RockStation

Sinsaenum - Echoes of the Tortured (earMUSIC, 2016)

All-star gyilokgép

2016. augusztus 15. - theshattered

sinsaenum_echoes.jpgHa több híres zenész összefog, hogy új bandát csináljon, a végeredmény nem feltétlenül szokta hozni az előre elvártakat. Persze vannak kivételek, igazán remek beszabott vállalkozások, szó se róla, de az egók találkozásának köszönhetően nem ez a jellemző. Mint tudjuk, a Sinsaenum soraiban alsó hangon is három nagyágyú található, ráadásul az egész album is csak az egyikük dalaira épül. De milyen is lett a Sinsaenum bemutatkozó lemeze? Igazából nem olyan rossz, mint amire számítottam,sőt!

Kezdjük az elején. Adott Frédéric Leclercq, a Dragonforce basszerosa, aki már egy jó ideje érlelte az anyazenekar koncepciójába nem illő dalait. Egyszer csak összetalálkozott Stéphane Buriez gitárossal, akivel elkezdtek az 1998 óta gyűjtögetett dalokon dolgozni. Hozzájuk csapódott be Joey Jordison, aki a névadó is egyben (a sin és az insane összevonásából szülte meg a Sinsaenumot, mint szót), majd Heimoth, illetve a két énekes, Sean Zatorsky és kicsiny hazánk fia, Csihar Attila. Szépen készülgettek a dalok, a lemez megjelenése előtt kiadtak egy kétszámos EP-t is a nagylemezre fel nem került dalokból, leforgattak egy klipet, aztán megérkezett a jelen írás tárgya, a bemutatkozó album, az Echoes of the Tortured.

Amikor megtudtam, hogy 22 dalos lesz a CD, majdnem a falra másztam. Na, nem örömömben, gondolhatjátok. Egyből egy Dream Theateri magasságokba szökő, teljes lemezt, vagy akár kettőt is kitöltő dalcsokorra gondoltam, amelynek már az egyszeri végighallgatásánál is már az órámat nézem és a falat kaparom. Szerencsére ezt a srácok sem így gondolták, hiszen a fent nevezett 22 opusból csak 12 darab "igazi" dal, a többi vagy intro, vagy átvezető, vagy egyéb hangulatfokozó szerepet tölt be, a hosszuk is szerencsére elenyésző a teljes szerzeményekhez képest. Viszont akárhogy nézzük, szum egy óránál is több az anyag, még ha csak a "rendes" dalokat is nézzük, legalább 50 percig illik odafigyelni annak, aki jobban meg akar ismerkedni ezzel az Echoes of the Tortured névre keresztelt, jó értelemben vett daragéppel. Kicsit talán hosszú a lemez (szerintem olyan 10-15 perccel hosszabb, mint kellene), de annyi baj legyen.

Őszinte leszek, amikor megnéztem az Army of Chaos videóját, nem ültem seggre az eredménytől. Jó volt, persze, hiszen ekkora nevek, ha akarnának sem tudnának rossz zenét alkotni (legalábbis elméletben), egyszerűen csak nem volt annyira kiemelkedő, mint amire egyébként számítottam volna. Nem voltak kimondottan váratlan húzások, nem voltak cselesebb váltások, pillanatok, egyszerűen csak jó volt és pont. Az a kategória, amit egyszer-kétszer meghallgat az ember kíváncsiságból és kész.

Aztán amikor már a teljes nagylemez is elérhetővé vált, változott az előzetesen felállított képem is a dolgokról. Egyben nagyon klappol a dolog! Persze nem tökéletes, nem is vártam volna! Viszont az általam hiányolt váratlanabb pillanatokból is akadt bőven, ráadásul az átvezetők is jó érzékkel oldják fel a tömény dalok okozta kvázi sokkot, úgy, hogy közben nem törik meg a lemez áramlását sem.

Ahogy már előre is lehetett tudni, jóféle blackes death metalról van itt szó, de - lehet, hogy bennem van a hiba - én érzek benne némi groove-os húzást is, ami szerintem kimondottan pozitív. Az egésznek természetesen a két "ének"-es különböző orgánuma is ad némi extrát, nem is beszélve Csihar úr jellegzetes, de jóleső magyaros akcentusáról. A hangszeresek? Mivel mindegyikük a felsőligában játszik, talán mondanom sem kell, hogy hibátlanul töltik be a szerepüket.

sinsaenum.jpg

Dalokat annyira nem emelnék ki, hiszen leginkább a fent megnevezett stílusokat ötvözik, egy momentumra mégis kitérnék. Ez pedig nem más, mint az Anfang des Albtraumes középső része, ahol a leállásban Attilánk egy pár magyar mondatot is elenged, mielőtt elszabadul a pokol. Nagyon jóleső extra volt ez nekem, abszolút nem számítottam volna rá. Akárkinek az ötlete volt, kap egy hatalmas képzeletbeli piros pontot. Nem is értem, a Mayhemben ez még miért nem volt elsütve.

Szóval a Sinsaenum számomra lerakta az asztalra az év eddigi legpozitívabb meglepetését. Nem kell világmegváltó meglepetésekre számítani, de egy abszolút szórakoztató lemez lett az Echoes of the Tortured. (4/5)

Sinsaenum Official
Sinsaenum Facebook

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr6210409586

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum