RockStation

Korrekt búcsú volt az utolsó maratoni este - Rockmaraton 9. nap 2016.07.16. Dunaújváros

2016. július 17. - csubeszshuriken

rockmaraton_2016_081.jpg

Napközben ahogy néztem a szakadó esőt, azt gondoltam egy szinte üres fesztivált fogok találni amikor megérkezem a kilencedik nap startvonalához, de kellemes meglepetés fogadott a Szalki Szigeten, ahova már igen nehéz volt elindulni ezen az estén. Mondhatni pajszerral kellett az ágyból kifeszítenem a lelkemet, hogy ne csak a feltételes reflexek legyenek velem az utolsó koncerteket nézve majd. Leérve aztán rájöttem, bár szerettem volna, de nem egyedül vagyok az a hős, aki a pocsolyákat kerülgetve még keresi, mivel búcsúzhat el az idei Rockmaratontól.

rockmaraton_2016_082.jpg

Bár bevallom a startvonalat csak valahol a a Tales of Evening utolsó számai körül léptem át, amik talán a Lázadás és az Elvesztem Magam voltak. Amit, ha nem is ezrek, de a hűvös esős körülmények ellenére, több százan hallgattak meg ezen a szombaton. Ami így is nagyon szép számú közönség, akik a hiánytalanul lenyomott bulit figyelhették.

Őket pedig a Rómeó Vérzik követte, nagyjából ugyanazzal a nézőszámmal. Megpróbálva felforrósítani még azt a hideg levegőt ami a fesztiválra telepedett. Szerelmes Dal, Engedd Belém, Együtt két lánnyal, mondjuk nem ebben a sorrendben és a vége felé a Szívom és fújom. Kanos rock and roll, Sex Action flashback. Ami ezen a színpadon nem szólhatott rosszul. Itt volt a héten végig a legjobb sound. Amit a közönség jutalmazott is a rajongásával. Nem frenetikusan, hanem amúgy stílusosan búcsúzva inkább.

rockmaraton_2016_083.jpg

A nézőszámot illetően a Sonata Artica koncertje sem veszett el. A rajongók és a zenekar is megkaphatták ettől a műsortól, amit szerettek volna. Ezen az utolsó estén így, akik ott álltak, azokról kilencven százalékban el lehetett mondani, hogy biztos az zenekar miatt voltak ott a színpad előtt. Ez pedig nyilván az öt tagú zenekarnak sem esett rosszul. Ahol a legaktívabb mindenképpen az énekes volt, míg a leglátványosabb a háttérpódiumon cövekelő billentyűs, nyakában olyan szerkezettel, amit már nagyon régen láttam, talán a nyolcvanas évek videoklipjeiben. Nem mondom, hogy sztenderd dallamos heavy metáljuk az egekig repített, de két dolog biztos kiderült ebből a koncertből. Méghozzá, hogy a zenekar is megtett a nyirkos időben mindent, hogy jó legyen a buli, és a közönség sem mondott le arról, hogy mindezt láthassa. Vagyis megvolt a kölcsönös hűség.

rockmaraton_2016_084.jpg

Ezután mentünk Uzipov koncertre. Ami az utolsó este majdnem legnagyobb meglepetése volt. Nagyon ügyes zenéhez, nagyon látványos doboshoz, óriás gitározáshoz adj hozzá jó magyar szövegeket és, ha még nem láttad élőben őket, bánd meg most azonnal. Ugyanis a nagyon sok mindent stílusilag magába olvasztó muzsika tényleg valami más. Valami nagyon más. A jó hangulatú koncertre pedig folyamatosan érkeztek is az emberek, habár csak ketten ropták végig, akik közül az egyik természetesen Chino volt, aki egy mindenhol ott levő, a másikuk pedig egy becsületesen rajongó helyi illetőségű lakos. Amikre megmozdulni lehetett, azok pedig természetesen a régebbi dalok, vagy három olyan szétszedett szóló, amitől a bokád lefosod, a szokásos két feldolgozás a Gangsta Zoltán és a Kispál és Borz szerzeményei, hogy stílusirányban még egy kicsit meg legyél keveredve, meg vagy öt új dal a friss lemezről. Ehhez pedig zavarba ejtően kedves összekötő konferanszok és néhány jó kívánság Mustáng bácsinak, meg azoknak, akik még buliznak itt pár napot, yeah!

rockmaraton_2016_085.jpg

Az ő koncertjük után, ahol mikor az élőzene leállt, megszólalt a Megadeth Symphony slágernótája, így a Depresszió koncert irányába haladva furcsa is volt, hogy ők is azt játsszák élőben. Nem tudom cink végett tették - e, hisz repertoárjukban mindig szerepelt feldolgozás, de sejtésem szerint Mustaine bácsiék tőlük is kapták a savat. Majd jött még egy saját szám és végül egy Pantera feldolgozás. Ami már inkább szólt a hangulatnak és a tiszteletnek. Meg annak a szép számú közönségnek, akik megtisztelték a Depresszió zenekart. Ez pedig tök jó volt ebben az estében, hogy ahol játszottak, ott szinte mindenki ott volt, és látszólag tényleg nem csak azért, mert a tömeg melegít.

Az este főszereplője helyett, akik a holland Epica voltak, én azonban ezen az egy estén inkább egy magyar zenekar koncertjét választottam, hiszen őket érdemes volt várni és vártam is nagyon. Na meg az a tíz perc, amit elloptam a Sonata Artica fellépéséből, hogy belenézzek a Wall of Sleep koncertjébe, meghozta a kedvem valami sokkal súlyosabbhoz. Akik ezen az estén a Stereochrist voltak. Nem tudom ismeri - e mindenki ezt a zenekart, hiszen igazából már csak egy kicsit létezik, alkalom szerűen tűnik fel, de a Magma Rise nevével párhuzamban ez is világszínvonalú produkció. A két nevet mondjuk össze is köti Hegyi Kolos gitáros, akinek a riffjei mindkét zenekarnál fontos alapkövek. Bár itt mindenki kezében és torkában ott van minden, ami ebből a lomhán gomolygó, erőteljesen szép műfajból benne lehet. És miközben a zenekar legjobb dalai csendültek fel a Live Like a Man című lemezről, én közben azon gondolkodtam, hogy mi a franc van velünk akkor, amikor egy Megadeth név kell arra a kurva plakátra, hogy eljöjjön tízezer ember, miközben ez a név egy nagy rakás inkorrekt műsort takar, míg hazai zenekarok a lelküket kijátsszák ötven ember előtt, és van hogy nem is tudnak egy bulira behozni többet. De annak az ötvennek meghalnak a színpadon. Mint az utolsó este éjjelén például a Stereochrist, akik izzanak saját zenéjüket játszva, és olyan impulzusokat küldenek 20 embernek aki elől áll, mintha az a húsz ember lenne a világ. És ilyenkor szerintem kicsit az is.

rockmaraton_2016_087.jpg

Mellettük és az Uzipov mellett, pedig még több tucat magyar bandáról lehet elmondani ugyanezt, a Maratonon idén lezajló fellépéseik, vagy a más helyszíneken lenyomott bulijaik kapcsán is. Nagy dolgokat akarunk kapni, és közben nem látjuk meg, hogy valójában a nagy az sokszor mennyire kicsi, és az a kicsi micsoda óriás. Pedig mindig a kis dolgokban vannak a nagy dolgok. Az említett csávók a sok ezer száz százalékos hazai bandából pedig nem azért ripacskodnak a színpadon, hogy avokádó legyen a színpad mögött, vagy hárman szaladjanak nekik kávét hozni, hanem mert imádják ezt akkor is, mikor nekik kell bepakolni és megtankolni, hogy játszhassanak. A Rockmaraton pedig abban óriási, hogy a sok nagy név mellett lehetőséget ad mindezeknek a bandáknak, akik mert rétegzenét játszanak, már máshova nem férnének be ebben a kommersz világban. Mi pedig láthattuk ezeket a zenekarokat ebben a tíz napban, és én most ezért vagyok a leghálásabb. A szervezőknek persze, meg a zenészeknek, akik a negyven fokban, szakadó esőben, húsz embernek, száz embernek is játszottak. Talán épp egy ledolgozott nap és egy kétszáz kilométeres vezetés után. Olyan srácoknak, akiket meg lehet mosolyogni a bakancsuk és a szimatszatyruk miatt a buszmegállóban, vagy lehet tisztelni őket, mert a zenekarukért végig állnak simán egy órát az esőben és minden erejükkel nyomják a rajongást, hogy a bandájuk megkapja a visszajelzést. Mert a héten ilyet is láttunk. Ezt a hűség pedig sok esetben magának a Maratonnak is szól a fesztiválozók részéről. Még ha ezt a kohéziót most a közös harag mutatta is meg az elmaradt koncert kapcsán. Na de igen, mert ez a mi fesztiválunk és a mi fesztiválunkkal ne baszakodjon senki. Mert ez a fesztivál nekünk idén is az otthonunk volt! Nekünk itt volt, itt van, és itt lesz a helyünk. Máshol, amit mi szeretünk nem kapjuk meg, mert a mi pénzünk kicsi pénz. Szóval köszönjük Rockmaraton! Köszönjük kicsi országban, hogy kicsi pénzért kicsi zenekarok nyomhatnak óriás bulikat még egy helyen! Merthogy van ez a hely! Hejj!

További képek ITT.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr728895920

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum