RockStation

Gorguts, Psycroptic, Dysrhythmia, Nero Di Marte @ Budapest, Dürer Kert Room 041, 2016.04.13.

Halálosan komoly zene

2016. április 20. - magnetic star

gorguts_budapest_1.jpg

Ez az este fényesen bizonyította, hogy a legextrémebbnek mondott metal mennyire szervesen képes beépíteni a kortárs / klasszikus zenei hatásokat, méghozzá oly módon, hogy a technikás játék ellenére sem válik puszta öncélú magamutogatássá az egész.

A Nero Di Marte sajnos még szinte üres teremnek játszott, bár szép fokozatosan azért összegyűlt egy kis létszámú nézőközönség. Ők is azoknak az olasz bandáknak az egyre hosszabb sorát gyarapítják, amelyek egy adott stíluson belül képesek igazán egyedi dolgokat létrehozni. Jelen esetben ún. prog, ambient, poszt-metal stb. hatásokból – e kategóriákat tényleg csak jobb híján nevesítem, amúgy önmagukban teljesen tartalmatlannak tartom ezeket, így erősen ódzkodom is tőlük! – állt össze valami egészen különleges hangzású muzsika. Négy dalnál aligha játszottak többet, ami nyilván legfeljebb ízelítőnek elég, viszont a roppant kedvező áron kínált hanganyagaik rögtön a merch asztalhoz csábítottak a műsoruk után.

A Gorguts jelenlegi felállásából is ismert Kevin Hufnagel gitáros és Colin Marston basszer alkotta Dysrhythmia (a dobok mögött Jeff Eber) hasonló terjedelmű programot vezetett elő a virtuóz hangszerkezelés jegyében. Alapjában véve a progresszív rock / metal irányzathoz sorolhatók az egytől egyig instrumentális szerzemények, amelyekről nekem időnként egy fémesebb hangzású Liquid Tension Experiment ugrott be. A műfaj szerelmeseinek csemege, hangulattól függően magam is szívesen hallgatok otthon ilyesmit, de élőben is élvezet volt figyelni a triót.

psycroptic_budapest_1.jpg

Az Origin vokalistájával, Jason Keyserrel kiálló Psycroptic tekinthető, úgymond, a „legkonzervatívabbnak” a négy fellépő közül. Náluk tudniillik nem keverednek különböző stílusok, a játék neve komplex és technikás death metal. Jason a közönséggel való folyamatos kommunikációt tekintve magasan az est frontemberének bizonyult. Hosszasan, de szellemesen konferált a számok között. Még azt is sikerült elérnie némi ismételt biztatás után, hogy néhányan mosh pitet (kicsi, rövid idejű, de a miénk…) formáljanak a színpad előtt. A leglátványosabb előadásmód – Jason állandó mozgásával és heves gesztikulálásával, na meg Joe Haley gitáros és Cameron Grant bőgős headbangelésével – szintén a „tasmán ördögökhöz” fűződött.

gorguts_budapest_2.jpg

A legmerészebb húzás azonban egyértelműen a Gorgutshoz, ők ugyanis elejétől végéig elnyomták a megjelenés előtt álló Pleiades’ Dust EP egyetlen dalát. Ebben az egy, harminc perces szerzeményben az előtte két tétel erejéig felidézett Colored Sands album minden újító törekvését sikerült tovább terjesztenie Luc Lemay énekes-gitárosnak és társainak. A nyersebb és brutálisabb vonalat képviselő korai anyagokra értelemszerűen kevesebb idő jutott, és az Obscura lemez előtti időkig nem is kanyarodott vissza a banda, ám ezzel együtt a két évvel ezelőtti budapesti fellépésükhöz képest feltétlenül ezt a mostani bulit tartom jobbnak. Meghatározó szerepet játszott ebben a hangzás is. Erre csak itt térek ki ugyan, de voltaképp mind a négy csapat soundja dicsérhető volt (Marston technikai problémái a Gorguts szett első felében más lapra tartoznak).

Komoly és izgalmasan sokszínű zenék, a hozzájuk illő komoly zenészi teljesítményekkel. 

FOTÓK: BENDE CSABA (www.zenefesto.hu), a koncertről további képek ITT.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr618645868

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum