RockStation

Destruction - Under Attack (Nuclear Blast, 2016)

Egy közepes papírforma

2016. május 27. - Frogfoot

destruction_under.jpg

A Destruction pontosan azt a fajta zenét játssza amit szeretek: thrash metalt padlógázzal, nyersen és egyszerűen. De ez nem azt jelenti, hogy ne lenne minőségi az amit csinálnak, nem véletlenül tagja a zenekar a német nagy négyesnek. Előző lemezük, a Spiritual Genocide, ha nem is klasszikus engem megvett az érdes, fésületlen a '80-as éveket idéző hangzásával és azzal, hogy a düh viszi végig a lemezt.

Most sem vártam tőlük nagy változást, bizonyos szempontból tudtam mit fogok kapni, de az új lemez nem hoz többet, mint a papírformát, a zenekar 2000-es újraindulása óta készítettek kiugróan erős albumokat és közepesebbeket is és sajnos az Under Attack az utóbbiak közé tartozik. Mint mindig ez kíméletlen, old school germán thrash, igaz most valamivel több a dallam és a groove, a hangzás is letisztultabb de a a kötelezőkön túl nem nyújt semmit. Tipikus Destruction album és nincs benne semmi új vagy invenciózus. Az előző lemezen is voltak témák amelyek elég gyorsan fülbe ragadtak, itt azonban többszöri meghallgatás után sem találtam ilyent. Félreértés ne essék: jó hallgatni a lemezt, a védjegyszerű megszólalás, az intenzitás mind-mind megvan. Ráadásul erőteljesen dörren meg az album, a hangzás modern, tiszta és éles, ugyanakkor bármilyen véletlenszerűen lejátszott részletből bárki azonosítani tudja: ez Destruction!

destruction_2016.jpg

Az albumnyitó címadó dal, az Under Attack amely a meglepően lágy akusztikus intro után már mindent tartalmaz amit a Destructiontól megszoktunk, durva ének, agresszíven aprító gitár és a könyörtelenül gyors dobolás több mint 6 percen át. A Generation Nevermore és a kissé sablonos Dethroned nemcsak gyors és dühös példaértékű thrash, de himnuszok és elég erősek ahhoz, hogy még fenntartsák a lendületet, azonban a lemez a második felére egy kicsit "leül". A Pathogenic közepén a basszusszóló egy rendkívül jó ötlet, mert egy pillanatra megszakítja a megszokott thrash riffelést, mielőtt újra bekapcsolódna a gitár, az egyik a kedvenc dalom az egész albumon. Az Elegant Pigs tiszta speed metal, majd a lemez hátralévő részbében, mintha kifogytak volna az ötletekből, vagy csak nem dolgozták ki őket elég alaposan (pedig volt rá idejük...), a balladisztikus Getting Used To The Evil is jó példa erre, néhány nagyon jó ötlet, ami valahogy mégsem áll össze.

A deluxe változat tartalmaz két bónusz számot, a jól sikerült Black Metal (Venom) feldolgozását, melyben a Krisiun basszusgitáros/énekese Alex Camargo vendégszerepel és az instrumentális Thrash Attacket, ami egy rövid ujjgyakorlat, mégis jobban emlékeztet a régi Destructiönre. Végső soron az Under Attack lemezt érdemes meghallgatni, a rajongóknak feltétlenül tetszeni fog a Destruction-féle thrash metal. Bár nem tökéletes, több az erénye, mint a hátránya és a zenekar megőrizte a hitelességét, a lemezborító pedig ismét magyar művész HJules, vagyis Havancsák Gyula munkája.
(3.5/5)

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr228750152

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum