RockStation

"Ez nem egy előre megtervezett építkezés" - Interjú a Warchief zenekar három tagjával

2017. szeptember 24. - csubeszshuriken

warchief44.jpgA Kaptár nevű helyi klubtól erős száz lépésre, az ország acélszívének vörös poros árnyékában, azaz egy dunaújvárosi garázssoron is megjelentünk néhány hete. Abból az apropóból, hogy a rendszeresen ott próbáló Warchief zenekar három tagját megkérdezhessük létezésük értelméről, de legfőképpen a nyár közepén megjelenő első nagylemezükről, amelynek ...a place for everything and everything in its place... lett a címe. A helyszínen kialakult ezzel kapcsolatos beszélgetésben a zenekar dobosa Satyi, basszusgitárosa Santos és gitárosa Misi vettek részt. Ennek az ügynek a kompakt dokumentációját olvashatjátok tehát alább. 

Ha jól tudom most ott ülünk, ahol kicsivel több, mint két évvel ezelőtt megalakult a Warchief zenekar. Mi a háttérsztori?

Misi: Az egész úgy kezdődött, hogy a Santos meghívatta magát hozzánk. Feljött és volt sör. Én meg már nem voltam Neck Sparin tag. Kicsivel később aztán már ott tartottunk, hogy menjünk ki a garázsba, mert van ott gitárerősítő. Aztán legyen valami. Ennyi.

Santos: Egészen pontosan az volt, hogy mi egy másik zenekarban együtt játszottunk Satyival, ami feloszlott valamennyivel az említett alkalom előtt. Mi ketten viszont úgy gondoltuk, hogy továbbra is együtt szeretnénk zenélni, meg zenélgettünk is ezen a korábbi közös próbahelyen. Én meg valóban felmentem egyszer, mikor persze már tudtam, hogy nincs Neck Sprain és Misinek van ideje, aztán bedobtam, hogy meg kéne nézni mi a helyzet a garázsban. Misit érdekelte, kijöttünk és ebből lett ez a szerelem. Vagyis a mi közös sztorink.

Misi: Ezen a bizonyos első próbán született meg egyébként egyből az egyes dal, ami nyitja a lemezt és Gomorah lett a címe. Kilencven százalékban raktuk akkor össze. A második próbán gyakorlatilag kész volt.

Santos: Ez pedig árulkodó volt, hogy akkor működik ez a dolog.

Szóval akkor már csak Tibi hiányzott a zenekarból. Akivel te és Satyi már zenéltetek korábban együtt ugye?

Santos: Így van, mi már zenéltünk együtt előtte. Innen is jött az ötlet, hogy őt kellene hívni az énekesi posztra. Annyi volt, hogy ő akkor még Angliában nyomta, de mikor kérdeztük, mondta, hogy hamarosan jön haza és onnantól ez nem is volt kérdés, hogy vele fogjuk ezt megpróbálni összerakni.

Satyi: Nagyjából két hónap volt az, ahol trió felállásban jártunk ki próbálni és mikor megjött Tibi kezdtünk el dolgozni azon, hogy akkor vele együtt kezdjenek el teljes zenekarrá összecsiszolódni a dolgok.

Mennyire kellett leülni is átbeszélni azt, hogy akkor itt most ki mit szeretne ebben a zenekarban nyomatni? Hogy hangoltátok ezt össze?

Misi: Nem volt ez szerintem nagyon túlbonyolítva. Lejöttünk ide, mint a kis szűz majmok, akik még nem csináltak egymással semmit, azt mindenki hozta amit tudott. Volt gitártéma, lett dob, jött a basszus és ebből elindult valami. Nagyon spontán módon. Nem úgy jöttünk ki ide, hogy na most akkor jól megnyomunk valami stoner vagy grunge témát. Nem volt koncepció. Zenélgessünk, aztán az majd elindul valamerre. Death metáltól a bluesig bármi lehet.

Satyi: Ez van most is. A mai napig így születnek a számok. Ha valakiből jön valami, mindenki más ahhoz próbálja hozzárakni a sajátját. Nem volt még olyan, hogy volt egy ötlet és valaki azt mondta volna, hogy ebben ne nyúljunk bele.

Akkor ettől van az, amit szerintem hallani is a lemezen, már amennyire az előző dolgaitokat ismerem, hogy kicsit mindenki ki is lépett a komfort zónájából?

Misi: Szerintem jól látod. Bár sosem éreztem, hogy meg lett volna kötve a kezem mondjuk régebben valamikor. Viszont itt van egy természetesebb folyása annak, ahogy csináljuk és ettől lehet, hogy képlékenyebb is. Jönnek a dolgok. Satyi valamit ledobol vagy Santos rádörmög és én is kicsit más irányba mozdulok el. Nem tudom.

Santos: Szerintem is így van. Mindenképpen vannak elmozdulások, de ha megnézed miket csináltunk előtte, annyira azért mégsem. Ezért nem kellemetlen. Nincs az, hogy mondjuk valami bele lenne erőltetve, ami már valamelyikünknek sok.

Misi: Ez szerintem ösztönös. Nagyon az határozza meg, hogy ott és akkor mikor jön, akkor mi van. Mi van hármunkkal ott. Mit reagál a másik. Ez csak ösztönből jöhet szerintem. Van egy alapötlet, amit elkezdünk kibontani és ha mind a három fej járni kezd, akkor azt tovább kell vinni. Az már az lesz, amit meg lehet nézni majd innen is, meg onnan is.

Santos: Itt pedig fontos elmondani, hogy Tibi már kész nótákat szokott kapni. Készen kapja meg a dalt és akkor megnézzük, hogy erre neki mi jön érzésben. Mert abból jön, hogy milyen éneket képzel el hozzá és milyen szöveget inspirál amit küldtünk.

Misi: Ami működik is, mert legtöbbször valahogy nagyon elkapja. Egyeznek, találkoznak a dolgok, hogy ez akkor kinek micsoda. Ha volt néha, hogy elment egymás mellett, azt meg mindig meg tudtuk beszélni.

Tehát a szövegeket kizárólag ő írja a dalokhoz?

Santos: Igen és lehet, hogy végig minket savaz benne egy albumon keresztül, mert hogy mi ezt úgysem értjük.

Misi: Különben nekem több szám is tök gyanús volt!

Santos: Viccet félretéve ezt elmondja Tibi mindig, hogy neki mi jött az adott dalra. Mit jelent számára az adott szöveg, akár az utalásokban meg ilyesmi. Nem mindig konkrét a sztori, van hogy csak hangulatokat kap el és erre jönnek szövegrészek sorban. De mindig belelátunk ebbe.

Misi: Santos nagyon érdeklődő. A hülye poénjaimból meg szerintem kiderül, hogy én sosem voltam szövegközpontú. Amit Araya nyom, az minden jó. Mindegy mi az. Neki simán elhiszem.

Santos: Nekem vannak zenék, ahol a szöveg az, ami értéket képvisel. Meg vannak riff központú zenék, ahol az a lényeg, hogy a fejem induljon el. Viszont lehet, hogy van középút is.

Mennyi idő alatt készült el a lemez? A korábban született számok mondjuk változtak, kaptak új formát miközben már folyamatosan játszottátok őket? Hogy állt össze a teljes anyag?

Misi: Persze ezek megvoltak. A lemezen hármas helyen szereplő Follow sokat változott a végleges verzióig. Meg volt egy másik is. Annak a címe ott van valahol a falon, de már nem látok el odáig. Viszont tudom, hogy azon is változtattunk.

Santos: Persze a végleges felvételig még voltak változások, de ilyenből nem volt sok. Nem nagyon matekozgattunk.

Misi: Azért nem, mert amivel nagyon matekozgatni kellett volna és nem állt össze valahogy, azt egyből dobtuk. Kuka és kész. Vagy, ha valakinek valami nem feküdt, nem jött rá semmi, akkor azt is. Ezeket éreztük, hogy nem kellett tartogatni és nem is szarakodtunk velük. Amit meg meg kellett tartani, azt szépen mindig felvettük. Mert tart már ott a technika, hogy ha valami félig van kész, akkor felvesszük. Mondjuk telefonnal. Nem biztos, hogy csak a gitáros részeg és nem emlékszik, mert lehet, hogy vele ivott a másik két zenekar tag is.

Satyi: A korai demo felvételeket is itt vettük fel a garázsban élőben. Persze nem telefonnal. Amik ilyen első fecskéknek még egész jól is húztak. Az album viszont már nem itt és persze nem is élőben lett felvéve. Itt csak a dobokat rögzítettük az anyaghoz.

Misi: És itt jönnek a külön köszönetek Takács László Takinak, aki felvette nekünk a dobokat. Áron Andrisnak, hogy felvette nekünk a gitárt. Joe bácsinak aki segédkezett az egésznél és Farkas Fecónak, aki pedig megkeverte.

19551816_1520925307959850_2142073387_o_2.jpg

Jól tudom, hogy abban a sorrendben kerültek fel a lemezre a számok, amilyen sorrendben megszülettek? Volt ennek valami különösebb oka?

Misi: Részemről ebben olyan nagy tudatosság nem volt. Van egy közös csoportunk, ahol folyamatos kontaktusban vagyunk a zenekar dolgait illetően és ott kérdezett rá a Tibi a sorrendre. Én meg rájöttem, hogy ezen még nem is gondolkodtunk. Ha meg bemutatkozó lemez, akkor egy kronológiai sorrendnél mi mutatja be jobban, hogy honnan jövünk és merre megyünk?

Santos: Így van. Ezzel abszolút egyetértettem, hogy egyszerűen nincs szükség koncepcióra. Keverhetjük jobbra meg balra, de akkor sem fog felállni egy annál jobb kör, mintha úgy követik egymást, ahogy megszülettek. Ez meg mikor már eldöntöttük és beszéltünk róla pár emberrel, nekünk is egyre szimpatikusabb lett. Hogy ez egy jó hozzáállás.

Szerintem egyébként mutat egy fejlődést ez a sorrend. Lehet ezt mondani szerintetek is, hogy ahogy megyünk előre a számok sorrendjében egyre összetettebbek a dalok? Én így hallottam...

Santos: Persze, ez simán benne van. Lehet ezt mondani. Csak nincsen benne tudatosság. Ez nem egy előre megtervezett építkezés.

Az utolsó koncertetek a Rockmaraton nulladik napján volt. Erre Tibi már Angliából jött haza, ha jól tudom, igaz? Mondanátok pár szót arról, hogy hogyan sikerült ez a buli!?

Misi: Simán nagyon jó dolog volt. Abszolút fontos buli. Csak helyi bandákkal, az utolsó olyan magyar fesztiválon, ami még mindig elsősorban metál fesztivál. Szóval, ha valahol érdemes és fontos volt megmutatni magunkat, az a Rockmaraton nulladik nap volt ezen a szinten. Se többet, se kevesebbet nem készültünk rá, mint bármelyik másik bulinkra, de örültünk, hogy ott játszhattunk. Jóleső támogatás lett belőle a Kaptárnak, hogy a pólóikban léptünk fel mindannyian. A kedvenc helyünkről van szó, akik most mások miatt kerültek nehéz helyzetbe.

Van egyébként egy mag itt Dunaújvárosban. Szorosabb kapcsolat a többi bandával? Meg kaptok egyébként figyelmet helyi szinten? Hogy érzitek ezt? Itt a városban régen mondhatjuk, hogy komoly élet volt metál téren...

Misi: Én meg inkább azt mondom, hogy most van komoly élet itt a metálban. Persze látunk arcokat, meg tudjuk, hogy vannak bandák, de nekem akkor jött ez le igazán, amikor a Rockmaraton nulladik napján egy fazon valamelyik jóval nagyobb városból mondta, hogy nem tudnának felvonultatni ennyi színpadképes bandát helyi szinten. Nálunk tizenhét színpadképes banda tudott kiállni aznap. Erre pedig mi is büszkék voltunk. Hogy Dunaújváros ma is oda tudott állni és végignyomni egy egynapos programot egy fesztiválon.

Szuper! Most viszont kanyarodjunk vissza oda, hogy Tibi erre a bulira már úgy repült haza. Mert mondjuk ez egy nagyobb volumenű, fontos buli volt. Hogy fogjátok ezt megoldani ezután? Tavaly ugyanis már szépszámú bulitok volt mindenfelé, ha jól emlékszem.

Santos: Szerencsére nagyon sok meghívásunk volt valóban. Sok lehetőségünk volt és van is. Szóval Tibivel abban maradtunk, hogyha jó előre tudja a bulik dátumait, akkor van mozgástere és tud intézni szabadnapokat, meg persze hazautazást. Nyilván egészséges kereteken belül. Viszont fogunk tudni játszani és koncertezni így ezután is. Persze biztos, hogy nem fogunk tudni elmenni mindenhova és nyilván mérlegelni kell majd a lehetőségek között, de egyenlőre ez van. Ezt az utat fogjuk járni és az idő eldönti majd, hogy hogyan tud működni ez a dolog. Pozitívan állunk hozzá, mert szeretnénk hogy ez így is jó legyen. Aztán lehet, hogy Tibi sem marad ott örökre. Eddig sem találkoztunk minden héten, a számok megírását is hasonló felállásban hoztuk össze és tudott működni a dolog. Szóval nem aggódunk túlzottan ez miatt.

Gondolom ez is attól függ, hogy mik a kitűzött célok...

Misi: Ez már nem az, ahol komoly tétje van a dolgoknak. Itt nincs tét. Az a legfontosabb, hogy jól érezzük magunkat. Ez az egyetlen komoly cél. Nem vagyunk már álmodozó huszonévesek. Tudjuk mi a realitás, mit lehet ebből kihozni. Persze ettől még mennénk és játszanánk, ahol csak lehet, de már nem feszülünk meg ettől. Ahogy jön, nagyjából úgy lesz. Meglátjuk.

Vannak kiemelkedő koncertélmények? Jó sztorik? Mikor nektek okoz meglepetést a közönség?

Santos: Az előbb beszéltünk róla, hogy fontos volt számunka a Rockmaratonos fellépés. Akkor is akartam mondani, hogy mindegyik fontos. Ugyanannyira fontos. Ha valahova odamegyünk, akkor odarakjuk a tőlünk telhető legjobbat. Bárhol vagyunk, akárhányan vannak. De ha már ilyet kérdeztél, nekem például Szeged volt meglepetés. Ahova lementünk és fergeteges hangulatú toltunk az ottani arcoknak. Engem ott leptek meg.

Misi: Voltunk már szar szervezés áldozatai is. Ahol egy hátsószobába raktak be minket. Meg olyan is volt, hogy ide is beírjuk, oda is beírjuk a neveteket, de ezekből kevés van. Az underground működik. A legtöbb buli meghívásos. Haver bandák bejáratott helyei, közös fellépések, ezekkel kapcsolatban nincs negatívum. Ott minden arról szól amiről kell.

Most kész a lemez. Ettől függetlenül folyamatosan születnek majd az új számok?

Misi: Persze. Ez arról szól, hogyha kijövünk, mindig ezen vagyunk. Két majdnem kész új számunk van, amit majd tudunk küldeni Tibinek, hogy megnézze rájuk az éneket. A próbák erről szólnak. Jövünk, hozzuk, csináljuk.

Az album megjelenés körül sem éreztem, hogy nagy port akarnátok keverni.

Misi: Mert tényleg nem akarunk. Ahogy elmondtuk, ez már nem erről szól. Viszont az fontos, hogy tegnap beszéltünk a Garagelive kiadóval és tőlük lehet majd ezután megrendelni a cd lemezt meg a pólókat. Egy csomagban is akár.  Ezt jó, ha mindenki tudja, akit érdekel. Nagyjából ennyi. 

Mit éreznek szerintetek azok, akik a zenéteket hallgatják? Mi jöhet be, mikor valaki Warchief cuccot hallgat?

Misi: Súlyt. Vagy nem tudom. Ezen a kérdésen még soha nem gondolkodtam. Én ilyen szempontból mondjuk mindig önző voltam. Mindig az volt a lényeg, hogy mi érezzük jól magunkat. De amúgy szerintem, amikor fasza, akkor aki hallgatja az így néz. A Warchief, aki nagyon szereti a metált annak bejön. Szerintem. Remélem meg is indul a feje mindenkinek. Több nem kell. 

Santos: Ez aktuális lelkiállapottól is függhet szerintem. Nem biztos, hogy mindig ugyanazt. Akik hallgatják a zenénket én azt remélem, hogy találnak valami kapaszkodót minden dalban. Beszéltünk róla, hogy sokrétű a lemez a témák szintjén, szóval a megfogható hangulatok szintjén is. Meg lesz akinek a szöveg üt át. Az a valami, ami benne is megvan, ezért áll hozzá a legközelebb. Én ebben bízom. 

És milyen érzés lehet Misinek lenni? Ez a szintén fontos és utolsó kérdés nyilván nektek szól, akik nem Misiként ültetek itt..

Santos: Szerintem nem lehet könnyű, de eddig mindig megoldotta. 

warchief1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr9112889336

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum