RockStation

Brit daráló, norvég hold és a tesztoszteron alapú szeretet - Rockmaraton 3. nap 2016.07.10. Dunaújváros

2016. július 11. - csubeszshuriken

rockmaraton_2016_031.jpg

Talán hosszú bevezetőre már nincsen szükség, hiszen az elmúlt napok hírverésiből már mindenki tudja, hogy mese nincs, csakis a Rockmaraton van. Ahol eltelt a harmadik nap is, tökig tolva korrektebbnél korrektebb eseményekkel, ahol mindenki szája íze és gusztusa szerint rajonghat négy különböző színpadnál. Ahol ezen a vasárnapon a történet a következő képen nézett ki, hogy...

Egyből elmaradt az Offline Pit színpadra meghirdetett hardcore nap első fellépője, azaz a német Wolfdown. Amiről aztán különböző zavaros félmondatok hagyták el a később játszó zenekarok embereinek száját, na de erről majd később. Így maradt egy szusszanásnyi idő sétálni egy laza kört az estéhez gyülekezők között szlalomozva. Akik között szembetűnő volt, hogy sokan érkeztek a valóban egymást követő hardcore bandák estélyére. Ahol a műfaj második vonalát tekintve valóban nívós nevek szerepeltek a plakátokon. Akik közül az első így a holland Born From Pain lett aki színpadra lépett. Korábban már láttam őket párszor élőben, de ezen a délutánon korántsem tudták hozni azt a szintet, amit tapasztaltam velük kapcsolatban, hogy bennük van. Egyrészt meleg volt, tikkadt, ritkás nézőközönség. Aztán valahogy nem is szóltak jól igazán. Végül pedig olyanok is voltak a háromnegyed órányi játék vége felé, mint a foci csapat, akik már kaptak hármat. Nem tudtak már felállni a körülmények áldozataiként. Közvetlenül a Lionheart előtt, vagy után egy jobb közönség és egy tisztább hangzás, biztos meghozta volna a hatást.

rockmaraton_2016_034.jpg

Közben megmordult hét órakor a Nagyszípad is, az első hazai bandával, akik innen tolták a rockot az arcba. Ők pedig nem voltak mások, mint az Ektomorf zenekar. Akik szintén ötven percet játszottak, pedig lett volna bennük több is, és a korai kezdés és a nagy meleg ellenére is látszott, jórészt a saját közönségüknek játszanak. Mindebbe pedig négy új szám fért bele, ha jól emlékszem és a lehető legtöbb klasszikus aminek az időkorlát szabott csak határt. Az új album számai még nem értek meg ahhoz, hogy élőben is elég jók legyenek, a már jól ismert dalokra, mint Testvérdal viszont féktelen rajongással reagált a nagyérdemű. Simán megérdemelt nagyszínpados, valódi nagy pálya Farkas Zoliék zenekara.

rockmaraton_033.jpg

A következő két lehetőség a Dalriada koncertjének vége, vagy a Being as an Ocean programjának eleje volt, s minthogy engem a világból ki lehet üldözni a folklórral etetett metál eme változata, inkább elvakartam a bundát, hogy lássam tudja - e húzni az este hangulatát a kaliforniai dallamosabb hardcore muzsikában utazó banda. De mondhatnám egyszerűen azt is, hogy ettől a színpadtól ezen az estén nehéz volt távol maradni. Az amerikai srácok pedig ki is hoztak mindent a buliból amit lehetett. Énekesük a kicsit még passzív tömegben cirkálva vitte házhoz meg az archoz zenéjüket, ezzel pedig meg is hatotta a népeket, amiből nagy közös éneklés lett a buli lezárásául.

rockmaraton_2016_033.jpg

Aztán meglepő volt azt látni kilenc órakor a Nagyszínpadnál, hogy a magyar közönség igazából nem volt az Enslaved norvég zenekarra felkészülve. A ritkásan ácsingózó, inkább lézengő nézőszám abszolút arra utalt, hogy a legtöbben nem ismerték a műfajában remek bandának számító ötöst. Akik korai black metál dalaikkal kezdtek a kilencvenes évek elejéről, és élmezőnybeli élvezetességgel játszották azt. A mindenféle maszkot, sminket, díszletet nélkülöző színpadkép pedig szerintem jót is tett az egésznek. Valóban a zene volt fókuszban. Ahol az első dalok norvégül is szólaltak meg, majd jött a második időszakból még egy angol nyelvű régi dal. Aztán a koncert második blokkja, ahol már a billentyű is bekapcsolódott, sőt a billentyűs hangja is, hiszen az újabb dalok két énekre lettek megírva. Majd hosszú instrumentális elszállások következtek, az énekes King Crimson pólójával, de gitártémáival is jelezte, a zenekar újabb korszakát és tavaly megjelent friss nagylemezét már a sokkal progresszívebb, de ugyanakkor sokkal depresszívebb témák jelentik. Aztán a mintegy nyolc számos show végén ismét visszatértek egy korai klasszikushoz, saját nyelvükön és ezzel fejezték be az egészen pontosan egy órát. Az Enslaved viszont ősszel visszatér hozzánk, így lehet akik most hallották először, szintén értékelték és sokkal inkább meg tudnak majd érkezni mindehhez.

Amúgy meg sok előnye van annak, hogy a legtöbb koncert nem zajlik párhuzamosan, de én azért éreztem hátrányát is. Mondjuk a hardcore színpadnál, ahol azért a hangulatban mindenképpen törés vonal volt az, hogy a bandák játékideje között gyakorlatilag egy - egy egész óra telt el. Hiszen mindenkinek újra és újra vissza kellett ide térnie és megérkeznie valamiből, amit mondjuk máshol látott. Azonban ezt a problémát Lionheart zenekar hamar átívelte. Ugyanis körülbelül az első számnál már örvénylett az embermassza forgatag. Érdekes, hogy ez a tucat hardcore zenét játszó banda és a magyar közönség, hogy megtalálta egymást. Ugyanis nyilvánvalóan komoly rajongótábor elé álltak ki, és nyomták tövig az utolsó bulihoz híven a sebesség pedált a bulin. Én szkeptikus voltam, de fejet hajtottam előttük. A feloszlás előtti utolsó koncertek egyikén, mindent, de tényleg mindent kihoztak abból amit játszanak. A két ének, de még a kaptafa témák is tökéletesen működtek, a közönség pedig ragyogóan reagált, csak úgy fröcsögött a tesztoszteron alapú szeretet. Akiknek csak a béna kordon szabott határt, és ezért néztem büszkén a színpadra, mikor láttam, hogy az egyetlen ember aki feljutott, az egy környékbelim a jó öreg Pécsi Kertvárosból.

rockmaraton_2016_036.jpg

Aztán mindezek után következhetett a főműsorszám. A brit grindcore legendás csúcsragadozója, tehát a Napalm Death. Ami valaki szerint a világ legjobb zenekara, valakik szerintem meg biztos nem, de egyvalami tény. Szívsztori ez, vérprofi és valahogy annyi minden benne van, hogy végül is csak egyetlen dolgot lehet gondolni a koncertjük után: Hogy ebben tényleg minden benne volt! Az a komplexitás, ami mintha mindent fel tudna ölelni, ami hardcore, thrash, vagy punk, vagy grind és mindezt hihetetlen precizitással. Barney finom úriember modora és kommentárjai amik sosem üres szavak, remekül kiegészítik ezt a dolgot. Aztán a számlista, ami a zenekar minden időszakára kitér, ami valahol színes, hiszen valamelyest úgy három albumonként picit mindig irányt vált a zenekar. Ettől pedig a show is változatosabb. Ami kegyetlenül túl van tolva, de pont attól remek, hogy sok. Több mint egy órát játszottak, ami tőlük talán ritka is. a Cryptic Slaughter feldolgozás meg...Megevett vacsorára, azt kiköpött mindenkit.

rockmaraton_2016_035.jpg

Ezután pedig szintén az Offline színpad következett. Ahol a szintén amerikai Stick To Your Guns zenekar nyomta egy órától. Akik élőben sokkal meggyőzőbbek, mint albumon. Legalábbis számomra. Dallamos refrénjeik, mogorva döngöléseik és azok váltakozása egy óra után is simán hozta a hatást. Megmozgattak mindenkit. Na, meg ők is kitértek arra, akár csak a Lionheart, hogy állítólag a Wolfdown zenekar azért nem jött el, mert a Rockmaraton egy náci fesztivál, vagy legalábbis azok által látogatott. Azonban zavaros maradt az egész, pontosan nem is értettem, csak szó nélkül hagyni is nehéz, hogy erről többször volt szó az estén.

A fent említett sztorik, mint olvashatjátok remekek voltak, de a nekik adott figyelem más bandák rovására ment. Olyan bandákról beszélek, mint a Paddy and the Rats és a helyi Jolly Jackers, akik szinkronban hozzák magas szinten az ír kocsmák, a nagyszerű ska és a talp alá való punk muzsikájukat. Azonban kicsit szerencsém is van velük, mert ők azok, akikről látatlanban is ki merem jelenteni, hogy tökéletes bulit nyomtak párban a Rádió Rock színpadán. Ahol messziről jól látszott, népes saját közönségnek játszottak. Ők is szilárd pillérei tehát a Maratonnak, hiszen ezt minden évben hozták az elmúlt alkalmakat is tekintve a korábbi évekből.

További képek ITT.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr968881168

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum