RockStation

Sátán sátán hátán, pogó-por az orrba - Rockmaraton 4. nap 2016.07.11. Dunaújváros

2016. július 12. - csubeszshuriken

rockmaraton_2016_044.jpg

Hihetetlen egyébként, hogy itt és most már a negyedik nap beszámolója íródik miközben még mindig nem tartunk az idei Rockmaraton felénél sem. Ami persze remek, hiszen egyrészről elképesztő belegondolni, hogy kerek négy nap után még mindig mennyi minden az, ami vissza van. Annak ellenére, hogy a rutinos fesztiválozók és a rutinos szervezők, illetve azok akik még a munkájukat teszik ebbe az egészbe bele, közben nagyokat sóhajtoznak, mintha senki nem gondolta volna át, mit is jelent majd ez egyik, vagy másik oldalon az energiák terén. Szóval olyan ez mintha együtt sodródnánk az árral, ami közben egész jól élvezhető.

Főleg, ha olyanok bandával lehet kezdeni a napot délután öt órakor mindjárt, mint az újvárosi Warchief. Akik a Hammerworld színpadán a magát mexikóira izzadó nagyjából száz jóképű formának olyan koncertet nyomott, ami egy nagyszínpadot is átmozgatott volna. Akár egy földrengés. Janó Misike mázsás gitáristen riffjei, a látványos dob, az életét kiéneklő dalnok hibátlan bulit csinált. Ami egy hobbi zenekartól tényleg óriási, mert sehol sem kicsi.

Egy jó frissítő után pedig szépen át is lehetett csusszanni a Hatóságilag Tilos zenekar már nem kis port kavaró előadásához. Akik szépen elkezdték írni a hazai punk képviselőinek szánt este hangulatgörbéjét a Rádió Rock színpadon. Ahol hatkor a por már valóban szépen szállt, szimpatikus rigmusok, és nem túl direkt, de jól hasznosítható szövegek katalizáltak tarajosokat pogózásra a kiszikkadt talajon. Kellemes kis árkot taposva az egész estés táncoláshoz, hisz mindez az időszámításunkkal a Prosectura és a Picsa bulijának előzménye volt végül is.

rockmaraton_2016_043.jpg

Közben azonban megmozdult a Nagyszínpad is, ahol ilyenkorra pont képződött annyi árnyék, amennyi betakarta az a két - háromszáz nézőt, aki figyelmét a svéd Manegarm zenekarnak szentelte. Akik folk elemekkel cizelállt metáljukat a skandináv kultúra gyöngyszemeire és stabil alap témákra építették fel. Amit élőben is profin és abszolút stabilan hoztak. Nekem mondjuk kicsit monoton módon. Nem volt érezhető bevezetés, csúcspont vagy bármi ami ívet adott volna az egésznek. Egyben végigvitték, belekötni nem lehetett. Eltelt velük egy óra, amit nem üres várakozással kellett tölteni. A svéd nyelvű szövegek pedig talán a legérdekesebbek voltak.

Nyolckor pontban pedig kinyitotta kapuit a Prosectura vándorcirkusz. Akik szintén alappillérei a fesztiválnak. Nem is tudom, hogy volt - e valaha olyan Maraton vagy az elődjéül szolgáló Csörge Tó, ahol nem lépett fel a banda és nem volt végül Télapó meg miegyebek. Nem tudom. Az viszont biztos, hogy idén megtört bennem a kritikus él, ami tavaly azt írta valamiért, hogy túlerőltetett ez a dolog, amit nem is biztos, hogy kéne még erőltetni. De azt hiszem nem volt igazam. Habár a Imre Norbert humora még mindig nem közelít ahhoz, ami engem valóban szórakoztatna, belátom élőben ott vannak a szeren. Akik korántsem abból élnek, amit lassan harminc éve leraktak az asztalra, a zenekar minden időszakából működnek a számok a közönségnél. Nem akarnak szívbe marni, megmondani mit csinál, vagy formálni önmagukkal téged, egyszerűen csak csapnak egy nagy bulit. És ha csak ennyi az elvárás, akkor magasan át van ugorva a léc.

rockmaraton_2016_046.jpg

A Picsánál pedig pepitában ugyanez. Koncertjeik hangulata - ez már tavaly is kiderült - mit sem veszített a Maratonon abból, amit korábban Pécsett, hazai pályán tudtak hozni a nekik szánt estéken. Mást pedig pedig nehéz hozzátenni, mint amit a Prosectura esetében is elmondtam. Szállt a por, a négynapos tarajok táguló résein, kezek lábak, mint Spejbl bácsi és a kis Hurvinek végtagjai szanaszét, a sörök meg csak lötyögnek a cipőkbe befele. Aztán Che Guevarra trip, no nazi shit és lezárásul Iggy Pop meg jól lakott közönségmosoly tenger a Szabadstrandon. Amitől jobban fogyott a sör, mint a nyelv alatt elhelyezett maréknyi himalájai sótól.

rockmaraton_2016_041.jpg

A szó pedig ismét a Nagyszínpadé. Ahol a kezdő csapatból kihulló Shining zenekar helyére beugrott kis pados Belphegor kezdett kilenc órakor. Akik habár csereként érkeztek a szomszédos Ausztriából, az első zenekar voltak a héten a vezető nevek közül, akik végre megadták úgy rendesen a módját. Díszlet, színpadkép, belépő, füst, koponyák és pokol. Klasszikus görög drámák színpadra állítói járhatnának kölcsönért a bandához. Akik nagyban pakolnak tökéletes színházat a zenéjük mögé. Ami viszont nagyon tetszett, hogy mindez nem megy közben a zene rovására, mint mondjuk tavaly szerintem a Mayhem esetében. Azt hiszem tíz számot játszottak, amiben biztos szerepelt a Gasmask Terror, a Bondage Goat Zombie és természetesen a végén a Bleeding Salvation. Amilyen díszes volt a színpad, maga a muzsika olyan szikár, darálón átolt black metál vese - velő. Az este legnagyobb szabású bulija volt simán.

Amit amúgy persze a Behemoth zenekartól reméltünk ezen az estén, még ha bennük nincs a reménynek még szikrája sem. Hiszen ők a sötét oldalon építenek új egyházat. Ami az őket körülvevő hírveréseket, bővülő rajongó tábort és mélyülő kultuszt tekintve nem is áll messze a valóságtól. Azonban ezen az estén valami nagyon nem stimmelt az erőkkel. Még ha a színpadkép, magától érthetődően még nagy volumenűbb volt, mint az előttük játszó bandánál. Még ha a belépő a Blow Your Trumpets Gabriel az egyik leghatásosabb nyitány, amivel indítani lehet. Még ha Nergal és Orion alakja valóban ikonikusnak hat az első perctől az utolsóig, akkor is. Valahogy nem tudott felpörögni a koncert. Nem volt meg benne a lendület, ami feljebb és feljebb vitte volna a diadalt addig, amitől mindenki sikít. Bár magukat a számokat tökéletesen eljátszották, dobosuk virtuózként ütötte a szétpergetett témákat, valahogy nem. Átvezetések nélkül hagyták a számokat. Perces csöndek után kezdődtek a következő számok. Majd egyszer úgy negyven percnél gyakorlatilag megállt a koncert, sehol nem volt a zenekar, a technikusok meg úgy mászkált kis fényekkel a füstben, mint akik Nergal elhagyott gyűrűjét keresik. Ez pedig tré. Szerintem még egy perc hiányzott, hogy kifütyüljék saját rajongóik a bulit. Amit nagyon sajnáltam, mert az utolsó album számaiban, mint az el is játszott Ora Pro Nobis Lucifer, Messe Noier, Ben Sahar és társai, sokkal nagyobb lehetőség van, amivel valóban robbantani lehet. Így viszont darabos volt, nyögve nyelős, ahol az előző szám érzéseiből az unalomba hullottunk és onnan kellett újra és újra visszakapaszkodni, ami nekem speciel nem sikerült. Még ha minden tiszteletem is a produkcióé. Ami azt hiszem a Chant Of Eschaton 2000 zárt, na meg a magyar zászló, amin a Behemoth neve és egy helyi baráti társaság az Intercisa Legion lógója díszített - az ő ajándékuk volt - és a lengyel orkok emeltek a magasba Tomi Rocky Patkás közbejárásának köszönhetően.

rockmaraton_2016_045.jpg

Ez a hétfő egyébként a hazai punk mellett, a hazai black érának is volt egyben alárendelve, az Offline Pit színpadon egymást váltották az olyan bandák, mint Gylliath, Dying Wish, Bornholm és Christian Epidemic. De a fent említettek okán, és mert ezen az estén a Magma Rise is játszott még, nehéz volt őket választani. Ugyanis Magma Rise mindenek felett. Legalábbis számomra. Koncertjük végén egy ötven fős mag azt skandálta, hogy nagyszínpad, nagyszínpad. Nos, hozzájuk tudnék csatlakozni. Mestermű minden hang, minden szám, az új lemez, az azelőtti lemez meg úgy általában minden amit ez a név jelent. Évek óta nem tudok mást mondani róluk. Csak hódolat van.

rockmaraton_2016_042.jpg

Akik pedig említésre méltók az estéből az a Sear Bliss volt. Akik szintén sötétek, mint a kormos kémény fal. Idén pedig már húsz éves a Phantoms című lemezük. Erről pedig játszottak is néhány számot ennek tiszteletére, de a The Haunting lemezt elő se vették ezen a bulin, pedig az talán a legjobb dolog amit csináltak az elmúlt két évtizedben. Az új számok meg - nos, lehet, hogy nekem folyt már össze minden ennyi hasonló zene után - de korántsem szólnak akkorát. Mindenesetre a szépszámú közönség hangulatosan dülöngélt hozzájuk, mint egy megszédült násznép a temetett rokon sírgödre felett. Így le is zárva a negyedik napot még egy kicsit több halállal, ami a hajnalra és buli végére is szépen ráborult.

További képek ITT.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr38883244

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

scorn 2016.07.13. 11:05:30

Hát igen másképp éltük meg azt a Behemoth koncertet.

Szó sem vol kifügyülés közeli állapotról. Profi volt az egész, abszolút nem volt nyögve nyelős. En a nagyobb átvezetőket sem TRÉ dologként éltem meg.

Ráadásul a Satanist album után a többi sláger is előkerült, Ov Fire and the Void, Slaves Shall Server, Conquer All!

Király buli volt!
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum