RockStation

"Én kimondottan örülök neki, hogy nem vagyunk olyan banda, mint az AC/DC, vagy az Iron Maiden"

Interjú a Korn dobosával, Ray Luzierrel

2017. április 09. - theshattered

img_20170403_195155.jpgMúlt hét hétfőn Bécsben járt az amerikai nu metal legenda Korn, akiknek buliját mi is megnéztük. Ha már arra jártunk, gyorsan készítettünk is egy interjút a zenekarban immár tíz éve püfölő Ray Luzierrel, akitől megtudtuk többek között, hogy miért szinte változatlan már évek óta a dallista, hogy mennyire ment egymás szívatása április elsején és még pár egyéb érdekesebb infót. Az eredetileg Headdel tervezett interjút végül a találkozó előtt egy perccel kellett újragondolni, ezért tűnhet kicsit rögtönzöttnek a kérdéssor, viszont ahogy láthatjátok majd, nagyon kérdezni sem kellett.

Hogy ment a turné, mik a tapasztalatok?
Ray:
Nagyszerűen! Ez már a tizenhatodik-tizenhetedik bulink a turnén, de nagyon jól megy. Már majdnem tizenegy éve vagyok a zenekarban és nagyon örülök, hogy Head is visszatért, hogy a négy eredeti srác nyomja ott elől. Van egy szerintem minőségi anyagunk, a The Serenity Of Suffering, amit lehet nyomatni. Sokkal inkább akarjuk a bulikat, játszani a dalokat. Nagyon sok energiát ad az egész, nagyon boldog vagyok, hogy ez így alakult. Nagyon mozgalmas évünk lesz. Most lenyomjuk az európai kanyart, majd Dél-Amerika, két turné az USA-ban, majd Japán, Ausztrália, Dél-Afrika, Dubaj, nagyon sok helyen meg fogunk fordulni. Néhány zenekar csak Kanadába és néhány európai helyszínre látogat el, a Korn más. Nagyon szeretem, hogy ennyi ember megjelenik a bulikon és éneklik velünk a dalokat.

És mi újság a dallistával? Ahhoz képest, hogy ez a The Serenity Of Suffering turnéja, elég kevés dalt nyomtok róla.
Ray:
Hát, igen.  Amikor bekerültem a zenekarba 2007-ben, 6-7 új dalt is játszottunk az akkor új cím nélküli lemezről . És nem tudom. Játszottuk az A Different Worldöt Coreyval az Államokban a nyári turnén... Ez az egész Jonon múlik. Én és Munky egyfolytában sulykoljuk, hogy van 165-170 dalunk, változtassunk egy kicsit. Van egy rakat Korn dalunk, egy rakat Korn sláger a régebbi időkből... Megpróbáljuk kielégíteni a közönségigényeket. Évek óta hallgattuk már az emberektől, hogy játsszuk a Word Up-ot, így be is raktuk a turnés dallistába. Az új lemezről is három dalt szerettem volna, hogy játszunk, de Jon valamiért nemet mondott rá. Úgy rakja össze a dallistát, hogy jó legyen a hangjának. Ott van az egész katalógus a fejünkben, szoktunk is játszani beállásokkor dalokat, de nem sok értelme van. Gyakoroltuk már a Black Is The Soult, ami a következő kislemez lesz és nagyon jól szól élőben, nekem sokkal jobban tetszik így, mint az albumon. Nagyon dühít, hogy 3-4 éve ugyanazokat a dalokat kell tolni. Mindig mondom, hogy csináljunk egy medleyt. Egyszer csináltunk is egy 9 dalos egyveleget, ami 11-12 perc hosszú volt. Egy kicsit csipegettünk az egyik dalból, egy kicsit a másikból. 90 percnyi időnk van. Nem vagyunk olyan, mint a Metallica, akik 3 órán át nyomják a koncerteken. Nekünk itt van másfél óra, esetleg 1 óra 45 perc.  Minden turnénál ugyanazokat játsszuk el. Mindig elmondjuk, hogy változtatni fogjuk a dalokat minden este, aztán nem lesz belőle semmi. (nevet)

Pedig jó lenne ez a változtatás, vagy legalább egy B, vagy C dallista.
Ray:
Igen, nagyon jó lenne. Én és Munky mindig próbálkozunk a turnékon, nagyon erőltetjük. Mint ma este. Játszani fogjuk a Good God-ot, de a turnét a Divine-al kezdtük el.  De be akartunk rakni régebbi dolgokat is. Például a Need To-t, vagy... el is felejtettem a nevét. Igen! A Kill You! Mondtuk, hogy legalább ezt az egy dalt rakjuk  be az utolsó 3 állomásra, de nem. Minden este a Good God lesz. (nevet)

Szóval Jon a főnök. Igazából már félig megválaszoltad, a következő kérdés az lett volna, hogy gondoltatok-e már olyan turnéra, ahol kihagyjátok a nyilvánvaló dalokat és csak ritkaságokat, érdekességeket játszotok.
Ray:
Tudod, ez egy furcsa kérdés. Mert az, hogy minden turnén hasonló a dallista, a régi rajongóknak elég nagy csalódás. De jönnek a koncertekre olyan arcok is, akik például csak a The Path Of Totalityt ismerik. Egyszer találkoztam egy fiatal lánnyal, azt sem tudta, mi az a Freak On A Leash. Őrület! Szeretik a The Path Of Totality-t és nem értik, nem tudják a többit megérteni, mert az egy nagyon másféle album lett. Most inkább visszatértük a gyökerekhez, de azért megpróbáltunk aktuálisak is maradni. Ott van a Life Is Peachy, vagy az első Korn album. Bárki tud olyan albumot írni. Megírni az ugyanolyan riffeket és dalokat. Ezt bárki meg tudja csinálni. Mi egy olyan lemezt akartunk, ami egy 2016-os anyag, vagy 2017-es. De a hozzáállás, az érzés, az érzelmi állapot az olyan volt, mint a régi Kornban, ami miatt híresek lettek. Én magam is rajongó voltam, mielőtt bekerültem a bandába. Aztán megcsináltuk a Korn III-at, a The Path Of Totality-t, de az igazi változás akkor állt be, amikor Head visszatért. Nagyon sokat léptünk akkor előre. Aztán az éveken át tartó turnézásnak köszönhetően lett a The Serenity Of Suffering album olyan, amilyen. Én kimondottan örülök neki, hogy nem vagyunk olyan banda, mint az AC/DC, vagy az Iron Maiden. Ők minden egyes alkalommal ugyanazt az albumot adják ki, de ez így van rendben! A rajongók ezt szeretik, ezt kell követni, nem igaz? De én egy olyan bandában vagyok, ami nem fél a turnézástól, az éveken át történő utazásoktól. Mindannyian különbözőek vagyunk. Jon egy lenyűgöző zenész! Tud hegedűn játszani, ott a skótduda, dobol is, ütőhangszereken játszik.  Öröm nézni, hogy mik is születnek nálunk. Mindenkinek megvan a saját side-projektje. Nekem ott van a KXM (Scatterbrain az új album címe - szerk.), most jött ki az új anyag. Fieldy most keveri a basszusgitáros anyagát, a Bassically-t, körülbelül fél év múlva fog kijönni. Jonnak van egy hihetetlen jó albuma, amin én doboltam, Wes Borland gitározott, hegedű is lesz rajta, épp most van az is keverés alatt. Kilenc, vagy tíz éve van már készülőben, már nem is tudom, mikor kezdtük el. Szóval mindannyiunknak ott vannak a projektjei, amiknek köszönhetően sokat fejlődünk zeneileg, de most egyelőre mindenki a Kornra koncentrál.

ray.jpg

Nemrég volt április elseje. Megszívattátok egymást esetleg valamivel?
Ray:
Vicces, hogy pont ezt kérdezed, mert én vagyok az egyetlen a zenekarból, aki viccelődni akart másokkal. (nevet) Meg is vicceltem a dob-technikusomat, hogy ki van rúgva, és kérem vissza az előző emberemet. 'Haver, ez így nem fog menni, sokkal jobban is csinálhatnád, kérem vissza a másik srácot.' Ő meg meglepődve: 'Ezt hogy érted? Még befejezzük a turnét és aztán vége?' Én: 'Nem, haver, a koncert után jelentkezel az irodában és ennyi volt.' Ő: 'Nem mondod, hogy így, a turné közepén ki akarsz rúgni?' De aztán leesett neki, nem vette magára, jó móka volt. Egymással nem szórakoztunk, pedig kellett volna. Dobálhattunk volna vizes lufit a Hellyeahre, vagy valami, de nem történt végül semmi. (nevet)

Melyik a kedvenc Korn dalod?
Ray:
Hmm... (gondolkodik) Biztos, hogy valamelyik új dal lesz az, mert még annyira friss az egész. Nagyon szeretem az Insane-t, jó érzés játszani, de a Rotting In Vain-t is. Azért még Grammy jelölést is kaptunk. A Kornnak már három Grammyje van, ami nagyon felemelő dolog. Amikor beléptem, a Korn III-al is kaptunk egy jelölést a Let The Guilt Go-ért. Jó érzés tud ez lenni, mert egyébként az emberek azt látják, hogy egy olyan zenekar vagyunk, akik a negyvenes éveik közepén vannak. Sokan úgy vannak vele, hogy 'Áh, már leáldozott nekik. Van egy pár jó daluk, de...'. De ha folytatod a dalírást és kapsz egy Grammy jelölést, a külvilág is azt fogja mondani, hogy 'Ó. Szóval még mindig menők... valamennyire' (nevet).  Ezért próbálunk egyre jobb dalokat írni, egyre jobban megszólalni. Mert ennek a zenekarnak még közel sincs vége, menni akarunk, nyomni, amennyire csak lehet. Ezen a turnén is nagyon jók az eladások...

A ma este is teltházas lett.
Ray:
Igen! Éppenséggel ez a legkisebb helyszín az egész turnén, de nagyon jó érzés! De visszatérve a kérdésedre. Los Angelesben nyomattuk a Black Is The Soul-t a beálláson és nagyon élveztem. Amikor elkezdjük majd játszani koncerteken is, tuti az lesz a kedvencem. De szeretem a régi cuccokat is. Semmi sem olyan ütős, mint elkezdeni a Blind-ot. Az a dal még mindig nagyon energikus. Amikor Jon jön az 'Are you ready?'-vel... Teljesen mindegy, hogy merre vagy, vagy hogy milyen a buli, ott mindig elszabadul a pokol a színpadon is. Mindig mondom az embereknek, hogy ellophatjátok a zenét, mert elég nehéz idők vannak most a zeneiparban a letöltések és a lopások miatt, de egyvalamit nem lehet helyettesíteni. Az élő szórakoztatást! Persze, megnézheted Youtube-on, megnézhetsz videókat, de az nem ugyanaz. Az, hogy ott vagy. Hogy a rajongók ott vannak. Az a hangulat, az energia. Ezt nem tudod semmivel sem helyettesíteni. Ez egy nagyon varázslatos dolog és ezért nem szabad sohasem abbahagyni. Az az élmény, az a pillanat az mindent felülmúl!

Korn Hivatalos / Korn Facebook

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr5512410503

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum