RockStation

Arch Enemy - Will To Power (Century Media, 2017)

Akarat? Erő.

2017. szeptember 25. - theshattered

archenemywilltopowercd.jpgTizedik nagylemezéhez érkezett az Arch Enemy. Ha összességében nézzük, a hetedik női énekhanggal és a második Alissa White-Gluzzal. Ezt a szép, kerek számot csak illik valamennyire megünnepelni, úgyhogy várható volt, hogy a végre teljes állásban itt lévő Jeff Loomisszal együtt odacsapnak, de erősen. A csapás ott van, hiszen mindig is tempós cumókat szállítottak le, de az erős már kicsit sántít nálam. Jeff tudását meg kb. annyira használták ki, mint egy betonkeverőt az alukohóban.

Egyébként már az elején le akarom szögezni: az Arch Enemy népszerűségét sosem értettem igazán. Igen, jó zenészekről van szó, de kétlem, hogy ha éppen nem egy nő (akár Angela, akár Alissa) állna a csapat élén, ennyien odafigyelnének rájuk (a Johan Liivas korszak alatt valószínűleg arányaiban szinte senki nem ismerte őket).  Rendben, sorra szállítják a hol erősebb, hol gyengébb anyagokat, turnéznak, Magyarországot is többször célba veszik, ez teljesen rendben van, így is kell, de engem személy szerint zeneileg sosem tudott a csapat zenéje úgy istenesen meggyőzni. Persze ilyenkor mindenki azzal jön, hogy 'De hülyegyerek, egy nő az énekes, ráadásul úgy hörög, mint más férfi soha'. Oké. És? Nálam ez sokakkal ellentétben nem érv.


Ráadásul az Arch Enemy be is zárta magát egy bizonyos skatulyába: gyors, zakatoló verze, kirobbanó, dallamos refrén, franyesz szólók, kalap. Viszont ez hosszútávon zsibbasztó. Mármint ha nem akarnak semmi extrát bevinni a muzsikába. A Will To Poweren sem váltják meg a világot, hozzák, amit hozni kell, ami egyet jelent: Jeff Loomis újra csak szakmunkásként pengeti a húrokat. Pedig ha Amott Úr talán neki is engedne kis teret, nem csak a szólózgatásban merülne ki a koprodukció, valószínűleg csodát lehetne itt művelni. De akkor lehet, hogy nem harapna eléggé a megszokott, kimért fejadagjához szokott közönség. Kár.

Egyébként ha nagyon belemegyünk, van itt szándék az újításra, eljutottak addig, hogy Alissa tiszta énekhangját is kihasználják. Mondjuk előrébb nem vagyunk vele, mert a Reason To Believe annyira sablonos és semmilyen, hogy még hallgatni is fáj. Egyébként meg mindenhol megy a megszokott séma. De ha jó ez nekik, meg jó a hallgatóságnak, akkor részemről rendben van, de rám továbbra se igazán számítsanak.

ae2017.jpg

Ezzel nem azt mondom, hogy ergya anyag lenne. Nem összecsapottak a dalok... Csak egyszerűen nincs, vagy nem nagyon van bennük olyan valami, az a plusz, amire azt mondanám, hogy emiatt érdemes volt sokadjára is meghallgatni. Nincs olyan dal, amire azt mondanám, hogy akkor most ez itt nem is a hónap, vagy hét,de egyáltalán a nap dala lehetne. Amire ráböknék, hogy na, emiatt már megérné megvenni a CD-t. Ha nagyon szigorúak akarunk lenni, talán egy ilyen esélyes van, a The Race, ami az intro után csap bele a lecsóba, de így kb. ennyi, ami érdekesebb lehet az egész csomagból. Legközelebb több Jeff Loomist kérünk!

Szóval az Arch Enemy a tizedik sorlemezén sem nagyon tervez kilépni a megszokott komfortzónájából, legalábbis nem olyan szinten, ami miatt érdemes lenne felkapnia a zenehallgatónak a fejét. A rajongóknak biztos be fog jönni a Will To Power is, viszont aki valami újító és váratlan dallamos death zakatolásra vágyna, ne errefelé keresgéljen, mert ez csak a szokásos Arch Enemy iparos munka, se több, se kevesebb. Ráadásul még a borító is csúnya. Szerintem. Csak azért nem pontozom nagyon le, mert a saját mércéjükhöz képest rendben van a dolog. (3,5/5)


Arch Enemy Official

Arch Enemy Facebook

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr4812893448

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum