„Ha akarnák, írhatnánk akár vasszüzekről is”

Interjú Dallas Toler-Wade-del, a Nile gitáros-énekesével

2016. április 28. - magnetic star

sam_5783.jpg

Idén tavasszal tovább folytatódott a brutális és technikás, közel-keleti motívumokkal is gazdagon színesített death metal amerikai mestereinek európai inváziója a tavaly megjelent nyolcadik, What Should Not Be Unearthed című albummal. A két szakaszban abszolvált koncertsorozat 2015 őszén Budapestet is érintette, mi viszont az idei pozsonyi buli előtt ültünk le beszélgetni egy kicsit a két őstag egyikével, Dallas Toler Wade-del.

A Melechesh társaságában turnéztok most Európában. Nagyszerű összeállítás, főleg azoknak, akiknek bejön az egzotikus zenei elemekkel ötvözött extrém metal.
Dallas: Persze, de velük már turnéztunk is, talán 2011-ben, úgyhogy ismerjük őket. Tényleg elég jó így a turné.

Jelenlegi basszusgitárosotok, Brad Parris tavaly óta játszik veletek. Ezek szerint jól bevált a posztján? Teljes jogú zenekari tagnak tekinthető már?
Dallas: Braddel remekül megvagyunk. A fénytechnikusunk volt egy amerikai turnénkon, de a bulik után gyakran buliztunk és gitároztunk együtt a buszon. Felfigyeltem rá, milyen ügyesen játszik, úgyhogy amikor új bőgős után kutattunk, arra gondoltunk, kipróbáljuk őt is, majd úgy döntöttünk, hivatalos taggá avatjuk. Konkrétan nem tudnám megválaszolni, miért volt annyi tagcserénk, de mindig is jó okunk volt rá, hogy váltsunk.

Legutóbbi albumotok, a What Should Not Be Unearthed tavaly látott napvilágot. Milyen volt a fogadtatása, és mennyire vagytok elégedettek vele így utólag?
Dallas: A fogadtatás príma volt, elégedettebbek nem is lehetnénk vele. Olyanok persze mindig lesznek, akiknek semmi nem jó, akiknek jobban tetszett az előző album, netán az első vagy a második lemez, de azok sincsenek ám kevesen, akiknek a legutóbbi is bejött! Szinte minden buli alatt látom, ahogy a srácok az új dalokat is együtt éneklik velünk a régiek mellett, úgyhogy valamit biztosan jól csinálunk. Emellett én azzal is roppant elégedett vagyok, ahogy a lemez sikerült.

Ha nem is feltétlenül időrendi sorrendben foglalkoztok az ókori egyiptomi történelemmel albumról albumra, mely korszakok maradtak ki eddig és várnak szövegi feldolgozásra?
Dallas: Az biztos, hogy sok ezer évnyi történelemről és különböző dinasztiákról beszélhetünk, és az egyiptomi mitológiáról is rengeteget írunk. Pusztán attól viszont, hogy a Nílusról neveztük el a zenekart, még nem muszáj ezzel foglalkoznunk. Nem is akarom, hogy bármelyikünk úgy érezze, más dolgokról nem is írhat a bandában. Ha akarnák, írhatnánk akár vasszüzekről is (nevet)… Ez csak egy zenekarnév. Megvan persze ez a témánk, de időről időre elrugaszkodunk ettől, ahogy mondjuk a Kafir! vagy Call To Destruction nótákban tettük. De vannak Lovecraft ihlette számaink is, ahogy mindig lesznek majd.

sam_5777.jpg

Játszottatok valaha Egyiptomban vagy bárhol a Közel-Keleten?
Dallas: Nem, még nem. Oda viszont inkább talán turistaként utaznánk.
Ha már a Call To Destruction került szóba, van annak a dalnak a jelenkorra is érvényes szövegi mondanivalója?
Dallas: Igen, van modern vonatkozása, de a régi korokra is érvényes az üzenete. Mindenki a saját belátása szerint értelmezi a szövegét, számomra azonban lényegét tekintve arról szól, hogy valaki rá próbálja kényszeríteni a vallását vagy az akaratát másokra, és amikor a régi műemlékekkel szembesül, azok egyből nullázzák mindazt, amit az illető erőltet, mire ő le akarja rombolni azokat. Ma új módszerekkel lehet irányítani az embereket, a régi dolgok pedig az illető útjában vannak, és ez nem tetszik neki. Az én olvasatom legalábbis ez.

A Nile mellett egyéb zenei elfoglaltságaitok is vannak: George két Contrarian anyagon dobolt, és a saját neve alatt is megjelentetett egy albumot, te a Narcotic Wasteland formációval hoztál ki egy lemezt két éve, Karlnak pedig két szólóalbuma jelent meg eddig.
Dallas: Igen, és szerintem lesz még új Saurian lemeze, legalábbis szó van róla, és dolgozgat is rajta. Ahogy én is dolgozom a következő Narcotic Wasteland anyagon, eddig öt dalom született hozzá. De hamarosan az új Nile lemeznek is nekilátunk majd. Sosem állunk le az írással. Otthon bevetjük magunkat a kis házi stúdiónkba, és felvesszük, amink van, nehogy elfelejtsük (nevet).

Turné közben is írtok új számokat?
Dallas: Néha megesik. Többnyire odahaza írunk, hiszen otthoni környezetben könnyebben megy, de mondjuk a Lashed To The Slave Stick egyik riffjét pont egy fesztiválon gyúrtuk össze Karllal a backstage-ben. Otthon aztán beépítettem a nótába.

És mikorra várhatjuk a következő Nile lemez megjelenését?
Dallas: Ki tudja? Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, valamikor jövőre. Mondjuk jövő év végére. Nem szeretünk határidőre dolgozni, egyszerűen azt csináljuk, amit akarunk (nevet).

Közel tíz éve vagytok szerződésben a Nuclear Blasttel. Ezek szerint jónak mondható az együttműködésetek.
Dallas: Eddig minden rendben. Azt viszont még nem tudjuk, hogy a jövőben is velük folytatjuk-e majd a munkát. A Relapse-nek négy lemezt szállítottunk le, és a Nuclear Blastnek is négyet, szóval egyelőre nyitott a kérdés, mindenesetre szívesen maradnánk még náluk, mert jól bánnak velünk.

http://www.nile-catacombs.net/
https://www.facebook.com/nilecatacombs

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr608668492

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum