Nailed To Obscurity – King Delusion (Apostasy Records, 2017)

Évindító melankólia, gitárokkal

2017. január 06. - p.man

20161010_abnahme_nto_kingdelusion_v8_cover.jpg

Nem kellett hozzá hosszú idő, hogy befusson 2017 első underground death / doom anyaga, a német Nailed To Obscurity King Delusion című harmadik albuma. A német sötét undergroundból az utóbbi időben több nagyon kellemes meglepetés is előkerült (Der Weg Einer Freiheit, Weedruid, Samsara Blues Experiment…), így azt gondoltam, hogy a King Delusion is megér egy próbát. Az első hallgatás után pedig olyasmit gondolok, mint a népmesei varga a király előtt: igazam is volt, meg nem is.

A zenekar önjellemzése szerint melodic doomy death metalt játszik, és ennél pontosabban én sem tudom körülírni azt, amit a 8 dalos, szűk egy órás anyagon hallani lehet. Szimpatikus, hogy habár a hatások egyértelműek, mégsem mondható, hogy innen-onnan kölcsönzött riffek random halmazát halljuk. Raimund Ennenga orgánuma egy-az-egyben a fiatal Nick Holmes-ra hajaz, a dalok szellőssége a korai, Brave Murder Day korszakos Katatoniára, ugyanakkor a produkció teljesen megfelel annak, amit 2017-ben egy hasonló stílusú lemez hallgatása közben (el)várható. Lassul, ahol lassulni kell, és kalapál, ahol arra van szükség, de nem válik túlságosan kiszámíthatóvá – ezek az attribútomok teljesen rendben vannak bármilyen lemezen.
A fentiek alapján egy jó anyag képe rajzolódhat ki az olvasó előtt, ami messziről nézve akár igaz is lehet, közelebbről azonban árnyaltabb a kép. 2017-ben, ahogy az elmúlt években is, death / doom lemezek százai fognak megjelenni, és ha egy zenekar ki szeretne tűnni a tömegből, egyedit, emlékezeteset kell nyújtania, ami miatt a hallgatónak kedve támad még egyszer feltenni az anyagot. Ezeket a momentumokat hiányolom a King Delusionról. A zenekar mindent megtesz azért, hogy maradandót alkosson, és a stílus manapság divatos elemeiről sem feledkeznek meg, és igazából semmi nem hiányzik a „nagy ötleten” kívül. Arra gondolok, amikor egy zenekar az egyébként nem túlságosan érdekes, középszerű pop-rock dalokra kamusátánista szöveget ír, és jelmezekbe bújik (Ghost B.C.), vagy amikor egy, a fotók szerint középosztálybeli ficsúrokból álló csapat a skandináv black metalt ötvözi Spacemen 3 jellegű shoegaze-zel (Deafheaven). Ez az isteni szikra az, amit – egyelőre – nem fedeztem fel a NTO albumán.

nailed_to_obscurity.jpg

Az 55 perces album nagyjából egyenletes teljesítményt nyújt, és annak ellenére, hogy slágereket nem tartalmaz, előfordulnak kiemelhető momentumok. Ilyen a Protean végén található ikerszóló, vagy a lassan építkező, a lemez legegyértelműbben Katatonia ihlette dala, a Deadening. Fordítva sült el viszont az, hogy a mostanában doom-követelménynek tekinthető hosszú dalok írási kényszerének is igyekeztek a német srácok megfelelni. Bárcsak ne tették volna. Az imént említett Deadening alig több, mint 4 perc, és teljesen rendben van, míg a 12 és fél perces Uncage My Sanity bő felét nyugodtan meg lehetett volna hagyni a bővített, rendezői változatra.
Mindent összevetve, nem okozott csalódást a Nailed To Obscurity King Delusion albuma. Évkezdésnek tökéletes, tisztességes munka, amivel érdemes tenni egy próbát, a Shades Of God / Brave Murder day-féle zenék kedvelőinek nem fog csalódást okozni.
4/5

Web / FB / Twitter

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr2512101073

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum