RockStation

Hakni Punkok, Lenyűgöző Rossz Vallás, Hazaiból meg a krém - Rockmaraton 5. nap 2016.07.12. Dunaújváros

2016. július 13. - csubeszshuriken

rockmaraton_2016_051.jpg

Örök kedvenc zenék élőben egy szigeten. Éves szabadságokon. Ami olyannak tűnik, mintha sose akarna a végéhez érni. Már minden összefolyik és olyan időtlen. Szóval mégis miből jöhetsz rá, hogy nagyjából hány nap telhetett el és mennyi van még vissza? Na erre való a kis kézi Rockmaraton programfüzet, amibe, ha kapaszkodsz és közben a Nagyszínpadra felnézve egy nagy pirossal áthúzott keresztet látsz, akkor máris tudod, hogy Bad Religion, avagy nagyjából az ötödik nap. Szóval mondom programfüzet. Minden másra pedig ott a Mastercard.

Panasznak egyébként helye nincs és nem is lehet, de különben nem könnyű már nekifutni egy ötödik napnak még akkor sem, ha egyre inkább azt érzem, hogy zenei szempontból sok száz százalékon kényeztet minket ez a fesztivál. Így a délutáni melegben a hálásan kalapáló szívem és vizenyős hajlataim felett félszegen hunyorogtam még a pontban hatkor kezdő Cadaveres produkciójára. Ami szerintem nekik is egy kihívás volt, mint ahogy a korai kezdés és a hőség mindenkinek az. Ezt az akadályt azonban jól vette a nagy múltú hazai zenekar. Akiknek a színpadra függesztett lógója azért az évek alatt már lett az a mágnes, ami be tud vonzani jó néhány kedves hallgatót. Hogy azok felverjék a színpad előtt kicsit azt a port, ami úgy tűnik akkor sem fogy el, ha most is legalább háromszázan lélegeztük befele szaporán. Ez azonban nem akadályozta meg Bölcsföldi Zolit - milyen név - abban, hogy hozza a tőle el is várt frankó kis éneket. Ami még mindig a kilencvenes évek legdallamosabb és legkönyörtelenebb végleteit idézi meg. Zeneileg is vastag volt, jól szólalt meg az egész. Utolsó előttinek meg volt új szám a decemberre tervezett lemezről, aminek először még nem volt címe, de a közönséggel folytatott rövid diskurzus eredménye képen végül Batman lett.

rockmaraton_2016_053.jpg

Innen pedig az út egyenes és sebesen a Nagyszínpadhoz kellet vezessen, ahol héttől adott koncertet a UK Subs zenekar. Őket pedig, mint ahogy az ki is derült vétek lett volna kihagyni. A brit punk hőskorának alapbandája történelem. A történelem pedig ott volt a színpadon. Zöld hajjal, hetven felett, gond nélkül, Charlie Harper. Egy baromi erős koncerttel, ahol a legegyszerűbb zenei megoldásokkal megírt számok simán vitték a Nagyszínpadot ma is, negyven évvel a hatalmas robbanás után. A bulit a szerintem legjobb számuk, az Emotional Blackmail felezte, a második felében pedig a Warhead és persze a Tomorrow Girls táncoltatta a vegyes, de főleg harminc feletti közönséget. Befejezésül pedig kaptunk a vigyorgó pofánkba egy New York State Police című klasszikust. Amit akik elsöröztek, azok szégyelljék magukat. A szervezőknek pedig hatalmas hála, hogy ahelyett, hogy elhoztak volna valami olyan bandát, ami sejthetően több embert behoz, inkább meghívták őket a mi és az ő nagy tiszteletükre is.

rockmaraton_2016_055.jpg

Ugyanis az agitációnak csak a halvány igényével élve, de igenis ezen az estén megmutatkozott az, hogy azért mennyire a külsőségek világban élünk. Hiszen a The Casualties, akik a Nagyszínpadon a valódi legendákat követték, nem is léteznének, ha nem lett volna UK Subs. Mégis őket követte többszörös nézőszámmal megspékelt figyelem. Mert a taréj taréjt vonz. A piros bakancsfűző meg a piros bakancsfűzőt. A jelszó pedig egy napos hajfestékek mindörökké. A hakni pedig, ahogy a hakni szokott, olajazottan működött. A közönség kedvenc sorsra teremtett nóták százak végtagjait mozgatták át, tajtékosra részegült hangulatban. Ahol én kicsit megfáradtam már, mint a gitáros bácsi kezdetben impozáns taréja is, a sok egymás után énekelt ó betűtől. Az a taréj meg amúgy mindent elmondott arról milyen volt ez a koncert. Fél óráig állt mint a cövek, majd hanyatlani kezdett, és végül besimult homlokra, mint egy kilakoltatott uszkár szomorú frufruja. Azaz volt vagy húsz egyforma szám, ahol azok a klisék amik az elejét elvitték, a végét eluntatták.

rockmaraton_2016_054.jpg

Azonban, hogy az eseményeket megpróbáljam pontos kronológiai sorrendben követni, kicsit vissza kell kanyarodjak az időben olyan nyolc órához, ahol a Blind Myself lépett színpadra a Rádió Rock deszkáin a fesztivál földrajzi középpontja környékén. Erről a megmozdulásról pedig nekem két dolog jutott eszembe. Az egyik, hogy mennyire messze került ez a zenekar az eredeti gyökereitől, zenei irányától. A másik pedig inkább csak aggodalom, hogy a tényleg sűrűn szálló por miatt, vajon így is jól fotózható - e a buli? Ahol amit bele lehetett sűríteni az idáig bejárt út legsikeresebb darabjaiból, azt besűrítette a zenekar. Tehát volt Veszélyes Hulladék, majd Két Karodban, Önvakítás és a lezárás előtt természetesen Testem a vászon. Vagyis groove, fények, nagypálya és azért kicsi Punnany Massif. Ez elől már sehova sem menekülhetsz. Ide is belopták, mint a strand felöl a fél literes vodkát.

A megpróbálni mindenhol ott lenni oltárán azonban nem csak az Orient Fall fellépését kellett beáldozni a Blind Myself bulival való párhuzam miatt, de az Alvin és a Mókusok is így járt, hogy meglegyen a The Southern Oracle élményszinten idén is három dimenzióban, egyenes és vehemens hangterjedéssel, testközelből, ahogy kell. Így pedig a játék is korrekt maradt, mert ugye egy kicsit egy nagyért, egy nagyot egy kicsiért adtam fel, hogy a közvetítői egyensúly mindenképpen megmaradjon. Viszont a fél méterenként ismerős tagokba botlás egyik jótékony következménye, hogy ezek az elemek mind visszhangokat hordoznak és hoznak közel. Azok pedig az Orient Fall és az Alvin és a Mókusok esetében is határozottan jók voltak.

rockmaraton_2016_059.jpg

A The Southern Oracle koncertje pedig szintén nem szenvedett hiányt semmiben. Simán arra gondoltam, miközben egyensúlyoztam a dobbal szinkronban talpaló arcok keltette padlóhullámokon, hogy azért nekünk itthon simán megvan minden stílusban, vonalon az a bandánk, akik sokkal többet is elvihetnének egy ilyen fesztiválból, ha nem lenne belénk vésve az a hibás program, ami azt mondja, hogy csak külföldi zenekarért mozdítjuk meg igazán a seggünket. Mert például Barnabás ás bandája is simán tolja azon a magas színvonalon ezt a vastag, nehezen behatárolható kompromisszummentes cuccot, ami már megüti azt a szintet, ami hatékonyan mozgat lábakat, fejeket nagyobb számban. Ahogy néhány felszólítás után faltól falig mozogtak az arcok, megszólítva ezzel a hátul passzívan álldogálókat is. Az átvezetések, a szaggatott témák, a kiüvöltött lélek, a feszes dobok, kurva jól elvitték a bulit. Jó volt látni, hogy a tavalyi korai kezdés, és a Nagyszínpadon elveszett kis zenekar meg az ott lézengők után most pöpec figyelmet kapott a zenekar a Maratonon is.

rockmaraton_2016_057.jpg

Utánuk közvetlenül meg már lehetett az utolsókat vakarózni, mielőtt színpadra lépett az este főműsoridőse, avagy a kaliforniai Bad Religion. Az urak, akik azt punk zenét játsszák, ami kicsit mindennek az alapja ebben a műfajban. Na meg minden meg is van benne, amitől több mint harminc éve élettel teli és életképes ez a történet. Amin minimum két generáció nőtt már fel és, hogy miért az most bebizonyosodott megint. A klasszul megöregedett stílusos öreggyerekek pontosan fél tizenkettőkor kezdték és talán elsőként az eddig játszott nagy bandák közül majdnem egyig végig is tolták a játékidejüket. Kényeztették a rajongóikat - láthatóan javarészt lecserélődtek az első sorok a The Casualties után -gyakorlatilag a két perces számaikból az összes belefért ebbe, amit el érdemes és el is illik nekik játszani. Fuck Armageddon...This is Hell és Fuck You az elején, majd sorban a többi, Stranger Than Fiction, No Control, Sanity és You a közepe felé, hogy csak párat mondjak, majd lezárásnak Sorrow és Punk Rock Song a visszaskandálás után. Nagyjából harminc dalt így eljátszva. Boldogságban, tisztességben, rajongásban. Lezser emberbarát pogóval, tömegen szörfölgető ifjú hajadonokkal, ahogy azt kell. Így téve fel az i betűre a pontot a Maraton eddigi legjobb, szinte közösségi katarzis hangulatú koncertjének végére. Nagy fazonok a nagyérdeműnek. Akik nagyon kellett ide erre az ötödik napra. Így nincs még, nem jöhetett mélypont. Boldogságban vonult le mindenki a terepről, ki szálláskához ágyacskába, ki pedig ropni még a The Rumjacks bulijára, akik nb egyes afterparty-t intéztek be az ír kocsma, punk forma táncmulatságukkal, belazulva, bulikában. Ausztráliácskából. Hajnalkáig. A közben haza csalinkázó arcokkal szemben pedig begurult a Testament turné busza. De ez már hatodik napi okosság...

rockmaraton_2016_058.jpg

rockmaraton_2016_056.jpg

További képek ITT.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr678885444

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum