Depeche Mode @ Groupama Aréna, 2017.05.22.

Ez így hiteles, mese nincs

2017. május 23. - Ernő Hellacopter

0depechemode2017_56.jpg

Amikor 13 voltam, és az azóta porig égett BS oldallelátóján teli torokból énekeltem a Question of Time-ot vagy a Behind the Wheelt nem gondoltam volna, hogy 28 évvel később, pár villamosmegállóval arrébb meg énekelhetem az A Question of Lustot vagy a Strippedet. Minden alkalom egy időutazás, jó emlékezni ezekre az élményekre. Itt van az egész előttem. Az a csenevész farmerdzsekis kölyök, akit pártfogásukba vettek a menő Depeches csajok, és szedték le a metálkitűzőket, nehogy megtaláljanak miatta. Aki szisztematikus aknamunkával érte el, hogy 13 évesen elengedjék egy ilyen vircsaftra, vagy járta le a lábát azért, hogy a koncert napjára szerezzen egy fehér farmergatyát. (Fotó: Réti Zsolt)

Sok emlék, abból az időből, amikor nem volt okostelefon, így ahelyett, hogy rögzítenéd, inkább átélted, ott voltál, részese voltál. És ezek az emlékek örök éltere szólnak, míg a 270 elkészült képből talán ha 2 bír bármilyen értékkel, de közben az egész este lepereg ezalatt. Persze az Instára is kell nyersanyag, értem én. Mégis elképesztő látvány az, amikor minden negyedik ember a kijelzőjének énekel, sosem fogom se megérteni, se megszokni.

0depechemode2017_34.jpg

Sokadik Mode koncert a tegnapi '88 óta. Volt köztük olyan, ami nem tudta beteljesíteni küldetését, de a legtöbb alkalommal képes volt hozni azt a varázst, amit az ember vár. Hogy ez mindig egy új lemez megjelenésével párosul, azt már a megaprodukciók esetében megszokhattuk. Ha tetszik, ha nem, számolni kell azzal, hogy felhígul a setlist, kevesebb klasszikus fér bele a programba, így ez valahol nagy rizikó a zenekarnak, hiszen fenn kell tartani az egészséges egyensúlyt a klasszikusok és az újabbak közt. Mivel azonban a Spirit nekem többszöri nekifutásra is kifejezetten tetszett, így nem aggódtam túl a dolgot, arról nem is beszélve, hogy minden Mode koncertnek "talán ez lesz az utolsó" felkiáltással futok neki. És nagyon hiányzott már a Depeche Mode!!! Nagyon!

Így amikor 20:45-kor kialudtak a Groupama fényei,és a csodálatosan megkoreografált színpadra kifutott a csapat, átadtam magam az önfeledt szórakozásnak. Ahogy az várható volt, az új lemez nyitódalával, a Going Backwordsszel kezdték a bulit, amit a háttérben felhúzott ledfalakon látható vetítések, montázsok tettek még hangulatosabbá. Piszok profi volt, a fényektől kezdve a hangtechnikáig minden! Elég közel a színpadhoz halk volt, inkább csak a dobot lehetett erősebben hallani, minden más gyengének tűnt, de aztán nagyon szépen összeállt, s mikor a Home alatt kiszaladtam hallottam, hogy az oldallelátó részén iszonyat jó az egész. Mindegy, szeretek közel lenni a tűzhöz, még ha ez a hangzás rovására is megy. Andy Fletcher állt ott ahogy szokott, integetett, megnyomott egy gombot, majd tapsolt, Martin Gore elegánsan gitározott, miközben a glitter diszkréten fedte arcát, és ez a megbízhatóság piszokul megnyugtató tud lenni. És Dave Gahan, ahogy nekikezdett a nótának, minden rezdülése árasztotta magából a magabiztosságot, az eleganciát és a csibészséget.

0depechemode2017_83.jpg

A So Much Love volt elsőre a kedvenc az új lemezről, ezzel folytatódott a buli, majd a már old schoolnak számító Barrel of a Gun jött. A Pain That I'm Used To az Angel turnén is nagy kedvencem volt, most is örültem, hogy halhattam. A legtöbb régebbi nótán frissítettek, kiszínezték, átírták, de alapjaiban nem változtatták meg, éppen csak annyira, hogy még ők se unják halálra őket. Nekünk hallani a kedvenceinket pár évente egyszer élőben az egy dolog, de a Never Let Me Down Againnek nekifutni 21600. alkalommal már kicsit neccesebb. De nincs mese: a Népnek cirkusz kell, meg Enjoy the Silence, meg Walking in my Shoes, ami amúgy teljesen védhető álláspont, én mégis pont azért élveztem sokkal jobban a Wrongot, vagy az In Your Roomot ( libabőr ON ), mert nem a fősodorba tartoznak, így ritkábban hallottam élőben.

Volt a koncertnek pár megindító pillanata is, melyeknek egyike David Bowie Heroesa. Ami nem azért kavart fel, mert annyira rajongtam volna Bowiert. Sokkal inkább a tudat, hogy a generációnk valóban nagy ikonjai hogy hagynak itt - gondolva itt Lemmy-re, vagy a napokban elhunyt Chris Cornellre - miközben Dave áll fent a színpadon, háta mögött egy olyan élettel, ami magában hordozza annak lehetőségét, hogy Ő legyen a következő, és ezt tudja, és ahogy ezt a dalt énekelte, neked is tudnod kell. Vagy ugyanezen jelek felfedezése Martinnál a Home és a Somebody éneklése alatt. Mert ha létezik az életben folytonosság, az akkor válik bizonyossá, ha egy Depeche Mode koncerten Martin Gore belekezd a Homeba. Mert ugyanaz az ember, aki ezt a dalt annak idején megírta. Ez így hiteles, mese nincs.

0depechemode2017_48.jpg

És voltak önfeledt pillanatok is! Belekiáltani a pesti éjszakába, ebben a stadionban, ebben a jelenben, amiben élünk, hogy "Grabbing hands grab all they can", az egyszerre volt vicces, groteszk és felemelő,sokáig visszhangzott a refrén: The grabbing hands grab all they can. Everything counts in large amounts. Meg persze az I Feel You - Personal Jesus búcsúzás is nagyon rendben volt, vagy éppen az újlemezes Cover Me, ami élőben sokkal jobban megtalált.

Nem lenne teljes a kép, ha a végén nem tennék említést Christian Eigner dobosról, aki 21 éve ül a dobok mögött, és Peter Gordenoról, aki 20 éve öli bele kreativitását Martin nótáiba. Ők ketten nagyon fontos részei ennek a gépezetnek, nélkülük nem élne meg így ez a produkció! Hála nekik is az estéért, meg a Live Nationnek, hogy újra elhozták nekünk Őket.

FOTÓK: RÉTI ZSOLT. További képek ITT.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr5212533631

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kistvan_from_tb 2017.05.23. 11:04:02

In your room
A többivel nagyjából egyetértek :)

Kistvan_from_tb 2017.05.23. 11:08:41

@Kistvan_from_tb:
És a két session zenész biztosan régebben zenél, csak a DM-es együttműködésük annyi idős :)

mojoking77 2017.05.23. 11:18:34

Na, az ilyen beszamolokat orom olvasni. Kuldeni kellene egy masolatot belole az osszes Indexes nyavajgozsaknak, Sixxel az elen, hogy olvassak mar at, hatha kepesek lennenek egy kicsit valtoztatni a stilusukon...
Kosz a postot

Látens Inszinuáció 2017.05.23. 11:29:23

A poszt írójának borzalmas nagy zenei katyvasz lehet a fejében, ha a Gyépés Módot és Lemmyt egy cikkben említi.
Ez olyan összefüggés, mint Halász Judit Helikoptere és a Pokolgép Átkozott Nemzedéke.
Azaz értelmezhetetlen, legyen az akár olyan kontextusban is, ahogy itt le van írva.
Legalább a zenei stílus lenne ugyanaz! De nem.

Ennyi.

Ernő Hellacopter 2017.05.23. 11:50:38

@Kistvan_from_tb: persze, hogy YOUR! bocsánat! késő volt már...

