Negyed évszázados a legendás Dismember / Obituary / Napalm Death budapesti koncertje

avagy visszaemlékezés a szervezővel és a rajongókkal karöltve /Második rész/

2017. június 29. - csigaur

jegy.jpg

1992. június 29-én is, ahogy akkoriban körülbelül minden nap, még a csattogós lepkémmel koptattam hol a budapesti, hol a szabadszállási aszfaltfelületet.  Így tehát életkoromat tekintve, sajnos nem lehettem ott ezen a jeles eseményen.De hogy miről is van szó? A mai napon van a 25 éves évfordulója a legendás Dismember / Obituary/ Napalm Death hármas, szó szerint csonttörő bulijának. 

A hónap elején egy Facebook posztomnak köszönhetően, azonnal rengeteg segítségre tettem szert. A kérésem annyiból állt, hogy aki jelen volt eme eseményen - és van kedve -írjon pár sort, hogy hogyan is élte át ezt a brutális estét. Régi rajongók, zenészek és maga a szervező is készséggel állt rendelkezésemre, hogy fel elevenítsük, mi is történt a Pecsa szabadtéri színpadán, huszonöt évvel ezelőtt. Második rész.

Időutazásra fel!

Brázda Zoltán, Kisapa (HammerWorld Magazin)

-Mindhárom zenekar tagjai - amikor nem léptek fel a színpadon - kint mászkáltak a közönség között és dedikáltak,beszélgettek és nézték a másik fellépését.

-Fasza volt az a közvetlenség hogy a "nagy" zenekarok tagjai közöttünk császkáltak.

-Brutális pogó volt mindhárom koncerten,vérző fejek, kificamodott ujjak,a felső ruházat megsemmisülése.

-Dismember kása volt szarul szólt,a Napalm és az Obi viszont jól szólt.

-Barney félmeztelenül és ASTON VILLA kék gatyában tolta.

-Szerintem tele volt a Pecsa szabadtér de ezt majd esetleg Manitou megerősití.

-Életem első Stage Divingja jól sikerült csak kicsit nehéz volt mert a Pecsa szabadtere a szinpad előtt lejtett a közönség felé tehát neki futásból nem lehetett ugrani mert ott volt a korlát,bemásztál aztán visszaálltál a korlátra és ugrás a tömegre.

-Lett aláírásom a:

Dismember: Matti Karki énekestől, Richard Cabeza bőgőstől, Robert Senneback gitárostól

Napalm Death: Jesse Pintadotól, Shane Emburytől

Obituary: Frank Watkinstól és Allen Westtől

-Viszont így, hogy már nem él sem a Jesse,sem a Frank azért ez már kuriózum.

- a póló amin az aláírások vannak azóta sem volt kimosva. :)

fenykep0130.jpg

fenykep0131.jpg

fenykep0132.jpg

Gyémánt Krisztián (Kill With Hate)

Én is ott voltam, de már nem sokra emlékszem. Arra viszont tisztán, hogy a Matti Kärki pont elém köpött, hogy kurvára röhögtem amikor a Barney kirontott a színpadra egy szál fekete kis gatyában

Soós Zoltán

Sajnos már eléggé megfakultak az emlékeim, de hát 25 éve volt. Öten mentünk Kalocsáról. Stoppal indultunk délelőtt 2 - 2-1 főre osztódva stoppoltunk. Eléggé szar volt a stop, úgy hogy már délután volt mire fől értünk. De szerencsére mindenki ott volt a megbeszélt időben a találkahelyen. Azt hiszem a Blaha volt, mert az ismerte mindenki. Elmentünk még a SOLARIS-ba vásárolni, ahol én az első SUFFOCATION-t vettem meg magamnak kazettán! Aztán irány a Pecsa!! Ha jól emlékszem, kibaszott sokan lézengtek már akkor a Pecsa környékén. Mi is leheveredtünk a fűbe, kajáltunk, piáztunk és vártuk a kezdést. Emlékszem hogy megszívattuk magunkat, mert a DISMEMBER kicsit előbb kezdett a kiírt időnél és mi azt hittük, csak belövik a cuccot. Aztán a második nótánál már sejtettük, hogy ez már a műsor, úgyhogy gyorsan beálltunk a sorba. Kibaszott rengetegen voltak. A DISMEMBER nekem nagyon tetszett, pedig emlékszem a HAMMER-ben elégé lehordták. Aztán jött a NAPALM DEATH, az Utopia intrójával indult a program. Akkor voltak először Magyarországon, és kibaszottul meg volt hülyülve a tömeg!! Iszonyat lökdösődés, pogó ment a tömegben több helyen is. Eléggé halványak már az emlékeim, de úgy rémlik, hogy felmászkáltak a színpadra hogy visszaugorjanak a tömegbe, de a biztonságiak mindig lerángatták őket. Emlékszem Barney rájuk is szólt, hogy basszák meg, hagyják már a gyerekeket szórakozni. Ez tök szimpatikus volt. Emlékszem, hogy felment a színpad szélére egy hatalmas, félmeztelen csávó! Totál ki volt gyúrva! Egy húsklopfoló (!!!) kalapáccsal verte az ütemet a mellkasán. Tök beteg látvány volt. A biztonságiak oda sem mertek menni hozzá!! Ha-Ha!! ( De lehet erre rosszul emlékszem, és ez a 90-es Obituary–n volt). Az OBITUARY-ról maradt meg a legkevesebb emlékem!! Egy kurva nagy vászon volt mögöttük, amin az az új, sárkányos "T" betűs logó volt. Akkor már sötétedet, de tök jók volt ahogy ott a reflektorok fényében lóbálták a hajukat. John Tardy meg úgy nézet ki mint valami elmebeteg, ahogy mikrofonállványra támaszkodva lengette a kibaszott hosszú rőzséjét. Libabőr volt az egész koncert!!! Arra még emlékszem ,hogy a csarnok melletti fák tele voltak emberekkel és rázták az ágakat, mint az elmebetegek. Azt vártuk, mikor esik le valamelyik. Én az OBI-t akkor már másodszor láttam, mert én ott voltam 90-ben is! Kibaszott nagy élmény volt. Aztán mikor vége volt, hajnalig csövezés és mikor világos lett, el kezdtünk stoppolni hazafelé, ami felért egy kínszenvedéssel. Koszosan, büdösen, izzadtan, álmosan, fáradtan, de nagyon, nagyon kibaszottul megérte, mert ezeket a bandákat 18 évesen, élőben látni akkor........szóval orgazmus hegyek!!!

DM (Pozvakowski)

A Fejér Megyei Hírlap sportújságírója a cimborám apukája volt, és rábeszéltük, hogy mindenképp vesse latba az újságírói mivoltát, szerezzen akkreditációt, jussunk be, mert szerettem volna aláírást Domald Tardytól. Sikerült. Volt egy hamis (tehát nem hivatalos, annak idején ilyesmit nem árultak vidéken) Obituary End Complete kazettám. Ki is nevette nagyon Donald, de boldogan írta alá. Az egész koncert, mindhárom zenekar úgy él a fejemben, mintha tegnap történt volna, pedig csak 15 éves voltam..

Soós Balázs (A38, Phoenix Music, Dawncore)

Sosem fogom elfelejteni ezt a koncertet. Egyértelműen megváltoztatta a kemény zenéhez fűződő viszonyom, rabul ejtett. Mikor Németh Szabival (Dawncore gitáros) megláttuk az utcai plakátokat nem hittünk a szemünknek. Azok a zenekarok eljönnek hozzánk akiket kazettáról hallgatunk, MTV ről VHS re felvett kilppjeiket és koncert felvételeiket (Obituary - Turned inside out at Marque club) nem nézzük hanem szinte elemezzük.....Fantasztikus volt. Azonnal megvettük a jegyeket elővételben, talán 600 Ftért. A plakáton látható jelet (violin kulcs áthúzva) azonnal a fekete 3/4 es nadrágom szárára festettem fehér temperával és büszkén viseltem magasszárú Cons cipőmmel egész nyáron!

Azontúl, hogy 15 évesen először tapasztaltam meg mi a nemzetközi underground (előtte nemzetközi koncerten csak a Monsters Of Rockon voltam), először láttam brutál pogót, mosh-t és body surf-öt (stage diveolni nem lehetett mert nem lehetett a színpadra menni viszont a mosh pitből bakot tartva nagyon komolyan lehetett surfölni) először láttam élőben hús-vér rövid hajú kitetovált CRO-MAGS és AGNOSTIC FRONT polós arcokat. Először láttam SICK OF IT ALL polót az egyik roadon. Felállt a szőr a karomon és azt gondoltam (titokban ma is így gondolom :D) , hogy ennél nincs menőbb! Ahogy a Rieger monja, ninvs mit tenni így maradtam.

A HARDCORE arcok szerb és horvát srácok voltak és némelyikükkel még ma is tartom a kapcsolatot, az I ABSTAIN még mindig az egyik kedvenc számom és a NAPALM DEATH itthoni koncertjeit (néhánytól eltekintve) még mindig én szervezem a legnagyobb büszkeséggel. Ja igen, és azóta sem láttam színpadon viccesebb jelenetet, hogy az őrjöngő death metal zenekar koncertje alatt (Obituary), Barney Aston Villa shortban berohant és bekötötte az egyik gitáros cipőjét! ...... Oh azok a 90-es évek.

Kobera Gábor ( ex- Hátsó Szándék, ex- Human Error, Diskobra)

Ez a koncert örök élmény marad. 15 éves voltam, Harasztiról 4-en 5-en mentünk a koncertre. A bejutásra nem emlékszem, csak arra, hogy kint nagyban ment a tarhálás.
A Dismembert bírtam, de a koncertjük egyáltalán nem tetszett. Úgy emlékszem, hogy szarul is szóltak - már amennyire ezt 15 évesen meg tudtam ítélni, meg nem volt elég kemény, valahogy túl heavy metálosnak tűnt. Persze az is lehet, hogy túlzottan vártam a másik két bandát és csak a türelmetlenség miatt nem jöttek be. Mindenesetre a koncert után soha többet nem hallgattam meg őket.
A Napalm Death viszont elképesztően brutális volt! Ekkor már megszereztük valahonnan videón a Live Corruptiont (egy kazin volt a 89-es Extreme Noise Terror koncerttel), úgyhogy nagyjábóól tudtuk, hogy mire számítsunk a közönség részéről. Volt is jó sok punk meg hardcore arc is a metálosok között. Elöl voltunk és tényleg irgalmatlanul kemény pogó ment végig. Ami még ennél is jobban megmaradt az a folyamatos színpadmászás, ami figyelembe véve, hogy a Pecsa szabadtéren a színpad és a közönség közt egy elég nagy árok volt a végén egy fém kordonnal, nem kis teljesítmény. A beugrást a legtöbben úgy oldották meg, hogy az első sorban headbangelő arcok hajába kapaszkodva húzták fel magukat a korlátra. Mindezt nehezítette az is, hogy a kidobók végig vadásztak a színpadra feljutó arcokra és nagyon agresszívek voltak. Volt is valami ütésváltás ahol Barney avatkozott közbe. Végül az lett a megoldás, hogy a biztonságiak helyére behívták a saját emberüket, egy kivarrt arcot, aki leült a színpad szélére és hagyta, hogy mindenki azt csináljon amit akar. Nem is volt több balhé.
Az Obituary is jó volt, de a Napalm Death után nem volt túl hálás játszani. Az ő koncerjük alatt is volt azért a közönségben emlékezetes megmozdulás: volt egy pár tagbaszakadt skinhead akik a Napalm alatt elég jól elvoltak, de az Obituaryn már azzal szórakoztatták magukat, hogy a pogó szélén megálltak és bárkit akit feléjük sodort a tömeg azt ütötték verték. Ez ment is egy darabig, míg végül valószínűleg egy rossz arcot találtak be amiből elég nagy verekedés kerekedett, amibe egyre többen bekapcsolódtak. A vége az lett, hogy a kopperek végig lettek rugdosva a betonon, amin kis kölkökként csak lestünk, mert ez azért általában fordítva szokott lenni.
A hazaútból még annyi van meg, hogy rengetegen voltak a kisföldalatti megállójában, ahol le is volt rúgva valami csap és mindenfelé ömlött a víz.
A jegyet sokáig őriztem, de nem tudom, hogy megvan e még. Még egy Mitch Harris aláírást is sikerült szereznem rá a koncert után aminek akkor nagyon örültem, bármilyen béna dolognak is tartom ma már az autogramokat.

Kun Attila (Headcrusher Magazin)

1992 júniusa nem tegnap volt… DISMEMBER / OBITUARY / NAPALM DEATH a PeCsában. 16 éves voltam, akkor jártam a helyi (debreceni) kereskedelmi iskola szakmunkásképzőjébe, műszaki cikk eladó szakra… Nyár volt, rekkenő hőség. Pár akkori barátommal vonattal utaztunk fel Budapestre aznap kora délután, hogy legyen még időnk a buli előtt beugrani Pesten a Viking pólóboltba. Mire kitroliztunk a PeCsához már rengeteg arc gyűlt össze kint a kapunyitást várva. Össze is futottunk más idősebb debreceni arcokkal, akik valami olcsó húgy meleg borral kínáltak… és közben azt vizslatták, hogy kit lehet letarhálni meg kibe lehet belekötni. Eközben bentről már kiszűrődött az Override Of The Overture nyítóriffje a beállás alatt… Ahogy nyílt a szabadtér kapuja, mi rögtön az első sorba szivárogtunk be. Ha jól emlékszem ez volt az a buli, ahol a koncert előtt feljött a színpadra egy hosszú hajú magas srác (Somogy Peti - Manitou) és egy lapról elkezdte olvasni a különböző zenekarneveket, hogy kiket szeretnének még később meghívni Budapestre… a közönség pedig egy-egy ovációval jelezhette, hogy kit látnának a legszívesebben. A DISMEMBER kezdett az tuti. Az énekes Matti Kärki a koncertjük végén lejött az első sorba és lepacsizott mindenkivel, többek között velem is. Be voltunk gerjedve egyből! Innen már viszont halványulnak az emlékek. Úgy emlékszem utánuk a Barney-ék következtek. Ment a zúzás/pogó a NAPALM DEATH-re ezerrel. Volt pár betört fejű ember… Még az a pillanat van meg, hogy Barney mutatja a fotós árokban álló security-snek, hogy ne üssék meg azt, aki átugrik a korláton! Az OBITUARY-ból John Tardy hatalmas hajkoronájára és Trevor Peres karikás zombi szemeire emlékszem, ő a színpad bal szélén állt, mi meg előtte. Hatalmas élmény volt ez akkor és az is a mai napig számomra. Gyakorlatilag ez volt az első komolyabb death metal koncert amin mi akkor részt vettünk. A bulit követően a hajnalban induló „posta vonattal” csúsztunk haza Debrecenbe. Én ezt követően kezdtem el feljárkálni a fővárosba egy-egy buli kedvéért, a PeCsán kívül pl. a Fekete Yukba vagy a Viking klubba. A mai napig hallgatom és gyűjtöm is a durvább/extrémebb zenéket.

Attila képei, köztük az akkori nadrágjával :)

kunattila.jpg

kunattila1.jpg

kunattila2.jpg

 

Folytatjuk az utolsó, harmadik résszel. Az első itt.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr412611885

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum