Minden szempontból a lehető legszerencsésebb csillagzat alatt jött össze a második hazai Prong koncert. A súlyos hangzású, egyben kísérletezős metal muzsika egyik alapbandája régen látott erős felállásban működik, és az év elején megjelent tizedik albummal ismét sikerült elérnie a régi klasszikus lemezek szintjét. A buli, ahogy már beszámoltunk róla, fenomenális volt, és nem maradt el előtte az újabb beszélgetés sem a „góréval”, Tommy Victorral.
Amikor a környékünkön koncertezel, mindig sok magyar rajongóval találkozol. A Pronggal második alkalommal jársz Magyarországon. Volt alkalmad ismerkedni kicsit Budapesttel?
Tommy: Azelőtt is jártam már itt, hiszen a Ministryvel volt itt fellépésünk. Bejártam a várost, úgyhogy láttam belőle ezt-azt. Valójában eltévedtünk, amikor parkolóhelyet kerestünk a turnébusznak, és vagy ötvenszer körbejártuk a várost, úgyhogy mindent láttam. Elég vicces volt, sosem fogom elfelejteni. Közben szállodát is kerestünk. Előző este Prágában játszottunk, és eszméletvesztésig itattuk a turnémenedzserünket abszinttal. Meztelenre vetkőztettük a fickót, és telefirkáltuk varázsfilctollal, meg ilyenekkel. Annyira be volt rúgva, hogy egy szál alsógatyában regisztráltuk be a szállodába, a magyar gyerekek meg fogták, és kidobták az utcára. Ilyen óriási élményem fűződik Budapesthez.
Hogy megy a mostani turné?
Tommy: Nagyszerűen! Talán ez az eddigi legjobb Prong turné, eddig legalábbis remekül alakult.
Azért is kérdeztem, mert pár napja például Belgiumban, Vosselaar városában játszottatok, röviddel a brüsszeli támadások után. Láttál félelmet, aggodalmat az embereken?
Tommy: Igen, nyilván, kicsit paranoid is volt az ottlétünk. De ez Franciaországra ugyanígy igaz. Szerintem sokan már nem is mernek koncertekre járni. Párizsban voltak néhányan, akik az iszonyatos horderejű ottani támadás óta a mi bulinkra mozdultak ki először.
Nemrég jött ki a Prong X - No Absolutes album. Kényelmes neked ilyen gyors tempóban dolgozni, miközben a kétévente megjelenő sorlemezek között extra kiadványaitok (remix-anyag, koncertlemez, feldolgozás-album) is vannak?
Tommy: Van benne kihívás, az biztos! Mostanában tolják is rám a melót egyfolytában. Ez után a turné után lesz egy hosszú amerikai túránk, aztán másfél hónapom lesz egy újabb lemez elkészítésére. Nem akármilyen megterhelés ám! Azután a Danziggel is lesznek koncertek, szóval nem fogok unatkozni! De szükségem is van arra, hogy valaki irányítson, máskülönben mást sem csinálnék, csak ülnék az úszómedence mellett, vagy baseball meccsekre járnék, és nem történne semmi. Ezért jó, hogy noszogat a kiadóm. Aztán a technológiával is bevártuk egymást. Ma már kényelmesnek érzem a lemezkészítést, mert vártam is arra az időre, amikor már nem kell órákon át molyolnunk a stúdióban, és nem kell eszelős pénzt költenünk felvételekre és producerre, meg ilyenekre. Ma már semmi szükség rá. Egy arc dolgozik velem hangmérnökként és producerként, és így sokkal egyszerűbb. Elvégezzük a melót, és gyorsan végzünk vele. Évekkel ezelőtt iszonyatos pazarlás ment, de ennek már vége, és örülök is neki. Manapság jobban szeretek dolgozni, mint évekkel ezelőtt, amikor borzasztó körülményesen ment minden, és az ember rá is unt a dologra.
Ezúttal Chris Collier volt a produceretek. Mi a különbség az ő munkamódszeres és a Steve Evettsszel közös meló között?
Tommy: A Ruining Lives Chrisszel és Steve Evettsszel közösen készült, a Carved Into Stone Steve Evettszel, a Songs From The Black Hole-t Chris Collier és jómagam csináltuk, most pedig Chris Collier készítette az új anyagot velem. A fickó csodálatos! Fiatal, és nem is dolgozott még túl sok lemezen, de lesz még munkája bőven! Igen gyorsan tanul, nagyszerűen dolgozik, és hihetetlen képességei vannak. Rengeteg óriási ötlete van, és nélküle nem készülhetett volna el a No Absolutes, mert valóban sokat tett hozzá a lemezhez.
A Songs From The Black Hole volt az első Prong lemez, amely Jasonnel és Arttal készült. Ezúttal belefolyt valamennyire a dalszerzésbe a két srác?
Tommy: Ténylegesen nem, mivel én vagyok a gitáros és az énekes, így a dalok vázának kidolgozása rám és Chris Collierre hárul. A srácok a feljátszásban és a hangszerelésben segédkeznek. Most pedig, hogy Art itt van köztünk, ez fokozódik. Bármit meg tudunk csinálni, hiszen korábban mindig is határt szabtak nekünk a dobos képességei. Art viszont bármit képes eljátszani, és ezáltal kiszélesedett a zenei perspektívánk. És a gyerek egyre csak fejlődik, úgyhogy a bulik jobbak, a dalok pedig érettebbek lesznek. Lehetséges, hogy a következő lemezen még nagyobb szerep jut majd a dobjátéknak.
Játszottak vendégek az albumon?
Tommy: Igen. John Brown, a Monuments gitárosa játszott egy szólót, én pedig a Cut And Dry-ban szólózok Dane Markansonnal a Glass Cloudból.
Akárcsak tavaly, ezúttal is a Steak Number Eight turnézik veletek, és itt van egy másik vendégzenekar, a Man.Machine.Industry is. Fontos számodra, hogy új, fiatal és izgalmas hangzású bandákat fedezz fel?
Tommy: A Spotify egy egész világot tárt fel az emberek előtt, amelyben rengeteg zenekart és lemezt tudnak felfedezni, amiért még fizetniük sem kell (nevet). Amikor a Prong új lemezt jelentet meg, vagy amikor elkezdek dalokat írni, utánanézek, hogy mi történik a világban, főleg a fiatal zenekarok érdekelnek. Nem arról van szó, hogy a Prong egy régi banda, és megvannak a régi lemezeink, viszont az új albumoknak kell, hogy legyen egy kis modern beütése. A No Absolutes-szal szerintem ez sikerült, én pedig élvezem, ha fiatalabb zenekarokat hallgatok, és ha látom, mit csinálnak.
Apropó, Spotify: könnyű együtt élned a zenei világ változásaival, illetve elfogadnod a zenehallgatók megváltozott szokásait?
Tommy: Igen, abszolút. Szerintem önzés volna dogmatikusan hozzáállni a régi dolgokhoz, és ahhoz, ahogyan régen történtek a dolgok. Most az van, ami, erről ennyit. Szerintem a zenei színtér és a zene is egyre jobb lesz: jobban elérhető, és több ember számára hozzáférhető. A technológia is nagyszerű dolog, hiszen egy átlagember is szerezhet szoftvert, és érdeklődhet a zene iránt. Ez mind jó.
Emellett szerinted ma jobban értékelik az emberek a koncerteket és az élő zenét, mint régebben?
Tommy: Nem tudom, nincs válaszom erre. Van egy lányom, és annak alapján, milyen véleménye van a dolgokról, ő bizonyos értelemben átlagembernek számít. Számomra ő a saját korosztályának, vagyis a húszas éveik elején járóknak a megtestesítője. Ami nagyon furcsa bennük, nem igazán foglalkoztatja őket sem az élő zene, sem az egyes művészek. Sokkal szélesebb, csaknem világméretű rálátásuk van a zenére, én pedig értékelem ezt. A zene szerintem mindenkié, és ha az embereket nem érdekli az élő zene, azzal sincs gond. Ha inkább táncolnak egy DJ műsorára, minthogy olyan gitárosokat, dobosokat és énekeseket lássanak, akik élőben játszanak, nem pedig előre felvett sávokra, ám legyen. Ennek a korosztálynak, vagyis a mai gyerekeknek mindegy, hogy az adott banda a számítógéppel együtt játszik-e. Ha igen, őket nem zavarja. Én és a saját korosztályom lenézi az ilyet, a gyerekeknek viszont ez nem gond.
Beszéljünk az új albumról is! Szerintem nagyszerű lett, változatos, és tele meglepetésekkel. Gyakorolt-e hatást például a Songs From The Black Hole lemezről a Neil Young feldolgozás (Cortez The Killer) a Do Nothing dallamaira, illetve az énekstílusodra?
Tommy: Igen, nagyon is. Jó a meglátás. Amikor Chrisszel a Songs From The Black Hole énekfelvételeit csináltuk, sokféle megközelítést próbáltam ki a Neil Young nótában, mire eljutottam odáig, hogy bassza meg, a rendes hangomon fogok énekelni. Nem akartam Neil Youngot utánozni, viszont eldöntöttem, hogy a következő lemezen is használni fogjuk ezt a hangot. Chris eleinte bizonytalan volt ezt illetően, de aztán megkaptam az alaptémák zongora-felvételeit Kaliforniából, Erie Loch barátomtól, aki a Dream In Red nevű fantasztikus ipari / gótikus bandában játszik, mert úgy voltam vele, hogy olyasmit akarok csinálni, mint a Doors. Ide ez tökéletesen passzolt. Az egész roppant gyorsan zajlott, és izgatott a dolog, mert nem éreztem kényszernek, hogy keményen énekeljek rá. Adott volt a lehetőség, hogy rock nótát csináljak belőle, és ha az embereknek nem jön be, akkor nem jön be. Beszélgettem Chinóval a Deftonesból, aki azt mondta: „Nézd, mi kurvára azt csináljuk, amit akarunk, a rajongóink pedig nagyra tartják ezt. Ha mások nem értékelik, minket nem zavar.” Elgondolkodtam ezen, mert ők tényleg nem tartják szükségesnek, hogy a szűk értelemben vett metal közönség ízléséhez igazítsák a zenéjüket, és igazuk is van ebben. Én meg éveken át aggódtam azon, ki mit fog gondolni erről vagy arról, és fel is őrlődtem ebben. A mostani lemeznél úgy álltam a dologhoz, hogy az sem érdekel, ha ezzel örökre hazavágom a Prongot. Egy jó barátom megkérdezte tőlem, hogy állok a dalokkal, mire azt válaszoltam, éppen most rombolok le mindent. Megszületett az Ice Runs Through My Veins, a Do Nothing és a With Dignity, belefogtam, és sikerrel jártam.
Az Ice Runs Through My Veinsről nekem a Rude Awakening korszakotok jut eszembe: sötétebb, dallamosabb, gótikus hatású.
Tommy: Így van. Az interjúim során az emberek teljesen új dolognak mondják ezt, holott pontosan ezt próbáltuk csinálni a Rude Awakeningen. Nem akarom Terry Date-et, Ravent vagy Tedet szapulni, de annyira ellenezték a próbálkozásaimat, hogy a lemez teljes katasztrófába torkollott. Nem kaptam tőlük segítséget. Most, a legutóbbi három lemezen Chris és Steve jobban támogat. Ha harmóniákat akartam énekelni, azt mondták, rajta! A Rude Awakeningen ezzel szemben Terry Date minden harmóniát élesen ellenzett, ezért nem is fejlesztettük ki úgy a dalokat, ahogyan kellett volna. De ezzel már régóta próbálkozom. Thrash metal / hardcore / ipari metal banda vagyunk, de attól még azt akarjuk, hogy valódi dalaink legyenek.
Ezek mellett volt valamiféle átfogó koncepciód a lemezhez?
Tommy: Kezdetben megvoltak a súlyos nótáink. OK, mondom, rendben van, de mi lesz utána? Mire mindenki azzal jött: „Hogyhogy mi lesz utána?” Ekkor beszéltem a menedzseremmel, és megmondtam neki, hogy nem fogok itt leragadni. Valami másra is szükség van ahhoz, hogy igazi Prong anyag szülessen. Nem tudtam pontosan, hogy mire, de azon igyekeztem, hogy megtaláljam. Sokmindennel próbálkoztam, és sokszor tévedtem, miközben a riffeket és a szövegeket írtam. Aztán amikor eldöntöttük, hogy a lemez címe No Absolutes lesz, és amikor megíródott az a dal is, minden kompletten összeállt. Itt minden új, nincsenek régi számok, az egészet két hónap alatt írtam meg. A szövegek gyakran többértelműek, de ez amúgy is jellemző rám. Szóval a koncepció mintegy véletlenszerűen alakult ki. A menedzserem eleinte azt hajtogatta, hogy legyen egyszerűen „Prong X” a lemez címe, én azonban nemet mondtam. Az egyik dal címét akartam felhasználni. A három lehetőség a „Prong X - Ultimate Authority”, a „Prong X - No Absolutes” és a „Prong X - With Dignity” volt. Azt akartam, hogy a grafikusunk, Sebastian Rohdénak is könnyű dolga legyen, amikor velem együtt dolgozza ki a lemezborító tervét. Ez persze már egy másik történet, ő mindenesetre a „No Absolutes” mellett döntött, és én is leokéztam. Ő nem beszéli igazán jól az angolt, viszont rengeteg rajongónk van Németországban, ezért olyan címet akartam, amellyel ők is tudnak azonosulni. A „With Dignity” nekik túl bonyolult volt, az „Ultimate Authority” pedig túl fasisztásan hangzott, úgyhogy maradtunk a „No Absolutes”-nál. A szövegi koncepció sok tekintetben ugyanaz, mint eddig is volt. Néhány szöveg az egyén által elérhető teljesítményekről szól, aztán vannak politikusabb szövegek is, máshol meg spirituális dolgokról írtam, de a No Absolutes azért is tökéletes, mert tükrözi a biztonság általános hiányát a világban. Szemlélteti, ahogy az emberek ilyen vagy olyan táborban menetelnek és identitási válságban találják magukat. Ez sem újdonság a Prongtól, voltak már hasonló témáink. Van benne egy kevés a Beg To Differből, vagy az Another Worldly Device-ból. Számos dalszövegnek van ezekhez hasonló érzete.
Nagyon tetszik, hogy ennyire odafigyelsz más országokban élő rajongókra is!
Tommy: Igen, nekem ez fontos. A zene nem ismer határokat, és örülök, ha a rajongóinkat a világ minden táján képesek vagyunk megszólítani.
Németországban van a legerősebb rajongói bázisotok?
Tommy: Meg Amerikában is. Ott a legnagyobb metal rádióműsor műholdas adásban megy, Liquid Metal a neve. A Cut And Dry nóta náluk állandóan műsoron van, már két hónapja megragadt az első tízben. Amerikában jelentős támogatottságunk van, ismét komoly figyelem kíséri a thrash metalt, úgyhogy jó időket élünk.
Említetted a Danziget. Tavaly játszottál a legutóbbi lemezen, és turnéztál is a csapattal az Államokban. Európai bulik nem voltak tervben?
Tommy: Nem tudhatom, mi jár Glenn Danzig fejében. Az egyik napon simán azt mondja, hogy esze ágában sincs Európába menni, másnap pedig már úgy van vele, hogy megy. Mondhatom neki, hogy tegnap még nem akart Európába utazni, de erre úgy reagál, hogy sosem mondott ilyet. Szóval fogalmam sincs, mi az ábra ezzel.
És mi a helyzet a Ministry-vel és Al Jourgensennel?
Tommy: Vele már ezer éve nem dolgoztam, és nincsenek is ilyen terveim.
http://prongmusic.com
https://www.facebook.com/prongmusic
Fotók: Török Tamás, Máté Évi
“ I think the music scene and the music keeps getting better, it’s more available to more people” – interview with Tommy Victor (guitar, vocals) of Prong
You meet a lot of Hungarian fans everytime you play anywhere near. Now it’s your second Hungarian show with Prong so did you get to know the city of Budapest a little bit?
Tommy: I’ve been here before ’cause I was here with Ministry and I walked all over the place so I’ve seen it. We actually got lost in the tour bus trying to park so we drove around the city like fifty times so I saw everything. That was pretty funny, I’ll never forget that. And we were looking for a hotel. We played Prague the night before and we got our road manager completely drunk out of his mind on absinthe. We stripped him naked and drew magic marker and all this stuff on him. He was still so drunk when we checked in the hotel we filled him is just is his underwear and the Hungarian guys took him and threw him out onto the sidewalk afterwards. That’s my big memory of Budapest.
How’s the current tour going?
Tommy: It’s great. It’s probably the best Prong tour ever, it’s really good so far.
I asked you because you played Vosselaar, Belgium recently, a few days after the attacks on Brussels. Did you noitce any fear or anxiety in people?
Tommy: Yeah, I mean obviously, it was paranoid there a little bit. And in France, too. I think a lot of people are afraid to go to the shows now. For a couple of people in Paris, this was the first show they went to after the major attack there.
The Prong X - No Absolutes album just came out. Is it comfortable for you to write songs and bring out albums at this fast pace, every two years especially since you’ve also been releasing some extra stuff (remix album, live album, cover album) between records?
Tommy: It’s challenging, that’s for sure. Nowadays, they keep laying it on me. We will do a very long American tour after this tour and then they want me to go in and start working on another record for a month and a half. It’s pretty demanding. Then I have some Danzig shows so it’s a lot, that’s for sure. But I need somebody to tell me what to do because if I leave it up to me, I’ll just sit around by the swimming pool or go to baseball games and I wouldn’t do anything. So it’s good to have a record company pushing me. And I think technology has caught up with Prong. Now I feel really comfortable making records because I’ve been waiting for this where you don’t need to spend these long hours in the studio and spend all this money in expensive recording studios and having producers and all that, it’s not necessary now. I have one guy I work with engineering and producing the record and it’s a lot easier now. So we just get it done and we get it done fast. Years ago, there was all this excess, and now we don’t have that which I like. I mean, I like working now more than I did years ago. It was just too tedious and you got bored.
Chris Collier was the producer this time. What are the differences between working with him and the previous guy, Steve Evetts?
Tommy: Ruining Lives was with Chris and Steve Evetts, Carved Into Stone was with Steve Evetts, Songs From The Black Hole was with Chris Collier and me and now this one’s with Chris Collier and myself. He’s amazing. He’s young and hasn’t made that many records but he will. He’s learning very very fast. He’s incredible and has unbelievable skills. He’s got a lot of great ideas, if it wasn’t for him, there would be no No Absolutes. He had a lot to do with the record.
Songs From The Black Hole was the first Prong record with Jason and Art. Did they contribute to the songwriting to any extent this time?
Tommy: Actually no ’cause I’m the guitar player and the singer so the main part of the song lies on me and Chris Collier. Those guys help with the performance and the arrangements. And now, having Art, that expands. It’s unlimited what we can do because we were always somewhat limited to what the drummers can do and Art can play anything so it expanded our vision of what the band is. And he’s only getting better and the shows have been getting better and the songs are getting more evolved. The next record will probably have more features of the drumming in it.
Were there any guest appearances on the album?
Tommy: Yes. John Brown, the guitar player from Monuments did a solo and I did a solo on Cut And Dry with Dane Markanson from Glass Cloud.
You’re touring with Steak Number Eight again and there’s another support band on the current tour, Man.Machine.Industry. Is it important for you to discover new, young and exciting bands?
Tommy: Spotify opened up a whole world for people to explore so many bands and records now because you don’t have to buy them (laughs). When Prong puts out a new record or when I start writing, I see what’s going on out there, especially with the young bands. Not that Prong’s an old band and we have our old records but there has to be a little with the new records that are modern. I think we did that on No Absolutes and it’s fun listening to younger bands and seeing what they’re doing.
Speaking of Spotify, is it easy for you to embrace the changes of the music world and accept the new habits of the music listeners?
Tommy: Yeah, absolutely. I think it’s egotistical to be dogmatic about old things and the way things were. What is now is what is and that’s what it is. I think the music scene and the music keeps getting better, it’s more available to more people. Technology is great because some average person can get a software and be interested in music. It’s all good.
Besides that, do you think people appreciate live shows and live music nowadays more than they did many years ago?
Tommy: I don’t know, I don’t have the answer to that. I have a daughter and based on her opinions on things, she’s kind of an average person in a way. To me, she represents her generation which is early twenties. And they’re very strange, they don’t care too much about live music, they don’t care too much about individual artists. They have a more broad scope of music, almost like a world vision of it and I appreciate that. I think it’s really for everybody and if people are not into seeing live music, who cares? If they rather dance to a DJ instead of seeing guitar players, drummers and singers that are doing it live, without backing tracks, that’s fine. This generation, the kids today don’t seem to care if it is a band that plays along with the tracks on computers. They don’t seem to mind that. To me and my generation, it’s abominable but the kids don’t care now.
Let’s talk about the new album now. I think it came out really great, it’s diverse and full of surprises. For instance, did the Neil Young cover on the Songs From The Black Hole record (Cortez The Killer) had any influence on the vocal melodies and on the way you sing in Do Nothing?
Tommy: Yeah, totally, it’s a good observation. I tried so many approaches to that Neil Young song when Chris and I did the vocals on Songs From The Black Hole, and then I was like “I’m just going to fucking sing this naturally. I’m not going to try to copy Neil Young but you know what, we’re going to use this voice on the next record.” Initially, he was like “Well, I don’t know” but then Erie Loch, a friend of mine from the band called Dream In Red, a fantastic industrial / goth band from California, sent me the basic piano parts to that ’cause I said “I want to do something like the Doors”. It was perfect for this. It happened really quick and I was excited about that because I didn’t feel like I was obligated to do hard vocals on it. I could just make a rock song and if people don’t like it, too bad. I was talking to Chino from the Deftones and he was like “You know what, we just do whatever the hell we want to do and our fans appreciate it. If other people don’t, then we don’t really care.” And I was thinking about that because they don’t feel constricted to the strict metal audience so much and they are smart about that. For years, I was worried about „this person’s going to think this, that person’s going to think that” and then I wound up in this whirlwind. So on this record, I was like “You know what, if this destroys Prong forever, I don’t care.” A good friend of mine asked me how it was going with the songs and I was like “You know what, I’m almost dropping a bomb on the whole thing.” We’ve got Ice Runs Through My Veins, Do Nothing and With Dignity, I was going for it and it worked out.
And Ice Runs Through My Veins reminds me of the Rude Awakening era: it’s darker, more melodic and goth influenced.
Tommy: Yeah. I’ve been doing interviews and people say this is all new and I’m like “No, this is exactly what we were trying to do on Rude Awakening.” I’m not bashing Terry Date, Raven and Ted at all but they were so opposed to what I was trying to do on that record that it became a disaster. I didn’t get the support. Here and now, Chris and Steve have been more supportive of me on the last three records. They’re like “Do you want to do vocal harmonies? Let’s do them”, while back in Rude Awakening, Terry Date was completely opposed to any vocal harmonies so we didn’t really develop the songs as much as we could have. But I’ve been trying to do this for a long time. We’re a thrash metal / hardcore / industrial metal band but we want to have songs, too.
Other than that, was there an overall concept to the album?
Tommy: Initially, we had these hard songs. OK, fine, we got that, now what? And people were like “What do you mean now what?” Then I talked to my manager and told him I wasn’t going to stop there. To make it Prong, it has to have something else. I didn’t know exactly what it was but I was about to find it. So there was a lot of trial and error looking at the riffs and the lyrics. Then it all completely came together when we decided that the album title was No Absolutes and that song came around. Everything is fresh, no old songs in this, everything was written in two months. There’s a lot of dualism in the lyrics but that’s just me anyhow. So the concept just happened, almost by accident. Initially, my manager was saying that we should just call it “Prong X” but I said no. I wanted to use one of the titles of the songs, either “Prong X - Ultimate Authority”, “Prong X - No Absolutes” or “Prong X - With Dignity”. Those were the three choices. I wanted the artist, Sebastian Rohde to feel comfortable with designing the concept of the album cover with me which is a whole other story but he said “No Absolutes” and I said OK, cool. His English isn’t that great and a lot of our fans are in Germany so I wanted something the Germans can identify with. “With Dignity” was too complicated for them and “Ultimate Authority” sounded too fascist for them so we decided on “No Absolutes”. The lyrical concept is about the same thing in a lot of ways. Some of the lyrics are more about personal achievement, some of them are more political, some of them have a spiritual thing involved around it but No Absolutes is perfect because it shows the general insecurity of the world and people just waving flags and finding some identity to collide with themselves. It’s nothing new for Prong, it’s almost a similar concept. There’s a little bit of Beg To Differ or Another Worldly Device in there. A lot of lyrics have a similar vibe.
It’s so cool that you really care for fans from other countries.
Tommy: Yeah, it is important for me. Music is a world thing and it’s good if we could somehow appeal to our fans all over the world.
Is it Germany where you have the strongest fan base?
Tommy: In America, the biggest metal radio station is a satellite station called Liquid Metal. The song Cut And Dry has been a standard now. It’s been top ten on rotation for two months. We’re getting a lot of support in America, there’s a lot of renewed interest in thrash metal now so the time is good.
You already mentioned Danzig. You played ont he last Danzig record and did a US tour with Glenn last year. Didn’t you have any plans for at least a few European dates?
Tommy: I have no way to know what goes on in Glenn Danzig’s mind. Yesterday, he may have said “No, there’s no way I’m going to Europe” and today, ha may go like “You know, I want to go to Europe”. I’ll say “Yesterday, you said you didn’t want to go to Europe” and he’ll say “I never said that”. So I have no idea what goes on with that.
What about Ministry and Al Jourgensen?
Tommy: I haven’t done anything with him for ages and I don’t plan to.
http://prongmusic.com
https://www.facebook.com/prongmusic
Photos: Tamás Tötök