Infamous 2017.05.23. 11:52:02

@Látens Inszinuáció: Gahan v Gore ugyanúgy zenészlegenda, mint Lemmy, úgyhogy csillapodjál kérlek és dobd ki a szemellenzőt.

jo.e 2017.05.23. 11:55:08

Nagyon jó írás! Nyilván nem ez a lényeg, de a mobilos dologgal különösen 1et értek. De ez sztem már a korral jár :) "hand is the air" -> "switch on your mobiles".
Az Everything counts-nál alig hittem a fülemnek - hát álom ez vagy valóság?

Ernő Hellacopter 2017.05.23. 11:55:54

@Látens Inszinuáció: Lemmy egy ikon. 32 éve kaptam az első Motörhead kazettámat karácsonyra. És attól, hogy az általad Gyépés Módként aposztrofált zene nem áll közel hozzád, attól még ők is eltöltöttek egy kevés időt azzal, hogy azzá váljanak, akik. És ha Te nem is érzed a kontextust megfelelőnek hidd el, attól még az. Csak nem neked....

jo.e 2017.05.23. 11:56:17

hands in - nem tudok gépelni...

hahópihehh 2017.05.23. 12:03:20

Hagyjuk már ezt az "ott voltál, átélted mobilozás helyett" sz@rt. Kvára örültem volna régen, ha MINDAMELLETT, h ott voltam a koncerten, lett volna még képem is róla, és nem az "előhivós, vagy sikerül, vagy nem"-féle, hanem az, amikor csak nyomom a gombot, otthon meg majd kiválogatom, és örülök, ha sikerült egy-kettő úgy, h kirakjam minden kijelzőmre háttérnek.

Egyébként meglepően jó új dalaik vannak, de kicsit kevés volt a show, mondjuk nem is a küzdőtéren álltam, szal lehet, h ott jobban lehetett élvezni. Mindenesetre nagyon tisztelem őket azért, h világsztárként is több mint harminc éve járnak pestre koncertezni, és még mindig kbszttul jó a hangjuk. Ami engem illet, Martin Gore a "Home" eléneklésével nálam vitte az egészet, a percekig tartó "óóóóóóóóóóóóó"-zás a közönségtől pedig frenetikus élmény volt még nekem is.

LoveKills 2017.05.23. 14:39:14

Köszi a beszámolót. Tegnap sajnos nem voltam ott...

Egy javítandó sor:

""Grabbing hands grab all day can"

Helyesen:

"Grabbing hands grab all THEY can"

Ernő Hellacopter 2017.05.23. 16:52:09

@LoveKills: nem igazán értem, hogy voltam képes day-t írni, nyilván THEY! köszi, javítva! :D

Látens Inszinuáció 2017.05.23. 17:20:46

@Ernő Hellacopter:

Nem értettél meg!
Pont az a problémám, hogy két olyan stílusikont kevertél össze, amit nem illene!
A Motörhead énekese NAGYON magasan van bármilyen DM taghoz képest.
Egy lapon sem lehet említeni őket.
Valóban rühelltem a DM-et már a kezdetekkor - sajnálom, de én a kemény zenét szeretem-, de itt nem azért ragadtam billentyűzetet, hogy fikázzam őket, viszont egyszerűen felháborított, hogy Lemmyt ilyen kontextusban említetted.
Írhattál volna a DM stílusában hasonlóan kiemelkedő zenészt, már ha akad ilyen.

Ennyi.

levente11 2017.05.24. 08:28:21

@Látens Inszinuáció:

Olvasva az eddigieket, egyértelmű, hogy te nem értetted meg a cikkírót.

Ami a zenei szagértésedet illeti, egy szóval jellemezném: csőlátó vagy.

LoveKills 2017.05.24. 11:18:21

@Ernő Hellacopter: Annyi baj legyen, bárkivel előfordul! ;-)

mojoking77 2017.05.24. 16:17:47

@Látens Inszinuáció: Felesleges.
Ez a szo jut eszembe mind a ket kommented utan.
Nem szereted oket, akkor minek irogatsz egyaltalan ide? Mindenki megertette, mit mondtal, csak igazabol senkit sem erdekel... Szerintem, legalabb is
Persze semmi jogom beleszolni mit csinalsz, de ezzel vissza is kanyarodtam az elso szora (lasd fent)
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum