RockStation

„Ha már gürizni kell, hát lehetőleg olyasmivel foglalkozz, amit élvezel is”

Interjú Scott Iannel, az Anthrax gitárosával

2017. április 03. - magnetic star

0scott16_eredmeny.jpg

Az Anthrax Among The Kings turnéjának budapesti állomásán történtekről már részletesen beszámoltunk a fergeteges buli másnapján. Most pedig következzen a koncert előtti órákban lezajlott beszélgetés Scott Iannel, amelynek középpontjában természetesen (a magyar fordítás friss megjelenése okán) a gitáros életrajzi könyve állt, de a kereken három évtizedes – és teljes egészében eljátszott – Among The Living albummal kapcsolatban is megosztotta velünk pár magvas gondolatát a mester… Viszlát június 21-én a Barba Negra Trackben!

Hogyan éreztél rá arra, hogy elérkezett a legalkalmasabb pillanat a kötet megírására? Úgy gondoltad, összegyűlt elég tapasztalatod és sztorid, amit megoszthatsz az emberekkel? Vagy azért vágtál bele, mert az életednek egy különösen boldog időszakában jársz, ahogyan azt a könyvben említed is?
Scott: Nem erről van szó. Egy jó részét akkor írtam meg, amikor spoken word előadásokat tartottam. Ezeknek annyi volt a lényegük, hogy kiálltam az emberek elé, és sztorizgattam nekik. Menet közben jutott eszembe, hogy akár száz oldalt is meg lehetne tölteni ezekkel a régi dolgokkal, amelyeket akkorra már lejegyeztem. Szóval jónak tűnt az időzítés, hogy belefogjak, pláne mivel a munka nagy részét addigra el is végeztem.

Az is értékelte ezeket a sztorikat és értette a poénokat a hallgatóságból, aki esetleg nem mozog annyira otthonosan a zenei közegben?
Scott: Szerintem mindenki vette a lapot. Az előadásokra eleve zenerajongók jöttek el, akik tudják, ki vagyok, és mit csinálok, vagyis nem tévedtem vadidegen területre.

A Big Four bulik idején történt némi félreértés közted és Dave Mustaine között, aki valamiért azt hitte, hogy már akkor könyvírásra adtad a fejed. Szerinted miből gondolhatta ezt?
Scott: Passz, erre nincs megfejtésem.

A könyv előszavát Kirk Hammett írta. Hozzá fűznek a legerősebb baráti szálak a színtérről?
Scott: Igen. Régóta ismerjük már egymást. Még azelőtt kezdődött az egész, hogy a bandáinkkal bármit elértünk volna. Ezért tartottam jó ötletnek, hogy ő írja meg az előszót. Még az induláskor ismerkedtünk meg, így jobban átlátja a pályám egészét. Pontosan nem emlékszem, mikor találkoztunk először, 1982 végén vagy ’83 elején lehetett. Mindenesetre már a kezdeteknél ott volt, úgyhogy nagyobb rálátása van a dolgokra, mint olyan valakinek, akit csak kábé tíz éve ismerek. Szóval ő volt erre a megfelelő ember.

0scott07_eredmeny_1.jpg

Te kinek az életrajzi könyvéhez írnál ugyanígy előszót, ha felkérnének rá?
Scott: Nem is tudom. Legyen mondjuk Malcolm Young. Vagy bárki más az AC/DC-ből. Róluk akár könyvet is írnék, ha arra kérnének fel (nevet). Meg tudnám csinálni!

Hogyan kezdődött a munkakapcsolatod Jon Wiederhornnal, akivel közösen írtátok a könyvet? Ismerted őt korábban is?
Scott: Igen, hosszú ideje ismerjük egymást. Jon számtalan interjút készített velem az évek során, így aztán barátok lettünk.

Igen részletesen és kendőzetlenül mesélsz az Anthraxnek a legrázósabb ügyeiről is. A zenésztársaid vagy a volt tagok hogyan reagáltak erre, ha olvasták egyáltalán a könyvet?
Scott: Nem tudok arról, hogy bárki olvasta volna közülük. Mindenesetre senki sem reagált.

Nemrég piacra dobtátok a Wardance elnevezésű Anthrax sört. Nem terveztétek, hogy ezen a turnén is elérhetővé teszitek?
Scott: Egyelőre csak New Yorkban lehet kapni, de idővel egyre több helyen lesz majd beszerezhető, amint meg tudunk állapodni a forgalmazókkal.

0scott24_eredmeny.jpg

Te magad is kivetted a részedet az elkészítésből? Tükrözi a Wardance az ízlésedet?
Scott: Rengeteg fajta sört megkóstoltam, mire megszületett a végeredmény. Roppant élvezetes folyamat volt. Nincs kimondott kedvenc söröm amúgy. Attól függ, hogy éppen hol vagyok, vagy az év melyik időszakában járunk. Van, hogy testesebb sört iszom, máskor meg inkább valami könnyebb esik jól. Nem is tudnék olyan sört mondani, amelyet ne szeretnék, kivéve az ízesített söröket.

Visszatérve a könyvedhez: az egyik legfőbb tanulsága számomra az, hogy ha az ember vinni akarja valamire az életben, ahhoz elengedhetetlen a céltudatosság és az önfegyelem. Na persze az sem hátrány, ha valaki el tudja engedni magát és bulizik egy nagyot olykor-olykor, mert hát ez mégiscsak rock n’roll, de ezzel együtt a fentieket tartom leginkább megszívlelendőnek. Te mit fűznél még ehhez hozzá?
Scott: Nos, csak a magam részéről beszélhetek, más nevében nem, hiszen én éltem át mindezt. Mindenki maga kell, hogy tisztában legyen azzal, mi a jó neki és a zenekarának. Én nem tudhatom.

Ha egy mai fiatal azzal jönne oda hozzád, hogy milyen nagy hatást gyakorolt rá a könyved és hogy kedvet kapott a zenéléshez, volna számára valamilyen különleges tanácsod?
Scott: Annyit mondanék neki, hogy dolgozzon keményen. Mindenkinek csak ezt tudom tanácsolni. Több a munka ezzel, mint amennyire a legtöbben szeretnek melózni. Ha sikeres szeretnél lenni a zenész szakmában, azért nagyon meg kell dolgoznod! Viszont így legalább azt csinálhatod, amit szeretsz. Ha már gürizni kell, hát lehetőleg olyasmivel foglalkozz, amit élvezel is.

0scott20_eredmeny.jpg

Mit gondolsz a mai fiatal muzsikusokról? Okosabban, ügyesebben egyengetik a pályájukat, mint ahogyan ti tettétek anno, vagy ők is hajlamosak ugyanazokat a hibákat elkövetni?
Scott: Fogalmam sincs. Csak arra van rálátásom, ami az Anthraxben történik.

Az Egyesült Államok, mint köztudott, számtalan nemzetiség „olvasztótégelye”. Te magad is a legkülönbözőbb gyökerekkel és háttérrel rendelkező zenészekkel játszottál és játszol együtt. Tapasztalataid szerint mennyire volt jelen annak idején és milyen mértékben van jelen manapság a színtéren, illetve a társadalom egészében az előítéletesség vagy a rasszizmus?
Scott: Nem foglalkozom ezzel. Sosem érdekelt a származása senkinek, akivel valaha együtt dolgoztam.

Az olyan dolgaitok, mint az I’m The Man nóta vagy a Public Enemyvel való együttműködés (Bring The Noise) jelentős mértékben hozzájárultak a stílusok közötti átjárás fokozásához. Te magad mennyire érzékeled ezt a jelenkori zenei életben?
Scott: Ha zenéről van szó, leginkább a saját zenekaromra és az azzal kapcsolatos tennivalóinkra összpontosítok, mint már utaltam rá. Amikor meg nem az Anthrax ügyeivel foglalkozom, akkor általában a családommal vagyok. Szóval a zenét illetően nem érdekel más azon kívül, amit az Anthraxszel csinálok.

0scott15_eredmeny.jpg

A te esetedben mennyire nehéz a zenészéletet a családdal összeegyeztetni? Mennyire tudja megérteni és elfogadni a fiad, Revel, hogy ennyire leköt ez az életforma? Változott a helyzet valamelyest mostanra, amikor lassan hat éves lesz a srác?
Scott: Csak nehezebb lett az egész.

A feleségednek, Pearlnek idén új lemeze jeleneik meg. Hogy áll az anyag?
Scott: A végéhez közeledik a munka.

Milyen terveitek vannak az Anthraxszel a közeljövőre? Gondolkodtok már a következő albumon?
Scott: Még nem. Az idei év nagy részét turnézással töltjük, a következő lemezzel csak valamikor utána kezdünk majd foglalkozni.

Hogyan tekintesz vissza az idén harminc éves Among The Living lemezre? A legfontosabb és legsikeresebb Anthrax albumok egyikének tartod?
Scott: Szerintem nem a „fontos” a megfelelő szó rá. Nagyszerű anyagnak tartom. Kitűnő dalokkal rukkoltunk ki a megfelelő időben, és az embereknek a jelek szerint bejött (nevet).

0scott03_eredmeny.jpg

FOTÓK: RÉTI ZSOLT
Anthrax HIvatalos / Anthrax Facebook

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr9012394843

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bretschneider detektív 2017.04.03. 18:03:40

Érdekes interjú, sokat megtudtunk a kérdezőről.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum