RockStation

A színpad nekem egy másik tudatállapotot, egy másik dimenziót jelent

Interjú Csihar Attilával, a Mayhem énekesével

2017. június 06. - magnetic star

0mayhem2017_11_eredmeny.jpg

A black metal egyik klasszikus iránymutató zenekaraként tisztelt norvég Mayhem első teljes albuma, a De Mysteriis Dom Sathanas idén huszonöt éve jelent meg. A jeles évfordulóhoz kapcsolódó turné szerencsés módon Budapestet is érintette. Ám ahogy az effajta híres-hírhedt csapatoknál lenni szokott, a közelmúltban bizonyos egyéb történések folytán is reflektorfénybe került a társaság és igen kényes ügyekről van szó, még ha nem is a 90-es évek óriási horderejű botrányaival felérő esetekről. Honfitársunk, a más formációkkal szintén tevékeny Csihar Attila énekes mindenesetre ezekről is részletesen beszélt az alábbi exkluzív interjú keretében a koncert előtti órákban. (Fotó: Réti Zsolt)

Mit jelent számodra a De Mysteriis Dom Sathanas album amellett, hogy a te bemutatkozásod volt a zenekar első teljes lemezén, amely ráadásul a black metal egyik alapművének számít?
Attila: Azért volt számomra nagyon fontos, mert a Tormentor-féle Anno Domini akkoriban – a 90-es évek elejéről beszélünk – nem jelenhetett meg és végre úgy tűnt, mégiscsak ki fog jönni egy lemezem. Nekem ez volt benne vonzó és izgalmas. Plusz a számokat is nagyon klassznak találtam. Összetettnek, előremutatónak.

Félig Angliában élsz, de Magyarországon is gyakran jársz. Nyilván jelent számodra valami pluszt, amikor itt koncertezel valamelyik formációddal.
Attila: Hogyne, persze. Szeretem Magyarországot és mostanában jobb helynek is érzem. Vagy a többi megy le, nem tudom. Lakhatnék bárhol Európában a munkámból kifolyólag, mégis itt maradtam. Budapestet is szeretem. Itt születtem, itt nőttem fel, rengeteg barátom van itt, na meg a családom is. Iszonyú sok emlék köt ide, hadd ne soroljam…

Mindeközben rendszeresen turnézol is…
Attila: Egy nagyon hosszú sorozat középen vagyunk most, eddig vagy ötven fellépésünk volt idén ezzel a műsorral. Mindenütt ugyanazt játsszuk, de minden este próbáljuk a maximumot adni, bár ez a körülményektől is függ. Viszont szerencsére alapból olyan a szellemisége a zenekarnak, hogy sosem vesszük félvállról a koncerteket. Van úgy, hogy valaki éppen nincs topon, de a rontás nálunk nem fér bele, erre nincs mentség. Nagyon sikeres ez a turné, rengeteg helyen az összes jegy elkelt, és a zenekaron belül is kicsit rendezettebb a helyzet. Elég extrém személyiségek vagyunk, úgyhogy voltak viharosabb időszakaink, de most nyugalom van. Mármint a Mayhem szintjén…

Régebbi turnéitok során történtek ilyen-olyan atrocitások, fenyegetések a zenekar irányában. Ezen a portyán is volt példa ilyesmire?
Attila: Nem tudok róla. Néha vallási alapon betiltják egy-egy koncertünket vagy tüntetnek ellenünk, mostanában meg mindenféle ködös politikai dolgokkal próbálnak megtalálni és ránk húzni olyasmit, amik nem vagyunk és soha nem is lennénk… De ez mindig előfordul. Hallottam viszont, hogy a Marduknak egy csomó koncertjét betiltották Amerikában. Nekünk a kanadai határon sem volt semmilyen incidensünk, mialatt a mostani turné során hatszor léptük át, holott évekkel ezelőtt sokat szarakodtak velünk Kanadában. Volt, hogy órákra megállítottak…

A De Mysteriis… időkhöz visszakanyarodva: nehéz volt alkalmazkodnod a magyarországitól gyökeresen eltérő kultúrához, életfelfogáshoz, amikor csatlakoztál a Mayhemhez?
Attila: Szerencsés vagyok olyan szempontból, hogy a szüleim háromévente összespóroltak annyi pénzt, hogy el tudtunk utazni Nyugat-Európába. Még a régi rendszerben! Így aztán már gyerekkoromban is volt egy-egy Európa-turném háromévente. Olaszország, Németország, Svájc… Sőt, még a Mayhem idők előtt Kínába is elutaztunk a barátaimmal! Ott tekeregtünk egy egész hónapon át! Emiatt kicsit tájékozottabb és nyitottabb voltam, több tapasztalatot szereztem a világban. Zeneileg viszont óriási kihívást jelentett a dolog. Nagyon kíváncsi voltam arra, milyen lesz a próbahely és a stúdió, milyenek lesznek maguk az emberek, egyáltalán hogyan fogja nekem Hellhammer dobos előadni ezt az egészet. Annyira szürreálisnak tűnt!.. Skandináviában soha nem is jártam azelőtt és angolul sem tudtam még olyan jól. Még szerencse, hogy az exem velem volt és segített. Utánaolvastam annak, amit Norvégiáról tudni kell, de nagyon meglepett, hogy mennyire visszafogottak. Nincs aranyból náluk a WC, meg ilyesmi. Gazdaságilag világszinten topon vannak, de takarékosan élnek, új energiahordozókat keresnek. Mértéktartóak, de nagyon is európaiak.

sam_6100.JPG

És hogyan tudtál együtt élni az akkori színteret és azon belül a Mayhemet is övező felhajtással, botrányokkal, a mozgalmon belüli viszálykodásokkal?
Attila: Amikor megérkeztem, az első este kicsit tényleg elcsodálkoztam azon, mennyi újság foglalkozik a Mayhemmel. Magyarországon az emberek nemigen tudhattak ezekről a dolgokról, a kinti médiában viszont már ment a nagy felhajtás… A TV-ből és a híradásokból mindenki ismerte a zenekart. Nem is járkáltunk el sehova, ők érdekes módon nem is nagyon ittak, pedig a norvégok iszonyú sokat piálnak. Ehhez képest Euronymous és Varg is talán csak egy-egy sört dobott be. Egyébként én sem ittam olyan sokat. Szóval nemigen mentünk bulizni, inkább a felvételre koncentráltunk.

Mostanság ismét előtérbe került az északi black metal színtér, köszönhetően (?) a The Lords Of Chaos című filmnek, amelyben az érintett zenekarok megkérdezése nélkül használták fel a szerzeményeiket. Mindegyikük eléggé elítélően nyilatkozott a filmről. Hol is tart most a történet?
Attila: Évek óta húzódott az ügy, aztán hallottuk, hogy Jonas Åkerlund a rendező, ami biztató volt, mert neki legalább van köze a témához. A Bathoryban is tevékenykedett. Láttam az egyik filmjét is, a Spun (A por – a szerk.) címűt, és nekem tetszett. A The Lords Of Chaos eredetileg egy könyv, amely a zenekarokkal foglalkozik, de a Mayhemet állítja a középpontba. A forgatókönyvbe innen csak a Mayhemről szóló részt vették át. Gyakorlatilag arról szól, hogy mi történt a zenekarral és az emberekkel, főleg Deaddel és Euronymousszal. Az egész persze egy sajátságos hollywoodi tónusban jelenik meg, ami nekünk egyáltalán nem volt szimpatikus. Varg is teljesen kivolt ettől és nekünk sem tetszett, de hát bárki csinálhat filmet bármiről. Később beszélgettem erről Jonasszal és mondtam neki, hogy filmet általában olyan zenekarokról csinálnak, amelyek már nem léteznek, mi viszont még itt vagyunk, tehát ez visszafelé is elsülhet. Akik eddig szerettek minket, most azt mondhatják, hogy eladjuk a seggünket… Úgyhogy eleinte teljesen elhatárolódtunk tőle. Mára valamelyest megenyhültünk, meg hát úgysem lehet már mit csinálni. Ez van. De teljesen rosszul is kijöhettünk volna ebből, mert komplett idiótának állít be minket és mi másképp mutatnánk be ezt az egészet, mint ahogyan ők teszik. Szóval kényes az ügy és hatással is lehet ránk. Valamikor majd kijön és azért kíváncsi vagyok rá, hogy milyen lesz. Egyébként vannak olyan részei, amelyeket Magyarországon forgattak. Most kijött ez a Metallica klip is és utána többen hívogattak, hogy nyitottam-e már új bankszámlát, meg ilyenek… Ők előbb tudtak a klipről és előbb is látták, mint én. Aztán megnéztük és nem hittünk a szemünknek. A Metallica a világ egyik legnagyobb, legmeghatározóbb metal zenekara és tényleg kijár nekik az elismerés és a tisztelet, még ha nem is mindegyik lemezüket kedvelem. Engem is inspiráltak. Úgy voltunk vele, hogy ezzel nekünk is promóciót csinálnak, bár kicsit necces az, hogy egy Metallica klipben Metallicát játszik a Mayhem, az énekes meg közben vagdalja magát, és ott vannak a disznófejek… Furcsa így az egész, a rajongók is joggal kérdezhették, hogy most mi van, lepaktáltunk a Metallicával?.. Mi sem csinálunk olyan klipet, amelyben Cliff Burton kirepül a turnébuszból, miközben mi Mayhemet játszunk… Nem találkoztam a Metallica tagjaival, nem is beszéltem velük erről, mindenesetre úgy látszik, még mindig érdekesek vagyunk. Megtiszteltetés, még ha nem is keresett meg minket ezzel senki, vagyis igazából semmi közünk hozzá. Nem is foglalkozunk már ezzel, túltettük magunkat rajta.

A közelmúltban két koncertanyagotok is napvilágot látott a De Mysteriis… anyagával. A Peaceville kiadványa Live In Sarpsborg címmel jelent meg idén, a tavalyi De Mysteriis Dom Sathanas Alive pedig egy független kiadású digitális cucc. Mi a különbség a kettő között tartalmilag és melyiknek mi az indokoltsága?
Attila: A Peaceville kiadványáról nem tudok semmit, valami régi cucc lehet. A másikat mi csináltuk, az volt az első koncert, amelyen végre először játszottuk a teljes anyagot. Ez tavalyelőtt decemberben volt Svédországban. Jól sikerült, video felvétel is készült róla. Így próbáltuk ki, milyen az, ha saját kiadásban jelentetünk meg valamit.

A következő lemezen gondolkoztok már?
Attila: Persze, gondolkozunk rajta. Még idén el is kellene kezdenünk összerakni, aztán jövőre felvesszük és ki is hozzuk, ha minden igaz. Jó lenne.

A többi formációd közül melyik aktív pillanatnyilag vagy melyik lesz aktív a közeljövőben?
Attila: A Sunn O))) folyamatosan aktív. A Mayhem amerikai és európai turnéja között volt két-három hét, amikor velük koncerteztem. Azt az amerikai Sunn O))) turnét csak oda lehetett beilleszteni. Velük most sikerült áttörni valamit, mert mindenki nagyon pozitív hangulatban van a zenekaron belül. Élvezzük is, amit csinálunk. Egyre olajozottabb és profibb a produkció, és egyre többen jönnek a koncertekre szerencsére. A Sinsaenummal meglátjuk, mi lesz. Ott mindenki annyira elfoglalt a többi zenekarával, hogy nehéz összehozni a társaságot. Voltak turnéterveink, de nekem, Joey-nak vagy Frednek mindig közbejött valami. Viszont fel fogunk venni velük új számokat.

sam_6108.JPG

A jelmezeid mindig rengeteget tesznek hozzá a Mayhem vagy a Sunn O))) színpadi előadásához. Rendszeresen variálod ezeket?
Attila: Egy időben nagyon sokat variáltam, főleg a Mayhemben. Mostanra valahogy leálltam ezzel. Akkor ez ösztönösen jött belőlem, de most leragadtam. A Mayhemmel az a koncepció, hogy nagyjából ugyanazt a show-t hozzuk mindenhol. Nem annyira avantgárd a díszlet, mint az Ordo… turnén volt. A Sunn O)))-ban meg még mindig a tükörruhánál tartok. Nagyon szeretem ezt a reflexiót, úgyhogy még ebben vagyok benne, de gondolkozom új jelmezeken is.

Minek tartod magadat? Énekesnek, frontembernek, előadóművésznek?..
Attila: Elsősorban énekes-frontembernek, de ehhez mindig előadás, performansz társul. A színpad nekem egy másik tudatállapotot, egy másik dimenziót jelent. Ehhez szoktam igazítani a jelmezeket.

Milyen szálak fűznek a mai hazai színtérhez?
Attila: Nem sokat tudok róla, de amennyire tudom, követem. Itt-ott besegítek, ahogy azt a Guttednek, Atesznak (Vörös Attila – a szerk.) vagy régebben a Sear Blissnek is tettem, és bulikra is szívesen jövök. De hogy kik az új zenekarok vagy éppen mi megy, azt nem vágom.

Itthonról csak keveseknek sikerült tartósan bekapcsolódni a nemzetközi vérkeringésbe. Összejött az előbb említett Sear Blissnek, ismertté vált az Ektomorf és mondjuk Pándi Balázs neve cseng még ismerősen az undergroundban. Van-e valamilyen tanácsod a kitörni vágyó hazai zenekaroknak?
Attila: Nehéz ügy, mert a világ is változik. Mostanában azt veszem észre, hogy az Interneten kell nyomulni, a Youtube-on meg ilyeneken. De valahogy kell találni kiadót és ügynököt. Ez a legnehezebb a zenélésben, nekem is végig kellett járnom ezt az utat és még csak nem is voltam sokkal szerencsésebb másoknál. Az első külföldi turnémra harminc év fölött indultam, amikor már több mint tizenöt éve nyomtam. A Tormentorral egyszer játszottunk Bécsben… Az elején még nem keresel pénzt ezzel, sőt sokat kell ráfordítanod. Átlagban ötven-száz embernek el kell jönnie, akkor már esetleg el tudsz indulni egy mikrobusszal, de máskülönben nem nagyon fognak neked koncerteket lekötni. Ezért próbálnak a kis bandák összeállni nagyobbakkal és beszállnak a buszbérlés költségeibe. Mi is szoktunk így vinni zenekarokat. Ez egy hosszú és rögös út. Ezért tartom nagyra azokat, akik nem olyan nagyok és mégis turnéznak. Erre megy el a szabadságuk és a spórolt pénzük, mert hát a zenészeknek is kell munkahely, hogy meg tudjanak élni, és a turné végére örülnek, ha nullára jönnek ki… Ezt úgy lehet csinálni, hogy nem bírod nem csinálni! Akit ez egyszer megcsap, az már csak így van ezzel. Én valószínűleg éhbérért is játszanék a Mayhemmel, sőt akkor is, ha nullán lennék. Mi mást csináljak? Amikor a Sunn O)))-nal kezdtem játszani, az első koncertünkön hét ember jelent meg. Ugyanúgy imádtam, kurva jó volt és bemelegítésnek nagyon is megfelelt. Rengeteg olyan turnénk volt, amikor száz ember jött el a bulikra, a végén meg iszonyatosan szétcsúszva cipekedhettünk és pakolhattunk a buszba… A Mayhemmel belecsöppentem a jóba, de a Sunn O)))-nal végigmentünk szépen a tyúklétrán. Persze kell hozzá szerencse is, meg a zenét is el kell találni. A Sunn O)))-nak sikerült, de volt egy csomó másik zenekarom, amelyiknek nem. Ez csak úgy működhet, ha azt játszod, amit szeretsz, aztán vagy bejön másoknak, vagy nem.

Nem lehet megkerülni a kérdést: lehet még valaha folytatása a Tormentornak?
Attila: A szándék még meg is lenne, csak mindenki szanaszét van, főleg én. Zsolt (Machát Zsolt dobos – a szerk.) Németországban van, Szigeti Atesz a cégével foglalkozik… Én meg annyit turnézok, hogy amikor itthon vagyok, egy kis levegőhöz kell jutnom. Meglátjuk. Össze kellene szervezni, hogy mindenki egyszerre itt legyen. Volt már, hogy összejöttünk zajongani, és nem is volt annyira rossz ahhoz képest, milyen régen játszottunk…

A Mayhem anno 2008-ban elnyerte a Grammy díj norvég megfelelőjét. Szerinted egy effajta zenekarnak, illetve az általa is képviselt szubkultúrának hasznára vagy kárára van az ilyesmi?
Attila: Amikor az Ordo… lemez megkapta a jelölést, én éppen kint voltam Egyiptomban. Ott hallottam a dologról és nem hittem el, de szerintem mindenki más is meglepődött ezen. A többiek szerencsére elmentek a díjátadóra. Érdekes volt… Mindegy, mert semmit nem változtatott a dolgokon, de amúgy tök jó, hogy ilyen is van Norvégiában és ennyire az ottani kultúra részét képezi ez a fajta zene. Régen még közellenség volt a zenekar, ma meg már kicsit támogatnak is, szóval érdekes, ahogy ennyi idő alatt így át tudott fordulni ez az egész. Vannak mindenféle kulturális alapok és a zenekarok tudnak anyagi turné-támogatást igényelni ilyen módon, csak a megfelelő papírokat kell beadniuk hozzá. Mi a Mayhemmel nem szoktunk így pályázni, de volt rá példa, hogy nekünk is segítettek. Necro falán lóg otthon a díj vagy ott porosodik a szekrényében…

A legvégén mondj három olyan lemezt, amelyet magaddal vinnél egy lakatlan szigetre.
Attila: Az Alien Vampirestől a Drag You To Hell, hogy legyen közte indusztriális cucc, aztán a Judas Priest-féle Defenders Of The Faith és mondjuk a Current 93-től a Dawn arra az esetre, ha már nagyon elegem lesz a szigetből... Akkor legalább jó zenére süllyedjen el!..

Interjúfotók: Dr. Narcisse
Mayhem Hivatalos / Mayhem Facebook 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr6812563807

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum