Hétfő este egy igazi prog-álom koncertet adott a Leprous, a Between The Buried And Me és a Devin Townsend Project alkotta "csomag" a Barba Negrában, melyről már olvashattatok is nálunk. Ezen buli apropóján ültem volna le a nagyfőnökkel, Devin Townsenddel, de végül úgy alakult, hogy a dobmágus, Ryan Van Poederooyen dobos válaszolt a kérdéseimre. Mielőtt még emiatt tovább is tekernétek, ne tegyétek, hiszen Ryan egy hihetetlen szimpatikus arc, ráadásul elárult egy-két érdekesebb infót is mind a turnéról, mind a saját élményeiről. A beszélgetés alatt szóba került többek között Ryan magyarországi kötődése, a turnés setlist összeállítása, de természetesen a kopasz zseni, Devin Townsend is, de még sok más egyéb érdességet is ki tudtam csalni belőle.
Van valami spéci emléked Magyarországról?
Ryan: Igen! Van egy nagyon jó barátom, akit Vancouverben ismertem meg, aki itt, Magyarországon született. Egyfolytában közösen teniszeztünk, innen a kapcsolat. Már visszaköltözött ide, itt is él. Mindig, amikor Budapesten játszunk, eljön a bulijainkra és körbe is furikáz a városban. És ezt tényleg nem csak úgy mondom, de ez a leginkább kedvenc városom mind közül. Nagyon szép város! Felvitt engem a legmagasabb pontra is és elvitt egy Starbucksba, ahol be tudtam szerezni egy Budapestes bögrét. Nagyon kedves emlékek kötnek ide, az egyik kedvenc európai városomról van szó. Nagyon szép hely!
A koncert eredetileg a hajóra lett leszervezve
Ryan: Igen, az A38-ra!
Aztán átszervezték ide, a Barba Negrába és itt is majdnem teltház előtt léptek fel. Ad ez neked bármilyen plusz töltetet?
Ryan: Tudod, nekem, mint zenésznek, az a legfontosabb, hogy embereknek, akik fizetnek a jegyért, illetve hogy lássanak minket, mindig száz százalékot nyújtsak, ugyanúgy játsszak, mintha ötvenezer ember előtt lennék. De amikor az A38-ról átszervezik a koncertet egy ilyen helyre és ez is majdnem teljes ház előtt fog zajlani... Tudod, mindig ugyanazt a koncertet nyomjuk, mégis egy extra energiát ad, hogy egyre ismertebbek leszünk Magyarországon. Jobb érzés lesz ettől, de nem számít, hogy mi történik, mindig, minden bulin a lehető legjobban odateszem magam.
Ha már a koncertekről szó esett. Mindig Devin rakja össze a setlistet, vagy van nektek is beleszólásotok?
Ryan: Tudod, általában a zenekar segít összerakni a setlistet, de legtöbbször Devinnek már szoktak ötletei lenni, hogy milyen setlistre is gondol. Például ezen a turnén játszani akarta a Truth-ot és a Deadheadet is, de a zenekarral ezt leszavaztuk, mert az elmúlt 15 évben minden alkalommal eljátszottuk ezeket. Ezzel egyet is értett, szóval igazából zenekari szinten dobjuk össze a dallistát. Ilyenkor megnézzük a korábbi koncerteket, nem akarjuk folyton ugyanazokat a dalokat játszani, kicsit frissíteni akarjuk, kicsit érdekesebbé tenni az egészet. De ugyanakkor meg is tartunk olyan dalokat, mint a Kingdom, vagy a Supercrush, amik már igazán nagyok és tudjuk, hogy az emberek hallani akarják őket. Összegezve azt mondanám, hogy Devin kezdi el az egészet, de mi segítünk befejezni azt.
Közösen írtátok meg az új lemezt. Hasonló metódusra számíthatunk a jövőben is?
Ryan: Tudod ez egy érdekes dolog, mert beszéltem Devinnel erről a közösen írásról és sok más dologról is. És mondta is, hogy nagyon élvezte ezt az egészet és tetszett neki, hogy valami újat is kipróbált, hogy az irányítás a többiek kezébe szállt. Tegnap ültünk össze ezügyben és mondta, hogy ha úgy alakul, legközelebb is hasonló módon szeretné megcsinálni a lemezt. Akár így lesz, akár nem, mi élvezni fogjuk a dolgot, de az egész Devinen fog múlni, végül is ez a Devin Townsend Project. De ha a közönségnek ez jön be, ezen a vonalon kell majd maradnunk, vagy legalábbis kicsit sűrűbben kell majd így készíteni az albumokat.
Már több, mint tíz éve tolod Devinnel. Mikre emlékszel legszívesebben vissza ebből az időszakból?
Ryan: Ami igazán kedves nekem, az az első közös koncert Atlantában, Georgiában. Aztán a Retinal Circus és a francia Hellfest is, ami az első igazán nagy európai fesztivál volt, amin megfordultunk. Ezeket gondolnám igazán kiemelkedőnek. Meg a finnországi Tuska fesztivált, ami Devin első headliner fesztiválja volt. Ezek tényleg azok a pillanatok,amelyekre mindig emlékezni fogunk, mert ezeket vettük fel Blu-Rayre, vagy ez volt az első nagy fesztiválunk, vagy ez volt az első headliner fesztiválfellépés. Ezek mindig kedvesek maradnak nekünk.
Devin ugyanolyan vicces figura a magánéletben is, mint a színpadon?
Ryan: Igen! Tudod a színpadon egy kicsit megváltozik, mert akkor közönség előtt van. De hogy őszinte legyek, a backstageben is ugyanolyan figura, mint ott fent, a deszkákon. Egy folyamatosan pörgő humorgép! Nem is értjük, hogy bírja ezt egyfolytában, de mi csak élvezni tudjuk. Folyamatosan hoz egy szintet. Persze turné közben néha szeret egy kicsit egyedül lenni, elintézni a saját dolgait, de alapjában véve ugyanolyan humoros csóka, mint amire egyébként számítanál.
Hallottál a The Dillinger Escape Planes srácok balesetéről?
Ryan: Áh, a Dillingeres srácok, igen! Épp tegnap láttam. Teljesen ledöbbentem. Ismerem a srácokat, Devin nagyon jóban van Greggel, írt is nekik, hogy minden rendben van-e. Úgy tudom, hogy a fiúk jól vannak, de a teljes felszerelésük tönkrement. Nagyon jól ismerjük a Shiningot is, akik az előzenekaruk lett volna. Örülök neki, hogy senkinek nem lett baja, de nagyon sajnálom, hogy sokan nem láthatják emiatt őket. Vétlenek voltak a balesetben és tényleg sajnálom, ami velük történt. Sokat gondolok rájuk, remélem, minél hamarabb rendbe jönnek.
Szereted a filmeket?
Ryan: Igen, imádom a filmeket!
A Marvel filmeket is?
Ryan: Én mindenféle filmet szeretek, mindent megnézek, ha arról van szó és ha jónak gondolom. Amikor gyerek voltam, elolvastam A Gyűrűk Ura könyveket. Amikor megtudtam, hogy filmek is lesznek belőlük, teljesen felpörögtem. Ugyanígy vagyok a Star Warsszal is. Hatalmas Star Wars fan vagyok! Megnéztem az új filmet is, hatalmas rajongója vagyok. Szeretem a Star Wars filmeket, nagyon jók az effektek, de szeretem a drámákat, vígjátékokat is... Amit jónak gondolok, azt meg is nézem!
Csak azért kérdeztem, mert szerintem Devin olyan, mint a metalzene Deadpoolja.
Ryan: Igen, ez egy tökéletes hasonlat! (nevet) Nagyon tetszett az a film is! Nagyon tetszik ez a hasonlat. Tudod, én azt mondom Devinre, hogy ő a metalzene Jim Carreyje. Azok az arckifejezések nagyon hasonlóak.
Mi számodra minden idők három legjobb lemeze?
Ryan: Wow, ezzel most megfogtál! (gondolkodik) Elsőnek a Rush Moving Picturesét mondanám; egész életemben hatalmas Rush rajongó voltam! Aztán egy The Beatles lenne a második, méghozzá az Abbey Road. Nagyon-nagyon-nagyon nagy Beatles rajongó vagyok! Az Abbey Road valami fenomenális! Tudod, nem könnyű dönteni, mert a Let It Be-t és a White Albumot is nagyon kedvelem, de az Abbey Roadot választanám, mert nagyon konzisztens dalok vannak rajta. Harmadiknak a Pantera Vulgar Display Of Powerjét mondanám. Ők a valaha volt legkedvesebb metalzenekarom, mindig is azok lesznek, nagyon szeretem a zenéjüket. Ez lenne a legkedvesebb három lemezem, de nagyon szeretek másokat is hallgatni, például Bob Marleyt, a Dave Matthews Bandet, vagy a Meshuggaht, de ezt a hármat választanám ki mind közül.
Van bármi különleges fellépés előtti, vagy utáni szokásod?
Ryan: Tudod, én egy nagyon pozitív srác vagyok. Az egyetlen dolog, amit mindig megteszek, hogy bevizualizálom a dolgokat, ahogy épp egy nagyon jó bulit tolok. Persze be is melegítek minden koncert előtt, de közben elképzelem, hogy felmegyek és jól érzem magam, hiszen az a lényeg, hogy az emberek, akik eljönnek és egy csomó pénzt kifizetnek, is jól érezzék magukat. Szóval biztos akarok lenni benne, hogy minden este, amikor kimegyek az emberek elé, a lehető legjobb formámat hozzam. Szóval mindig bemelegítek, koncentrálok és egy jó koncertet akarok adni. De minden koncert előtt nyomunk egy ökölpacsit is a többiekkel! Nincs koncert anélkül, hogy ezt ne csinálnánk meg. Ez egyfajta szokás, de inkább zenekari szintű. De ez a néhány dolog nagyon fontos nekem, hogy meglegyen.
Szereted a Between The Buried And Me és a Leprous zenéjét?
Ryan: Igen! A Leprous még új nekem. Igazából úgy ismertem meg őket, hogy Tobias, aki most a Shiningban dobol, annak idején a Leproussal is játszott. Nagyon zseniális zenekar és nagyon egyedi hangzásuk van. Baard, a jelenlegi dobos egyszerűen lenyűgöző! Szuper dobos, ráadásul egy nagyon kedves srác, de az egész zenekar nagyon rendes arcokból áll. Nagyon kedvelem őket, rajongójuk is lettem időközben! A Between The Buried And Me-nek már 2010 óta rajongója vagyok.
Én a Colours album óta :)
Ryan: Az milyen hatalmas egy lemez! Az az én kedvencem tőlük! De hogy őszinte legyek, csak később ismertem meg őket, amikor az első Devin Townsend Project turnén még 2010 januárjában nekik, a Between The Buried And Me-nek nyitottunk. Az egy Scale The Summit, Devin Townsend Project, Cynic, Between The Buried And Me kanyar volt. Akkor ismertem meg őket, de azóta is nagyon szeretem a zenéjüket, azóta a rajongójuk vagyok. Minden lemezüket nagyon szeretem, de a Colours lett a kedvencem mind közül. Még egyszer mondom, hatalmas album lett és mint dobos, Blake tudása előtt egyenesen megemelem a kalapom! Hihetetlen megtiszteltetés minden este nézni, ahogy játszik! Nekem egyenesen ajándék ez a turné, mert két csúcskategóriás dobos játékát nézhetem meg minden este. Nem vagyok versengő, vagy hasonló típus, egyszerűen csak szeretem ezeket az őrült dobosokat és megpróbálok tanulni tőlük, átvenni egy-két fogást. Ezért szeretem ezt a turnét, mert itt három egymástól különböző hangzású zenekar, de mégis egy ajándék ez a rajongóknak. Ráadásul amellett, hogy 2010 óta rajongók a Between The Buried And Me-ért, még a Leprousnak is fanatikusa lettem.
FOTÓK: RÉTI ZSOLT
Facebook // Hivatalos
