RockStation

„Nincs sok rajongónk, akik viszont követnek bennünket, azok a legelszántabban teszik”

Interjú David DiSantoval, a Vektor gitáros-énekesével

2016. szeptember 06. - magnetic star

vektor.jpg

Ha komplex, progresszív, és valóban előremutató thrash metalról van szó, 2016 az amerikai Vektor éve. Sőt, az öt év kihagyás után leszállított Terminal Redux album nem csupán thrash viszonylatban számít az év egyik legkimagaslóbb alkotásának. A dolgok jelen állása szerint az idei fesztiválszereplések után a jövő év elején önálló turnén láthatjuk viszont a négyest Európában. Ha ez megvalósul, akkor bizton állíthatjuk majd, hogy a Vektor pályája szépen fog felfelé ívelni, mégpedig teljesen megérdemelten. A fő dalszerző és szellemi vezető David DiSantot röviddel a Brutal Assaulton lezavart fellépés után csíptük el… (Fotók: Katy A.D.)

Első alkalommal léptetek színre a Brutal Assault fesztiválon, ahol idén a thrash metal alapbandái közül a Coroner, a Voivod, vagy az Exodus is tiszteletét teszi, még ha nem is veletek egy napon…
David: Bárcsak úgy volna!..

Idei albumotoknak, a Terminal Reduxnak egészen remek a sajtóvisszhangja. A legvisszafogottabb ismertetők is 2016 legelőremutatóbb thrash metal anyagként említik, másutt pedig egyenesen az év lemezeként hivatkoznak rá!
David: Hihetetlen érzés ez számunkra! Nekem az a benyomásom, hogy nincs sok rajongónk, akik viszont követnek bennünket, azok a legelszántabban teszik, jó arcok. Vannak zenekarok, akik mögött több milliónyi rajongó áll, míg mögöttünk csak tízezrek. Ők azonban imádják az új lemezt, én pedig fejet hajtok előttük. Nagyszerű érzés, hogy ennyire tisztelik, amit csinálunk, na meg azt, hogy kilógunk a sorból.

Nyilvánvalóan nem rajtatok múlott, de az előző lemez (Outer Isolation) óta öt év telt el. Nem éreztétek úgy, hogy mindent elölről kellett most kezdenetek?
David: Nem tudom miért, de számomra igen gyorsan elszállt ez az öt év. Észre sem vettem, hogy öt év telt el. Volt néhány turnénk, aztán az egész zenekar átköltözött Arizonából Philadelphiába, új munkát kerestünk, meg minden, szóval tényleg nem tűnt ez olyan hosszú időnek. Persze sok rajongó faggatott minket arról, mikor lesz már új lemez, számomra azonban hamar eltelt az idő. Igaz, nem is tétlenkedtem… Én mindig is az a fajta metalos voltam, aki ha két lemezt szeretett meg egy zenekartól, akkor már egy életre szól a rajongása, bármit is csinál utána az adott banda. Nem érdekel, mennyi időbe telik kihozniuk a következő albumukat, és nem is számít. Vannak olyan csapatok is, mint az orosz Aspid volt. Összesen egy lemezük jelent meg, az Extravasation, de ettől még hatalmas kedvenceim. A zene lényege szerintem nem a mennyiség, hanem a minőség.

A Terminal Redux az első anyagotok, amelyet az Earache jelentetett meg. Elégedett vagy a kiadó munkájával?
David: Nem is tudom, nehéz megmondani. Szerintem nem csinálnak sokkal többet, mint a korábbi kiadónk, a Heavy Artillery. Most talán több újságba kerültünk be, de én úgy veszem észre, a legtöbbet a rajongók tesznek értünk, vagyis azok jóvoltából terjed igazán az új lemez híre, akik szeretik a zenénket.

Európában eddig nem voltatok gyakori, rendszeres vendégek. Elképzelhető, hogy az idei anyaggal változni fog a helyzet?
David: Az idei volt a második Európa-turnénk. Előtte 2013-ban játszottunk a Hellfesten, 2014-ben a Rock Hard Italy-n, tavaly november és december között pedig először turnéztunk önállóan Európában. Idén elsősorban fesztiválokon játszunk, de beiktatunk ezek közé néhány önálló bulit is. Jövő tavaszra már egy következő turné van egyeztetés alatt. A részleteket még nem tudjuk, de az ügynökünk azon dolgozik, hogy tavasszal visszatérjünk ide.

Mesélnél részletesebben a Terminal Redux szövegi koncepciójáról?
David: A koncepció néhány év alatt alakult ki. Az Outer Isolation címadó száma, illetve a szövegében szereplő űrhajós volt a kiindulópont. Amikor a dalt írtam, nyitva hagytam a végét, most pedig itt a folytatás arról, mi történt azóta az űrhajóssal. Tizenhat éves lehettem, amikor meghallottam a Hemispherest a Rushtól, benne a „We will call you Cygnus, the God of Balance you shall be” sorral. Azóta is ez jár az agyamban, már tizenhat éve. Amikor azon kezdtem gondolkodni, miről írjak az új albumon, arra jutottam, hogy mélyebb témákkal akarok foglalkozni: élettel, halállal, a létezés kérdéseivel… Elkezdtem a Hattyú csillagképet tanulmányozni, és összeállt a fejemben a kép. A modern városokban a Tejút alig látható, de kint a szabadban, a semmi közepén annál jobban. Régen az emberek azt gondolták, hogy ez a lelkek folyója, amely fölött ott van a Hattyú, a lelkek ura. Nálam a Hattyú fizikai formát öltött, ebből lett a Cygnus rendszer, amelyről a lemezen szó van. Így utalok arra, hogy ők lényegében élet és halál urai, és hogy ők tartják fenn ezt a kozmikus egyensúlyt. Miután az Outer Isolationból ismerős űrhajós megdöntötte a Cygnus rendszert, megpróbál a saját módján egyensúlyt teremteni a világegyetemben, és mivel az album már úgyis elég régen megjelent, elmondhatom a történet végét: rájön, hogy nem az ember feladata az egyensúly megteremtése az univerzumban, mert mi is csak a részei vagyunk annak, akárcsak a többi lény.

vektor_1.jpg

Mely klasszikus koncept albumok, zeneművek (a Rush mellett), filmek, vagy regények voltak hatással a koncepcióra?
David: Talán a Pink Floyd, na meg a kedvenc koncept albumom, a Prometheus az Emperortól. Az egy csodálatos lemez, zeneileg és szövegek szempontjából is hibátlan. Emellett talán a régi sci-fi irodalom is, amelyet szerettem annak idején, de nem a konkrét koncepciót tekintve. Íráskor igyekszem nem túl sokat meríteni más forrásból. Annál eredetibb lesz a sztori.

A zenekarban te írod a zenét és a szövegeket is. A többiek elfogadják ezt?
David: A többiek megígérték, hogy segítenek megírni a legutóbbi lemezt, de végül nem így történt. Én lényegében kidolgozom a dalszerkezeteket, és megírom a gitártémákat, majd átküldöm a nótavázlatokat a többieknek. Ők átnézik, megtanulják, aztán nekiállunk jammelni. Idővel ők is hozzátehetnek ezt-azt. Ha nekem nem tetszik valami, akkor azt jelzem feléjük, és ugyanezt ők is megtehetik. Blake megírja a dobtémáit, Frank pedig erre a lemezre a basszus java részét hozta. A szöveg mindig utoljára készül el. Nehéz ezt elmagyarázni, de írás közben mindig ott van a fejemben a dal ötlete, viszont a szövegnek csak hónapokkal később állok neki.

A már említetteken kívül milyen terveitek vannak a közeljövőre?
David: Novemberben az Államokban fogunk turnézni. Erre az évre ennyi, azt hiszem. Tavasszal pedig, ha minden jól alakul, visszatérünk Európába. Nyomjuk a thrash metalt, igyekszünk megírni a következő anyagot, és meglátjuk, mit hoz az élet.

https://vektor.bandcamp.com
https://www.facebook.com/VektorOfficial
https://twitter.com/VektorMetal
https://www.youtube.com/user/VektorTube

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr311667352

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

we dont want arabs here..So what 2016.09.07. 09:17:55

Ez nem Trash metál ez valami progresszív speed death szar..
hallgatni kb olyan mint lenyomni vájárként egy 12 órás műszakot valami szar vizes légsújtásos bányában.. Kösz nem.

NZperX 2016.09.07. 10:16:17

Nagyon örülök az interjúnak, mert a Terminal Redux az év eddigi egyik legjobb metal lemeze (az Oceans of Slumber, Toothgrinder, Entropia, Oranssi Pazuzu, Zhrine, Witherscape, Fallujah, Gojira, Haken, Periphery, Votum és a Nails friss albumai mellett).
Nekem kicsit sok a gitározásban a VoiVod hatás, számomra a produkció eredetiségét is veszélyezteti, és az "ének" is csak ront az összképen, ha ezeken túllépnek, akkor szintet is lépnek majd.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum