TOP 10 stoner rock album

2016. november 05. - RaczUr

keep-calm-and-listen-to-stoner-rock.jpg

Sivatag, benzinfalóval cirkálás, szabadság érzet. Stoner? Stoner! Sötét, mélyre hangolt, lassú szólamok gonoszul arcba vágva. Stoner? Stoner! És folytathatnánk a sort megannyi jelzővel, amire rá lehet húzni ezt a műfaji kifejezést, ami nagyjából annyit tesz, hogy ’füves rock’. A spangli füstbe burkolt hangulat egy jó kiindulási pont lehet, de így is végeláthatatlan viták témája tud lenni, hogy mi fér bele a stonerbe, mi az, ami már nem stoner. Ez a lista is azzal próbálkozik, hogy ezt a nehezen behatárolható műfajt górcső alá vetve kimazsolázza a gyöngyszemeit –akárcsak ez a tizes-. Blaze it!

10. Dozer - Through The Eyes Of Heatens (Small Stone Records, 2006)

Talán sokaknak nem mond semmit a Dozer neve, főleg manapság, tekintve, hogy a svéd négyes ugyan turnézgat, de nyolc éve nem jelentkeztek albummal. Ez a banda is bejárta a maga jellemfejlődését alakító rögös utat. 2000-ben debütáltak (In The Tail Of A Comet), és a pőre, zajos és kicsit tuskó stonerből nyargaltak át egy igen markáns, zeneileg agyafúrt, de mégis teljesen magával ragadó irányba. Ez a lemezük pedig megmutatta, hogy lehet ezt az egészet maníros keménykedés nélkül is hitelesen hozni.

9. Monster Magnet - Powertrip (A&M Records, 1998)

A Monster Magnet viszonylag egy klasszikus sikertörténet. A zenekar megalakul 1989-ben, majd szép lassan a korstílus magába is integrálta őket. Közös turnék a Soundgardennel, a Metallicaval, vagy épp Marilyn Mansonnal. A mai napig megbízható, badass stoner-heavy rock zenekar, akiknek talán a legnagyobb zenit a Powertrip albumuk volt. Rajta a címadó himnusszal:

8. Nebula - Charged (Sub Pop, 2001)

A Nebula kétharmada Fu Manchuból kivált arcokból állt. Ez már önmagában előre vetíti, hogy milyen habitust képviselnek. Koszos, döngölős, néhol rock n’ rollos beütéssel ékített stoner rockról van szó, amibe lazán elfért a bluesos középtempó, és a pszichedelikus elszállás. A Charged a második lemezük volt, és ilyen pofátlanul menő dalok vannak rajta, mint ez:

7. Truckfighters- Gravity X (Fuzzorama Records, 2005)

A Truckfighters nem rég jött ki ele. Nekem nem nagyon jött be, de kicsit jobban belegondolhattam közben, hogy mégis mi a frászt szeretek a svéd stoner (vagy fuzz rock/desert rock kinek hogy tetszik) alakulatban. Vissza is emlékeztem, hogy 2005-ben mekkora világmegváltó fíling volt meghallani a Gravity X-et, ami az első lemezük volt. Koszos, pince mély gitárok, horzsoló, dühös ütemek, és éteri lebegés váltakozott, még kicsit kiforratlanul, de őszintén, és elemi erővel az arcunkba kenve.

6. Queens Of The Stone Age - Rated R (Interscope, 2000)

Stoner vagy nem stoner? Leginkább az Era Vulgaris óta lebeg ez a kérdés a Queens Of The Stone Age feje felett. A Kyuss tagokból alakult banda már kezdetben is más szemszögből közelített a zenéléshez, mint az anya zenekarban. Talán a 2002-es Songs For The Deaf volt a legjobb lemezük, de a Rated R a maga fura bad trip szólamaival, és az újabb dolgaikból hiánycikké vált karcos hangzással egy igen erős dalcsokrot hoztak össze a millennium idején.

5. Electric Wizard- Dopethrone (Rise Above, 2000)

Ha a kályhától kéne elindulnunk, mindenképp meg kéne említeni a Black Sabbathot, mint a stoner alapkőletételeseit. Ezen most túl is estünk, kicsit haladjunk előre a történelemben, a helyszín –országilag- változatlan. Anglia, Dorset 1993. Megalakul az Electric Wizard, ami a Black Sabbathot belassította, széttorzította, és a későbbi doom-stoner-sludge vonal (korom fekete) ékköve lett. A Dopethrone olyan pőre, és acsargó hangzással riogat, olyan mértékű utálattal, és nihilizmussal, hogy ha egyszer meghallod, kísérteni fog egy életen át. Nem az a klasszikus sivatagi lebegés, inkább mélymerülés a Mariana-árokba, viszont elképzelhetetlen, hogy egy szó szerint vett stonernek ne ütne be igazán.

4. Karma To Burn- Karma To Burn (Roadrunner Records, 1997)

A Karma To Burn-t csak imádni lehet! A maga feszes, és tökös riff zuhatagai, és a súlyos zúzásai önkéntelenül is bólogatásra csábítják az emberi fejet. A zenekar úgy került be a köztudatba, mint instrumentális csapat, pedig az debütáló lemezükön volt ének. Kényszermegoldásból –mert a kiadó mindenképpen akart éneket az albumon- egyik haverjuk, név szerint Jay Jarosz, pedig az egyik legszokatlanabb hangszínnel tette még lenyűgözőbbé a K2B bemutatkozását. Később több daluk is megjelent a későbbi anyagaikon instrumentális formában, de a ’97-es korongjuk az igazi klasszikusuk.

3. Fu Manchu- The Action Is Go (Mammoth, 1997)

Az, hogy a stoner rock kifejezéshez nem csak a középtempós, vagy kifejezetten lassú zenéket társítjuk, nagyban köszönhető a Fu Manchunak. Punk rockba is áthajlik néha amit művelnek, de elég csak pár másodperc, és érzed, hogy ez nem a valami ellen lázadás miatt van, inkább a beleszarás muzikális manifesztációja, amit hallasz. Az The Action Is Go pont annyira lendületes, mint amennyire koszos, és zajos.

2. Sleep- Holy Mountain (Earache, 1992)

Szintén a doom és a stoner mezsgyéjén egyensúlyozunk. A Sleep is a Black Sabbath fáklya hű hordozója 1990 óta. És most képzelje magát mindenki ’92-be. A seattle-i grunge betört a mainstreambe, a glam rock hajbandák még az utolsókat rúgják, és abban az évben kijön a Holy Mountain. Elszállt, flesselős szövegek, tonnás súlyú gitárok, és olyan lajhár-lassúság, ami közelít egy meditációs élményhez. (Ha ennél is tovább mennél, és nagyon tele a bongod, a 2003-as Dopesmoker számuk/albumuk a maga 63 perces slo-mo doomjával csak rád vár!)

1. Kyuss- Welcome To Sky Valley (Elektra, 1994)

Az talán kétségtelen, hogy a mai értelemben vett stoner rock igazi úttörője a Kyuss volt. A Palm Desert rock szcéna is elég erős volt (Fu Manchu, Nebula, Yawning Man), de közülük is kiemelkedett a Kyuss a maga mocskosan torzított riffjeivel, lüktető ütemeivel, és John Garcia eltéveszthetetlen énektémáival. A debütáló Wretch idején (1991) a zenekar átlag életkora alig volt 20 év, és rá egy évre a Blues For The Red Sunnal már egyre elismertebbek lettek, zeneileg is egyre izgalmasabbá váltak, ami a Welcome To Sky Valleynál tetőzött be. Két olyan szám adja alapból a keretet (Gardenia, Whitewater), ami gyakorlatilag definíciója a stoner rocknak, és közte is olyan dalok vannak, mint a trappolós-improvizálós Supa Scoopa And The Mighty Scoop, vagy az akusztikus-lazulós Space Cadet. A hattyú daluk az …And The Circus Leaves The Town volt, a reunion, a Vista Chino és a név körüli herce-hurcát viszont hagyjuk is, emlékezzünk inkább a szépre:

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr8911923817

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

NZperX 2016.11.07. 09:44:54

Nem értem, hogy határozzátok meg ezt a stíluskategóriát: szerintem vagy rosszul, vagy egyszerűen elkerültétek a műfaj csomó nagy hatású lemezét.
Nálam a top 5:
1. Down - Nola
2. Trouble: Manic Frustration
3. Mastodon - Crack The Skye
5. Corrosion Of Conformity - Deliverance
6. Soundgarden - Superunknown

sebiszabi 2016.11.07. 13:25:32

@NZperX: Szerintem nálad is van azért némi zavar a stílusok között:
1. Down: sludge/doom
2. Trouble: doom
3. Mastodon: inkább prog. metal mint stoner
4. CoC: stoner, oké
5. Soundgarden: grunge
(szerintem)

Mercyful Fate 2016.11.07. 14:01:59

semmi Orange Goblin?? Soundgarden meg pop nem stoner.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum