesen érthető, hogy a szövegek erre a témára épülnek, nem is igazán vártam mást. A közel félórányi zúzás alatt rengeteg érzés járja át az embert. A stílus miatt nem kell félnünk, maradt az igazi hamisítatlan Black Tusk sound, azonban valami mégis hiányzik. Ha a hangzást nézem akkor egyszerűen nincs rendesen alá rakva a basszus, hogy üssön, hogy húzzon az egész, mint az igásló. Hiányzik az Athon és Jamie közti leírhatatlan összhang, ahogy sziklaszilárdan tudták hozni, mindig atom pontosan az alapot. Hiányzik az a bizonyos kémia, pedig Corey Barhorst egy roppant szimpatikus basszusgitáros. Nem is értem, hogy miért van az, hogy szinte minden zenekarból kiszáll/repül, amikben benne volt az évek alatt.

A lemez önmagában véve jó. Benne van az esszencia, de mégis azt érzi az ember, hogy Andrew és Jamie egy kicsit túl vállalja magát. Nem érzem azt, hogy ez három ember közös munkája lenne. Sokkal inkább érzem azt, hogy ahol Andrew nem tudna, vagy nem akarna énekelni oda jött valami keményebb dob téma és Jamie átveszi a szerepét. Alapjáraton jók a dalok, jól vannak felépítve is, de nem tudom... Nekem folyamatosan Athon-hiányom van. Vagy lehet, ha csak rendesen meglenne keverve az album akkor jobban tetszene. Hiányoznak az olyan dalok, mint a In Days Of Woe, Turth Untold (örök kedvenc) Carved In Stone vagy mondjuk a Red Eyes, Black Skies.  Az a baj, hogy a debüt Taste The Sin-nel annyira magasra rakták a lécet a savannah-i srácok, hogy azt nehéz újra megugrani. A Set The Dial-al mondjuk azt, hogy ugyanakkorát ugrottak, de a Pillars Of Ash jó pár centivel a képzeletbeli léc alatt van.

Nem írom le a srácokat, sőt! Ha erre felé tévednek biztos elmegyek megint megnézni őket, de ezen a hiányérzetemen nem tudok változtatni. Bízom benne, hogy élőben még oda tudnak úgy pakolni, mint anno mondjuk a Kontra klubban. Béke, Szeretet, Metal

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr898335216

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

NZperX 2016.02.04. 07:27:06

A Black Tusk nekem mindig is "Motörhead metal" volt, kevésbé jó dobossal és idegesítő énekhanggal. Ez a lemez is pont ilyen, és sajnos jó dalok sincsenek rajta.

Deströyer666 2016.03.21. 11:07:14

Örülök, hogy hiányzik Athon, csak igazából a lemezen még ő játszik, mert már befejezte a részeit a halála előtt, szóval a lényeg az, hogy egy ostoba segg vagy.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum