RockStation

Jonathan Davis szerint a Roots egy rossz nyúlása a Kornnak, Igor Cavalera válaszol

2016. október 10. - theshattered

korn_nova.jpgJonathan Davis minden lemezmegjelenés előtt tud valami hatásosat mondani, amivel felhívja magára a figyelmet, kár, hogy ezek általában nem a pozitív oldalra terelik az összképet. Most éppen az idén 20 éves Sepultura remekművet, a Rootsot pécézte ki magának, jött is a baromság ezerrel. Minderre Igor Cavalera is adott egy választ.

"Nos, igen. A Slipknotra erős hatással voltunk, de ők fogták ezt az egészet és a saját arcukra formálták, ami nagyon is rendben van. Viszont ami szerintem egyfajta tisztelgés, viszont egyben egy nagyon elbaszott dolog is, az a Sepultura Roots lemeze. Az egy brutális Korn-nyúlás volt, amiről el is beszélgettem Ross Robinsonnal, mivel ő adta oda a hangzásunkat a Sepulturának. Fiatal fejjel ezt nem tudtam hova rakni. De ők voltak az egyik legnagyobb hatásunk, szóval azt hiszem, meg tudom bocsátani nekik. Ráadásul egy klasszikus lemezről is van szó, ami nagy királyság."

Hogy most ez tényleg beszólás, vagy dicséret akart lenni, nem tudni, viszont a Korn egyik gitárosa, Munky már kicsit árnyaltabban fogalmazott: "Elmondom én neked: mi voltunk azok, akik utánozni akartuk őket! Amikor a Sepultura kiadta a Chaos A.D.-t 1993-ban, nagyon nagy hatással volt ránk, mindmáig az az egyik kedvenc lemezem. Most, hogy már öregebb vagyok, látom, hogy ez egyfajta művészet hat a művészetre dolog."

Pár éve a Sepu és a Korn együtt játszotta a Roots Bloody Rootsot:

Igor Cavalera a következőt reagálta Davis okosságára: "Azt hiszem, tényleg hatással voltak ránk. Nem csak ők, hanem még akkoriban a Deftones is. Volt egyfajta hangzásuk, amit nagyon érdekesnek találtunk, ez volt az egyik oka, hogy Ross Robinson a képbe került - ő el tudta találni azt a nyers hangzást, ami nagyon bejött nekünk. Ezek a bandák hatással voltak ránk, de igazából itt sokkal többről van szó. Azt hiszem, ez az alkotóelemek egyfajta kombinációja. Amikor ott van a felvételeken Carlinhos Brown, egy kemény brazil ütőhangszeres, vagy olyan valaki, mint Mike Patton, akkor elég sok dolog meg tud mozdulni a korongon."

Talán jobban is jártunk, hogy nem a másik Cavalera kapta az arcába azt a bizonyos mikrofont, mivel lett volna öri-hari, az biztos.

Zárásnak pedig jöjjön a Mike Patton és Jonathan Davis vendégszereplésével készült Lookaway a - talán nem meglepő módon a - Rootsról. Akkor most hogy is van ez?

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr8111785279

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

NZperX 2016.10.11. 08:13:51

Jonathan valószínűleg túltolta a zoxigént. A hülyeség köbözése helyett nézzük a tényeket:

A Roots felvételei 1995-ben voltak, a lemez 1996. elején jelent meg.
A Korn debütáló albuma bár 1994-ben kijött, de nagyon lassan esett le a közönségnek, és a megjelenését követően kb. másfél év múlva, a Roots megjelenésekor fért fel a Billboard lista apróbetűs végére. (A Roots kb. 50 hellyel volt a Korn előtt.)
A Korn áttörését az 1996. végén megjelent Life Is Peachy hozta el, ez húzta fel később a debütáló album eladási számait is.

Mivel a Korn sok új hatást hozott a rockzenébe (lehangolt gitárok, hiphop hatások, szekvencia-szerű motívumok, stb.), és sikeres is volt, nyilvánvaló a hatásuk a mai napig.
Viszont a Roots-ra igen szerény hatást tehettek: amivel Jonathan összekeveri a szezont, az Ross Robinson hatása, aki mindkét lemez hangmérnöke volt.

És persze a Korn stílusa sem Jonathan skótdudájából bújt elő, hanem egész pontosan 1992-ig kell visszatekintenünk: abban az évben jelent meg az a 3 lemez, melynek egyértelmű hatásai hallhatók a Kornban: ekkor jelent meg a Rage Against the Machine debütáló lemeze, a Faith No More Angel Dust-ja és a zseniális funk metal Black Radio Won't Play This Record album a Mother's Finest-től. (Hogy mást ne mondjak, Fieldy pont úgy játszana, mint az egy generációval idősebb Jerry "Wyzard" Seay, ha ügyes basszusgitáros lenne.)
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum