10 + 1 rockdal, amivel bemutathatsz egy egész évtizedet

A 70-es évek ....

2017. március 25. - csubeszshuriken

1280x720_1.jpgA legnagyobb zenetörténelmi pillanatokat illetően legalábbis biztosan. Minthogy azonban azokat a fejeket, akik az adott korra legjellemzőbb dalokat kitolták a lelkükből a közönség elé valószínűleg éppen a körülöttük zajló idők villanásai inspirálták, így azok mindig kicsit többet fognak jelenteni nekünk, mint csupán zenék. Hiszen ezek egyben megunhatatlan és emlékező korrajzok is. A hatvanas évek olyan előadóinak az alapjain, mint a Pink Floyd, a Beatles, Muddy Waters, Jimi Hendrix és Bob Dylan a következő évtized rockmuzsikái már még inkább mérföldkövek, amik mély gyökereket eresztve amúgy is meghatározták a későbbi idők stílusainak meglehetősen kusza burjánzását. Mi pedig nagyító alá helyezve ezeket a bizonyos hetvenes éveket, megpróbáltuk tíz plusz egy dalban összeszedni és azokkal megmutatni egy kerek évtizedet.

Jim Morrison még a nagy sikereit megelőzően mondta egyszer, hogy olyan lesz ő, mint egy hullócsillag, amire felnéznek majd az emberek, megcsodálják, de a következő pillanatban már nincsen sehol. A Morrison Hotel volt az utolsó előtti The Doors lemez Jim hangjával, ami 1970 februárjában jelent meg.

A Black Sabbath zenéje az a kút, amibe sokan beleestünk és ez lett a vesztünk. Az azonos néven megjelentetett első lemez nyitótétele pedig az, amit addig még senki sem hallott és mégis mindent vitt. A Black Sabbath című szám hat és fél perce szintén 1970 februárjában jelent meg.

Valakik valahogy egyszer kiderítették, hogy ezt a gitártémát tanulja meg a legtöbb tag először, aki hat húrost fog a kezébe. Valakik valahogy egyszer kisakkozták, hogy ez az évezred riffje. A Deep Purple a klasszikus Machine Head albumot 1971 végén rögzítette.

Jelentőségüket nem növelték botrányaik, de a hírüket igen. Az pedig, hogy az amerikai punk és a glam rock is sokat köszönhet nekik szintén nem ebből a zabolátlanságból származtatható. Az viszont biztos, hogy zenéjükön túl azért ezzel hagyományt is teremtettek mindkét műfajban egyaránt. A New York Dolls első lemeze 1973 tavaszán jelent meg. Trash című számuk önmagukról beszél.

"Úgy gondolom a zene az érzelmekről szól, tervezgetés nélkül kell megszületnie. Kipattan a fejünkből, lezuhan a padlóra és ahogy ott pattog, szépen felszedjük."Mondta Robert Plant '74 körül, amikor is biztos nagyon kipihent volt, hiszen abban az évben egy koncertet sem adott a Led Zeppelin. Aztán egy év után megjelent a Physical Graffiti, mely valóban színek kavalkádját mutatta meg. Ez a tíz perc pedig az album esszenciája.

Bon Scott emlékének pokolgép idézettel is adózhatnánk, de nem tesszük. Az, hogy a hangjával készült el a kor addigi legkeményebb lemeze sokkal fontosabb. A Dirty Deeds Done Dirt Cheap című harmadik AC/DC album ugyanis szinte csak a banda előző két lemezével versenyezhetett ebben a súlycsoportban és kiütéssel győzött. Főleg a címadó dal miatt is.

A Kaméleon összes lemeze egy újabb állomásnak tekinthető. A Station To Station azonban mégis csak a tizedik albuma volt. Egy újabb váltás előtt, ami a zeneiséget illeti. Hiszen innen is továbblépett, ahogy mindig is tette. Az 1976 januárjában megjelent lemez azonban mégis az egyik legnagyobb hatású anyag maradt. Ennek a dalnak is köszönhetően.

A Rush biztos, hogy több szempontból is megelőzte korát. Többek között abszolút futurisztikus felfogásban alkalmazta az elektronikát a rock zenében és szövegei sci-fi ihletésűek voltak a kezdetektől. A Farewell To Kings című lemezük egy időben jelent meg az első Csillagok Háborúja filmmel 1977-ben. Csak nekik ez már az ötödik albumuk volt. Amin még a Xanadu is földönkívüli.

A punk, mint olyan, úgy tűnik mindig is el volt anyátlanodva. Ami azért furcsa, mert még keresztanyja is volt. Patti Smith egyszer megnézte az egyik The Doors koncertet és ahelyett, hogy simán leborult volna Jim nagysága előtt, azt mondta magában, ez bennem is bennem van. Easter című lemeze pedig már a harmadik volt 1978 elején, ami megjelent tőle. Azonban legkarcosabb száma csak ezen érkezett meg.

Egy sok feszültséggel teli évtized vége felé még mindig nem beszéltünk nyíltan egy szám esetében sem politikai töltetről. Eddig. A brit The Clash harmadik lemezének legnépszerűbb dala ugyanis abszolút ilyet töltettel bír. A London Calling anyag címadó dala 1979 decemberében jelent meg a klasszikus albummal együtt Margaret vasasszony megválasztása után egy kicsivel.

Ha pedig ebben a tíz dalban nem lett volna teljesen egyértelmű, hogy a zeneművészet az az alkotói felület, ahol a ki nem mondott belső világ végre kikiálthat önmagából, akkor itt a bónusz dalunk. A Joy Division bemutatkozó lemezét már hatalmas rajongás kísérte. Amit mások imádtak, azt Ian Curtis a szenvedéseiből írta. A New Dawn Fades az Unknown Pleasures lemez részeként 1979 áprilisában jelent meg. Az énekes pedig rá egy évre lett öngyilkos.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr3812365431

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Göbölyös N. László 2017.03.26. 18:48:11

Ezt a kommentet már megírtam a Facebookra, mert nem sikerült belépnem ide. De azért megismétlem, mert néhány perc alatt nem változott a véleményem. Érdekes lista, persze szubjektív, mint az összes többi. Nekem azért ott lenne a Pink Floyd-tól a Money, a Jethro Tulltól az Aqualung, a King Crimsontól a Lark's Tongues In Aspics 2, a The Who-tól a Won't Get Fooled Again, a Dire Straits-től a Sultans of Swing, a Supertramptól a Crime of The Century. És ha Doors, akkor Riders of The Storm, és ha Zep, akkor azt hiszem, mondani sem kell...de a 70-es évek történetének zenében való megírása még várat magára. Én készen állnék, csak egy jó kiadó, vagy egy jó szponzor kellene hozzá....A 60-es évekről szóló "történelemkönyvem" idestova 14 éve jelent meg. Éppen ideje lenne, hogy megszülessen a folytatás...

Tökönrúgott Feleségek 2017.03.26. 19:43:39

A Genesis könyv zseniális (amiatt szoktam rá a progresszívre ), de a J.T-től ezerszer jobb -szerintem- a My God vagy a Hymn 43, a Crimsontól bármelyik szám az Islands-ről! És ott vannak még ilyenek: Titus Groan, Cressida, hogy a Collegium Musicum-ot ne is említsem :)

Göbölyös N. László 2017.03.26. 23:41:24

Köszönöm. Pedig éppen 30 éve írtam. Nekem is megvan a Collegium Musicum Convergencies című albuma, nagy kedvencem róla a Seherezádé-feldolgozás. Egyébként, ha már Genesis, akkor a Musical Box...

commando 2017.03.27. 16:26:50

Aztán Ekseption, Chicago, Cream, Gentle Giant, Grand Funk Railroad, Nazareth, Rainbow, Rolling Stones, Spooky Tooth, Supertramp, Ten Years After, Traffic, Uriah Heep, Yes. Mindez csak hirtelen ugrott be, ahogy az ABC-t soroltam magamban. Persze, igen, ez is szubjektív. Nem is lenne gond a cikkel, csak hiányzik belőle egy szó: "szerintem"
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum