WHILE SHE SLEEPS I NORTHLANE I NOVELISTS I SHVPES @ Majestic Music Club, Pozsony, 2017.06.25.

2017. június 28. - báró von csucsszky

wss_1.jpeg

Laza fél órás autóút után megérkeztünk a pozsonyi Majestic Music Club-hoz, szerencsére elég közel találtunk parkolót, de így is lemaradtunk az első bandáról a birminghami SHVPES-ról, nem mondom, hogy nem volt benne némi szándékosság… /Fotó: Bart Jansen/

A párizsi NOVELISTS beállása kicsit hosszúra sikeredett, amit az amúgy fülledt teremben zajongó birkatürelmű közönség is egyre nehezebben viselt. Jó háromnegyedig telt meg a tánctér, így nem volt nehéz a hangosító pult elé pozicionálni magunkat abban reménykedve, hogy innen hallgatva a bulit jobban átjön a sound. Most találkoztam először koncerten ezzel a bandával, és tartottam tőle, hogy a kötelezően középszerű előzenekari hangzás majd elvesz a buliból, nem csalódtam. Matt Gelsomino énekes hangja néha olyan fülsértően hamis volt, hogy a laptopról rákevert amúgy is halk vokálok sem segítettek rajta. Egyébként az összes effekt halk volt. A klippes The Light, The Fire nótában, úgy ahogy sikerült eltalálni az éneket, az Ouroboros-nál és a szintén klippes Echoesnál nem igazán sikerült. A szövegrészek közt tolt rituális tánca mosolyt csalt az arcomra. Talán ez volt az egyetlen, ami miatt nem mentem ki az előtérbe, hogy tolongás nélkül levadásszam a kipakolt zenekaros cuccokat. A gitáros Charly Kelevra unott játékát Florestan valamelyest ellensúlyozta a jobb oldalon, de az összkép így is gyenge volt. A ritmusszekció elment, nem voltak nagy megfejtések, a dobos szépen hozta metronómra amit kell. Összességében tizenkettő egytucat…

Erre a bulira kifejezetten a WHILE SHE SLEEPS miatt mentem Pozsonyba, de nagyon örültem, hogy egyúttal a NORTHLANE-t is megnézhetem. Régebben hallgattam a cuccaikat, nekem lemezen egy idő után unalmas volt és nem is merültem el túlságosan a bandával kapcsolatos dolgokba. Ennek ellenére izgalommal telve nyomorgattam be magam az immár megtelt nézőtérre. Kezdésként a Paragonnal csaptak bele a lecsóba, aztán volt még Citizen, Savage, Dispossession, Quantum Flux és még sorolhatnám a jobbnál jobb nótákat. A hangzás hibátlan volt, de ami leginkább meglepett az Marcus Bridge tökéletes énekhangja a brutál üvöltés mellett. Ha jól emlékszem tíz nótát játszottak én meg csak kapkodtam a fejem a számok között és az előttem álló cimborám vállát ütögettem, hogy ilyen nincs... pedig van. Hibátlan sound, tíz pontos előadás, a közönség élte a bulit a zenekar is, minden a helyén volt. Nem is ragoznám tovább, látni kell őket! Remek koncertet adott az Ausztrál NORTHLANE, remélem lesz még szerencsém hozzájuk!

northlane.jpg

Fotó: Neal Walters

Ahogy elköszöntek a közönségtől kikeveredtünk magunkat a teremből, hogy levegőhöz és valami frissítőhöz jussunk, közben gyorsan végigfutottuk a bandák portékáit, nem volt túl nagy a választék, így üres kézzel távoztam. A WHILE SHE SLEEPS pultjánál épp egy srácot kötöztek a mentősök, meg valami fecskendő volt a karjára ragasztva, ha jól értettem, amit mondtak, fejre esett szegény. Ennek ellenére bőszen dobálta az ördögvillákat a teremből kiáramló embertömeg felé. Respekt!

Elérkezett a várva várt pillanat, színpadon Az angol WHILE SHE SLEEPS. Intró után az új album címadójával a You Are We-vel nyitottak, közönség megőrült aztán egy laza Civil Isolation majd újabb megőrülés a This Is The Six lemezes egyben klippes Seven Hills-re. Sorban tolták arcba a slágereket, a közönség folyamatos mozgásban volt. Nagyon jól összeválogatott szettet prezentáltak, a hangzás itt is hibátlan volt, bár a gitáros énekes Mat Welsh hangja néha elveszett, de annyira nem volt zavaró, hogy feketepontot adjak érte, kárpótolt az színpadi összkép, a dinamizmus és profizmus, amivel végigtolták a közel egy órás műsort.

wss_2.jpg

A buli utolsó hajrájára hagyták a Brainwashed lemezes Four Wallst. A közönség egy emberként egymásba kapaszkodva énekelte „So when the saints go marching in They won't be singing for your sins…” zseniális volt! Lawrence "Loz" Taylor remek frontember, egy percre sem állt le a koncert alatt az egyik dalnál dobott is egy laza hátast az embertömegbe. Néhány dal kimaradt azok közül, amiket nagyon vártam. A Hurricane után bíztam benne, hogy lesz ráadás és legalább a Death Tollt elnyomják, de közönség ovációja ellenére sem jöttek vissza a színpadra. A koncert után volt némi hiányérzetem, de ennek ellenére is remekül éreztem magam. Így a végére gyors infóként megemlíteném, hogy klub másik helyiségében eközben TERROR és WHISDOM IN CHAINS buli volt… A TERROR-hoz már többször is volt szerencsém, de a WHISDOM IN CHAINS bulit szívesen behúztam volna. A szívem szakadt meg…
/A képek nem a helyszínen készültek/

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr5712623757

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum