A Hammeres srácok nagyon jó érzékkel hívják el Pestre az olyan turnékat, amiket valami oknál fogva nem sikerült egy adott helyen és időben kiélveznem, ezzel biztosítják számomra a megnyugvást, hogy mégsem maradtam le semmiről. A Blues Pills-t a németeknél sikerült úgy látni, hogy elbűvölő énekesnőjük, Elin Larsson nélkül léptek fel, így kábé érdektelenné téve az egész műsort, majd tavaly év végén egy hollandiai fesztiválon volt tökutolsó a The Vintage Caravan, amikor én már az igazak álmát aludtam a hotelban. Hammerék viszont remek ütemben szervezték be ezen bandákat, így végül is nem maradtam le egyikről sem. A Blues Pills esetében a Trackes koncert valami csoda volt, mert Elinnel kiegészülve már 100%-ot adtak, de vajon az izlandi kis suttyók rászolgáltak-e a várakozásra?

A válasz a részemről az egyértelmű NEM! Nem kerülgetem a forró kását, nem kertelek, számomra a Vintage Caravan csalódás volt, viszont az eddig nem ismert Dead Lord és Tiebreaker miatt mégis örülök, hogy lementem a Dürerbe. A korai kezdés miatt lemaradtam a Hot Beaverről, és a norvég Tiebreaker is programja felénél tarthatott, amikor beestem a 041-es szobába. A terem, szokás szerint jól szólt, és a bergeniek ( Turbonegróék is innen valók) a színpadon egy nagyon egységes, jó kedélyű társaság benyomását keltették. Blues alapú zenéjük energikusan és szórakoztatóan lett tálalva, énekesük pedig egy remek humorú kis hobbit volt. Az a négy nóta, amit hallottam, arról győzött meg, hogy a Tiebreakerre legközelebb is simán lemegyek, ha erre járnak.

A Dead Lordért már előzetesen mindenki odáig volt, jómagam csak a koncert előtti napokban mentem rá, és nagyon tetszett a kis Thin Lizzy retrofeeling. Hallgatni eztán sem fogom őket itthon, de élőben valami zseniális őszinte, hiteles, és szórakoztató volt. Nagyon jól szóltak, a tagok közt működött a kémia, kifelé és befelé egyaránt, ami azt eredményezte, hogy a jelenlévők földbe gyökerezett lábbal lesték a produkciót. A klasszikus hardrock nem az én világom, de elég volt Hakim Krim énekes/gitárosra tekinteni, és egyből beleállt a bugi a lábamba! Bár a zenekar nem tekint hosszú múltra vissza, de a tagok sokat látott, hétpróbás zenészek, Adam Lindmark dobos pedig egész estére ellopta a showt. A Heads Held High és a Goodbye Repentance lemezről is kaptunk áttekintést, pazar válogatással. Magasra tette a lécet a Dead Lord, messziről kellett nekifutniuk az izlandi titánoknak, ha meg akarják ugrani.

Voltak fenntartásaim azzal, hogy egy ilyen fiatal csapatot, akik zeneileg semmi extrát nem nyújtanak, útnak indít a Nuclear Blast headlinerként. A jelenkori retrománia képzeletbeli rangsorában igen szerény erőt képviselnek, sajnos a 041-es termet is csak módjával töltötték meg. Már a műsor elején adódtak technikai gondok, Oskar Logi énekes/gitáros is nehezen jött lendületbe, Gudjon Reynisson dobos pedig egész esti produkciója okán volt totálisan buligyilkos. A lábdob mintha zavarta volna, rengetegszer nem használta, vagy rosszul lépett be, pontatlan volt. Többször elhagytam a termet, de egy ballada alkalmával vagy harmincan özönlöttünk ki, és ugyan a hangzás fokozatosan javult, még így is bántóan kevésnek tűnt Oskar egy szál gitárja. Ha stúdióban nem is, koncerteken baromira fontos lenne egy másodgitáros! A sláger Expand Your Mind volt a záró nóta, sokan voltak, akik végig zúzták az egész koncertet, de jól láthatóan ezt fogadta a legnagyobb ováció. Ha lenne harminc, hasonlóan erős és dögös nótájuk, lehet én sem lennék ekkora szararc, és nem gyalázkodnék egy ilyen produkció láttán. Oskar hangja sem volt magabiztos, és ha biztos lehetnék benne, hogy a pszichoaktív szerek nem csak imidzs szinten szerepelnek, hanem aktív felhasználói is, akkor sokkal megbocsátóbb lennék. Sokat kell még úton tölteniük, amíg a térség nagyjaihoz felnőnek, elég csak a Kadavar Hajós bulijára gondolni, akik nagyjából ugyanezen az úton haladva képesek sokkal-sokkal minőségibb produkcióval előállni. Régen láttam mörcspultban olyan igényesen nyomott cuccokat, mint a Vintage Caravan pólói, fájó szívvel intettem nekik búcsút ez után a koncert után....

Fotók: Polgár Péter - PP Live Photo. További képek ITT és ITT.