Horrorbilly, ragga-metál, olyan jó volt eszünk megáll

Beszámoló a Nova Rock pénteki napjáról

2016. június 11. - Frogfoot

nova_rock_2016_2_pf.jpg

Csütörtökön még csak egy színpaddal kezdetét vette Ausztria legpatinásabb rockfesztiválja a Nova Rock. Láttunk nagyszerű Amon Amarth és Billy Talent koncertet. Pénteken a legnagyobb durranásnak a Disturbed és a The Offspring koncertje ígérkezett, aztán végül a Skindred vitte el a pálmát. (Fotó: Heimo Spindler)

A napot a Blood Sucking Zombies From Other Space nevű osztrák horrorbilly (?) zenekar nyitotta. Népszerűek errefelé bár még kevesen voltak a színpad előtt a koncertjükön.. A repertoárba még egy Falco-feldolgozás (Vienna Calling) is befért. Őket az angol Bones követte, akik olyan voltak, mint egy női frontemberes és gitáros RATM: meglepetésre nem is voltak rosszak. 

Az Atreyu nagyon lendületes és divatos metalcore zenét nyomott személy szerint nem vagyok oda ezért a stílusért, azért azt el kell mondani, hogy a lehetőségekhez képest egészen élvezhető zenét toltak a publikum elé. A lehetőségek alatt azt értem, hogy iszonyatosan meleg volt a tűző napon, hiába a víz, vagy a kalap, ezt nagyon nehéz volt elviselni. A fiatalabb korosztályt - ami nagyjából egybevágott a zenekar korosztályával - ez viszont rohadtul nem érdekelte energiájuk vagy az alkoholszintjük miatt. Circle pit, örömködés, közös éneklés és tánc. Ez tudta az Atreyu. Hideg szobában talán bírtam volna talán a zenéjüket ... 

A buli igazából csak késő délutántól indult be a Skindred koncertjével és mint várható volt hatalmas hangulat kerekedett. Az Imperial marchra vonult be a zenekar, innentől kezdve pedig Benji Webbe kezéből evett a jónép. Egy emberként ugrált mindenki, aki volt már Skindred koncert úgyis tudja miről beszélünk. A zene nem nagy tudomány, amit hoznak: vastag riffek (az a metal) és a fekete frontember srác raggea-je. Közben persze az egész széteffektezve. Viszont, amit élőben csinálnak, az nagyon kemény. 1000 fokon pörgetik a publikumot a, és kevés ennyire szuggesztív frontember létezik szerintem ezen a bolygón, mint Benji Webbe, a csávó egy 100 évest is ugrálásra bírna. Folyamatosan dumált, poénkodott és nyomta a stand-upját. Amit mellesleg rohadtuk jól csinált. Kicsit cinkelte a jó Justin Bieber-t a Sorry című nótáját keresztül, szimpatikus volt, ahogy megemlékezett Lemmyről, Bowie-ról és Prince-ről, de szerintem a csúcs az volt, amikor levettette a rajongókról a pólót, hogy mindenki egyszerre pörgesse a végén azt a levegőben a Warning alatt. Állati jól nézett ki, nem tudom, hogy mennyien lehettek, de sokan az biztos. FEZEN készülj, mert a Skindred arrébb rakja a síneket is! 

nova_2016_2_stage.jpg

A Children Of Bodom (Jönnek amúgy a FEZEN-re, ha valaki még nem tudná) elsősorban a főnők Alexi Laiho miatt volt érdekes, mert élményszámba megy a gitárjátéka, de a Trivium koncertjét jobban vártuk. Tőlük is láttunk már nagyon jó, de botrányosan rossz koncertet is. Hála az égnek most az előbbiről volt szó, az első perctől az utolsóig a legjobb formáját hozta a zenekar, élen a jókedvű Matt Heafy-vel, aki a német nyelű konferálásaival az ujja köré csavarta a közönséget. A program csúcsa a Shogun volt, végül egy dobszólóval és egy számnyi ráadással búcsúztak.

Az Offspring helyett inkább a Deez Nuts koncert következett, amin meglepően sokan voltak. A kisszínpadra igazi klubkoncertet varázsolt az ausztrál hardcore brigád. Remek hangulatú, intenzív koncert volt, amit a műfaj sajátosságai miatt el is lehetett várni. Az Offspring végét azért elcsíptük, akik az elmondás szerint igazi best of setlisttel képviseltették magukat a Nova Rockon.  

nova_2016_2_disturbed_2.jpg

A Disturbed koncertje óta töröm a fejem, hogy mi is volt az igazi gond ezzel a koncerttel. A koncertbe nagyon nem is tudok belekötni. Egyetlen dolgot leszámítva profi volt az egész. A zenészek felszántották a színpadot, David Draimannek élőben is legalább olyan jó hangja van, mint lemezen. A vonósokkal megtámogatott Simon & Garfunkel feldolgozás is nagyon ült, de hogy egy ilyen múlttal és dalokkal rendelkező zenekar minek játszik több feldolgozást (amik egyébként jók szó se róla) is a saját dalok helyett az rejtély. Igazából azonban akkor esett le, hogy mi a gond amikor a Killing In The Name című RATM nótánál, Benji Webbe a Skindred énekese a színpadon termett. Draiman jó énekes, de nem igazán karizmatikus frontember, hiányzik belőle az a plusz, ami például a ragga-metal frontemberben megvan.

Ma is jó koncerteknek nézünk elébe, hiszen Volbeat, Dropkick Murphys és Alice Cooper koncerteknek nézünk elébe, de lesz még finn fészer-rock is a Steve 'n Seagulls személyében.    

FOTÓK: HEIMO SPINDLER. További képek ITT

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr898799054

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum