Amikor az ördöggel cimborálunk

The Devils's Trade koncerten jártunk

2016. május 30. - KoaX

mako_david.jpg

Végre jó idő van. Nem kell hatszáz réteg ruhát felvenni, és magunkkal cipelni egy koncertre. Este van lehetőség kiülni meginni valamit anélkül, hogy megfagynánk. Itt a jó idő, itt a nyár, itt az én időm! Mit is csinálhatnék egy kellemes nyári estén? Egyértelmű, hogy valami jó fajta koncertre kell mennem. A The Devils Trade még soha nem okozott csalódást.

Ahogy mondtam, Dávid még soha nem okozott csalódást. Szombat este bevettük a BarHole klubot, ami egy relatíve új klub a Dohány utcában. A hangulatos és barátibb árakkal dolgozó klub tökéletes helyszín volt egy meghitt, akusztikus estére. Meg sem fordult a fejemben, hogy kihagyjam ezt a bulit, főleg miután a legutóbbi Instantos est nagyon nagy hatással volt rám. Másodmagammal megtámadtuk a pultot, elfogyasztottunk ezt meg azt, aztán az első sorban helyet foglaltunk, hogy kezdetét vegye a kicsivel több, mint egy órás utazás.

12109328_10154270844936038_5514010386349569869_n.jpg

Dávid mesterien bánik a szavakkal, eszméletlen király dalokat ír, amik tényleg az ember szívét-lelkét megragadják és kőkeményen kifacsarják. Az olyan dalok, mint a Dear Mother vagy az Untitled és a Dew To The Land alapjáraton képesek könnyeket csalni a szemembe, ha olyan hangulatban vagyok, de így, hogy már jó állapotban voltunk totál maguk alá gyűrtek. A színpadon szépen lassan szanaszét heverő papírok közül Dávid felhívta baráti figyelmét, ha rosszul viselkednek szétülteti őket. Természetesen ez semmit sem számított, de éppen ettől volt családias, baráti tényleg a hangulat. Miközben a srác bajsza alól kiszaladnak az olyan dalok, mint az Azt Gondoltam vagy a Hulljatok Levelek nem találsz szavakat, csak érzések cikáznak keresztül a testeden és a lelkeden, és próbálod megfejteni, hogy most igazából mi is van? Gyakran mondják, hogy Dávid sokat beszél feleslegesen, köszön a spanoknak és ez elveszi a dalok hangulatát. Szerintem, ez hülyeség. Imádom mikor elkezdi mesélni, hogy soha nem kérdezik meg, hogy ez a dal milyen történetet ölel fel, neki erről mi jut eszbe. Persze, annyit magyaráz, hogy Mi sem tudjuk meg, hogy a dalt mi ihlette, milyen történet, story ugrik be róla, de teljesen mindegy. Imádom ahogy előadja magát, ahogy nyomatja a kis poénos megjegyzéseit. 

Egy biztos, aki kihagyta ezt a koncertet (is) az nagyon bánhatja. Ha kicsit is szereted az akusztikus, bensőséges hangulatú bulikat mindenképpen el kell látogatnod egy The Devils Trade-re. Ja, és nem mellesleg Augusztus elsején jön vinylen is a Those Miles We Walk Alone -t "új" dallal!

A KÉPEK NEM A HELYSZÍNEN KÉSZÜLTEK!!

Béke, Szeretet, Metal!

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr328756892

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum