Kupakok és koponyák. Szegecsek és legénytollak. Középső ujjak és ujjatlanok. Meg a nagy barmok szűk bőrökben. Avagy a lehetetlen frufruk hatalmas ébredése két másik szóval. Szóval thrash metál. Nukleáris telek. Amatőrök szellentenek. A szemét kis sztorikért meg nem kell mindenkinek levenni a polcról az Anthrax könyvet. Akik még emlékeznek azok tudják, hogy volt idő, mikor minden tizedik garázsban Exodus, Destruction és Slayer kunkorította az első pamacsokat a pöcsökre. Kaliforniától Újpestig. Németországtól a Volán telepig. Kicsiben és nagyban. Totál ugyanaz a történet. Mert a bozóttűzként terjedő thrash etalonok voltak a legnagyobb juniorok.
Mint egy dühöngőben terjedő pubertásbetegség. Amire máig nincs meg az ellenszer. Talán a D.R.I., a Sacred Reich és a Nuclear Assault is úgy kezdte, hogy a próbaterem tetejéről ugráltak le fecske alsóban a kidobált kartondobozokra, mintha ott lenne a közönség. Nagyjából ilyen délutánokon születtek a halál komoly lemezek. Miközben igazából semmi komoly. Csak farmermellény és kazetta. Laza térdzokni mosh. Meg Tankard és Gang Green reneszánsz. Tegnap és ma is. Dél-Amerikától Indonéziáig. Egy raklap olyan bandával, akik pittyén a bajusz máig erre sercen. Avagy keményen megpörgetik még a trógerlombot a sörpermetben. Random videóválogatás következik hát csikótitánokkal, ebben az értelemben.
Egy brazil kiruccanás alatt, ha ebbe a csapatba belefutna Kerry King, akkor elkapná egy regressziós hipnózis? Turbóparaszt ikonunk vajon mikor engedte bele magát utoljára egy önfeledt, jó kis fapados pogóba?
Ennél azonban egy sokkal fontosabb kérdés is felmerült az Insanity Alert tolmácsolásában. Vajon tudnak kielégítő választ adni erre a crossover haverok? Billy Milano és Mille Petrozza nyilván tök izgul ezen a rejtélyen!
Ez videó majdnem olyan okos, mint A. J. Novello gitárjátéka és majdnem olyan vicces, mint Chris Milnes egykor a Batman betétdal feldolgozásával. De mindegy is. Ez az egész igazából csak"sauberschön", azt csá.
A gonosz már sok támadást intézett az emberiség ellen. Még olyan fondorlatokra is képes lehetett, hogy Tom Angelripper egyszer csak eltűnjön a Sodom turnébuszáról egy autópályán. Nyilván azért szabadította ránk a sört, hogy ez egyszer majd megtörténjen. Durva dolgok vannak. Mint Morbid Angel póló a hátsó gangon.
Vegytiszta inspiráció. Vagy csak jogos kérdés. Hogy miért nincs még verekedős játék a piacon egykori thrash titánokkal? Karate kölyök mozdulatsorok. Főszereplő az amúgy is összehangolt Lars Ulrich. Simán, mint egy tininindzsa. Dave Mustaine bekap egy kemény gyomrost. Közben Symphony of Destruction. Japán mókushangok meg ilyenek. Fotelból lefolyva, gamma bomba örömmámor.
Végezetül pedig teuton thrash is például totális háború. Szigorú gitárokkal küzdenek itt is az infantilizmus ellen. Vajon Sabina Classen lehetne a csapatparancsnok? Ha az AntiPeeWee büdös kis a cserkészraj? Persze csak, ha már túl vannak a poszt-traumatikus Cthulhu traumán...
