Scott Wino Weinrich mindössze néhány esztendővel kevesebb időt töltött a színpadon, mint Tommy Lee Jones a kamerák előtt. Sanszos tehát, hogy úton az életmű díj felé, pár kereszteződést már elhagyott ez a szintén elég gyűrött fazon is. Azonban innen úgy tűnik, hogy számára komfortosabb egy turnébusz ablakából nézni a napfelkeltét és ébren álmodni meg a következő karakteres dalt, mint igazán körülrajongott rocksztárnak lenni. Ugyanis a marylandi cowboy mögött lehet úgy két millió mérföld és akár néhány ezer napfelkelte, ami elsuhant a szemei előtt, hiszen negyvenegy évvel ezelőtt alapította meg első, Warhorse nevű zenekarát. Olyan magasságokba azonban mégsem emelkedett, mint Tony Iommi, Lemmy és a többiek. Pedig formája, mélységei, gitárja semmivel sem tudnak kevesebbet. Legendája szimplán hosszú sztori, és persze ezzel együtt kerek egész.
Ha könyvet írnának róla, simán lehetne a címe : Egy nagy fazon és negyven súlyos év. Mert Wino dalai akkor sem könnyűek, amikor a leginkább dallamos hard rock formáját veszi elő. A poros gitártémák sosem a frissen mosott ágyneműk és a puha párnák világához szólnak. Az öreg bármely bandája a hetvenes évektől kezdve ugyanis vitán felül férfizenét tol. A nehezebb utat koptatva. Aki bár maga is nagy country és blues rajongó, mint afféle rendes vidéki bőrcsizma bélelő, mégis a korai Black Sabbath volt az a kút, amibe esve végül neki is ez lett a veszte. Az olyan általa meghatározó bandákban, mint a Saint Vitus és a The Obsessed, simán a doom a sűrű füst, ami körülöleli lópokrócba csavart lelkének csípős kipárolgásait. Ezek mellett azonban még tucat zenekar van, amit alapított, ahova hívták, amiből lefarolt és ahol közreműködött. Ebből az életműből szemezgettünk ki videókat, amikben Scott bátyó legendás hangját és alakját érezhetitek ki egymás után hétszer.
The Obsessed nevű zenekara volt az első komolyabb állomás, ahol a Saint Vitus előtt játszott hat évig. Aztán még kétszer tért vissza ehhez a bandához. A kilencvenes évek első felében három lemezt vettek fel. A negyedik nagyjából egy hónapja, hogy megjelent.
A Probot lemezre Dave Grohl hívta meg, aki legendás arcokkal akart csinálni egy nagy durranást. Bár egy másik dalban Lemmy hangjával és játékával párhuzamosan tolja a gitárt, mégis a The Emerald Law lett az ő dala az emblematikus albumon.
Súlyában közreműködőként azonban nem ott roppantotta a legnagyobbat. Scott Kelly, Dale Crover és Al Cicneros mellé ugyanis csak ő állhatott be gitározni. A Shrinebuilder ikonkollekció csak így lehetett teljes és örök.
A történet mesélő amerikai country vonal pedig nem csak a Townes Van Zandt feldolgozások miatt vált útja részévé. Wino az elmúlt tíz évben egyre inkább fordul szólóanyagain a hagyományokban gazdag folk zene felé. A legbátrabb férfiak ma is egy tiszta gitárral ülnek ki énekelni.
A titokban, hogy az elektromos gitár mágia, emberünk nyilván beavatott. A Spirit Caravan éveiben pedig szintén csak a mágusok legbelső körében állt. Nehéz megmondani, melyek a legjobb lemezei. Az ebben a felállásban az ezredforduló környékén megszületett két albuma viszont biztos versenyben van.
Az akusztikus vonalat azonban Conny Ochs úrral közös lemezeiken járatták a csúcsra. Ha világ minden eddigi vándorának lelkével egyesülnél, az ő lemezeiket vidd majd el az útra. A Heavy Kingdom album után nem véletlenül voltak a Roadburn fesztivál legnevesebb vendégei között.
Mindezek dacára még a Saint Vitus az, ahonnan leginkább megismerjük őt. Hiszen ezernél is többször véreztünk már velük együtt feketét. Tehát Scott Wino Weinrich legendájáról bővebben, ezzel együtt hét.
