RockStation

Life Of Agony - Place Where There's No More Pain (Napalm Records, 2017)

Üdvözöl a fájdalom mentes világ

2017. május 08. - KoaX

lifeofagony_place.jpg

A Life Of Agony-val még a gimiben találkoztunk először, de nem kötöttünk örök barátságot. Úgy vagyok vele, mint pár régi évfolyamtárssal. Szülinapján felköszöntöd, ha véletlenül összefuttok az utcán meg kérdezitek, hogy mi a pálya és ennyi. De lehet, hogy a kétezer tizenhetes évvel ez az egész megváltozik?

Az előzményekbe ne is menjünk bele, hogy most Keith vagy Mina Caputo hozza-e az ének témákat. Egy biztos, hogy a kétezerötös Broken Valley óta eltelt tizenkét év elég volt ahhoz, hogy egy igazán izgalmas anyagot kapjunk a csapattól a  A Place Where There’s No More Pain képében. De nézzük inkább, hogy mit is raktak le Caputo-ék az asztalra.

lifeofagony.jpg

A Place Where There’s No More Pain a nevével ellentétben nem egy olyan hely ahol nincs fájdalom, sőt. Az egész lemezt belengi egy fájdalmas hangulat, ami végig kísér minket a közel negyven percen. Hangzás ügyileg nincs semmi probléma, igazán jól megvan oldva, hogy a dob-basszus kombó remekül húzzon a gitár sound meg olyan, mintha összekevernéd a grunge-ot némi Type O  hatással és erre az egészre rájön egy adag Sepultura groove. Ez a stílus keveredés amúgy nem csak a hangzásban jelentkezik az albumon. A nyitó Meet My Maker akár elmehetne egy klasszikus Sepu dalnak is. Talán, ha Cavalera meghallgatja a lemezt még irigy is lesz erre a dalra. Az ének tekintetében egyből az ugrott be, hogy tiszta Alice In Chains. Pontosan ettől az ének íztől lesz meg a tökéletes grunge hatás, ami a groove-os gitárral érdekes, de magával ragadó elegyet bír alkotni. Tipikusan egy olyan dal, amit szívesen raksz be a fülesbe reggel induláshoz. Agyaltam azon, hogy a lemez eleje-közepe vagy esetleg a vége az, ami fogósabb, de rá kellett jönnöm, hogy mikor már ezen agyalok, akkor az utolsó dalnál tartok. Ebből kifolyólag beláttam, hogy az egész album tele van izgalmas darabokkal, biztos vagyok benne, hogy mindenki megfogja találni a saját szájízének valót. A címadó dal is hasonló kategóriába tartozik, aminél egyszerűen kizárt, hogy tovább tekerd a lejátszódban, mert az AIC-s gitár hangulat miatt visz ezerrel magával. Akárcsak egy örvény, ami benyel a Tiszánál és nem hagy szabadulni, amíg ő nem akarja. Az abszolút lassú húzás, ami száz százalék, hogy koncerten is ütni fog a Dead Speak Kindly személyében jelenik meg. Itt totál vissza kapjuk a kilencvenes évek hangulatát. Akik a depresszívebb zenéért rajonganak, azoknak ezt a dalt vétek kihagyni. Aztán itt an a Bag Of Bones, ami akár egy Type O Negative lemezre is készülhetett volna, nem lepődnék meg egyáltalán, ha kiderülne, hogy a megboldogult zenekar adott volna egy hatalmas ihletett ehhez a dalhoz.

Nehéz bekategorizálni azt, amit a Life Of Agony csinál. Annyi helyről vannak merítve ötletek, annyi minden hatással van erre a zenére, hogy azt szinte lehetetlen egy stílusba belesűríteni. A napokban hallgattam a régebbi anyagokat is, de sehol nem voltak azon a szinten, mint ennél az albumnál. Sokkal élvezhetőbb Caputo éneke, sokkal jobban magával bír ragadni a zene. Az éves TOP 10-es listán tuti helye lesz ennek az anyagnak. Az egész albumon végig megy az a már említett szenvedés, amit csak akkor tudunk megérteni, ha volt már az életben tényleg valami igazi nagy fájdalmunk, amivel tudjuk azonosítani az egészet. Remélem, hogy sok ilyen album születik még az évben, amikről csak szuper latívuszokban beszélhetünk, mert ez az anyag tényleg kiemelkedő alkotás lett. Béke, szeretet, metal!
4.5/5

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr9512483675

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum