Ma éjszakánk együtt a démonokkal - Izgatottan várjuk pár szerelmes videóval

2017. október 31. - csubeszshuriken

misfits666.jpgA legendás The Misfits volt az első, ahol Glenn Danzig megvallhatta, mit is jelent neki egy ilyen éjszaka. Így hát másik zenekara sem véletlenül kapta később a Samhain nevet. Ez ugyanis az ősi kelták nyelvén nem csak a november hónapot jelölte, hanem magát az ünnepet is, ami az utolsó októberi sötétedéssel kezdődött és egészen másnap reggelig tartott. Ezen az éjszakán a régi hiedelmek szerint ugyanis a kapuk megnyílnak és a túlvilági élet beleömlik az általunk ismert valóságba. Ezért is neveztetik a halloween a boszorkányok, a kísértetek és démonok éjszakájának. Akik együtt lépnek át a holtakkal ilyenkor, hogy féktelen táncukkal szabadon kísérthessenek báljainkon. Mi pedig úgy döntöttünk, ha már úgysem tehetünk mást, akkor legalább csináljuk azt, amit ilyenkor még csinálni tudunk és pakoljunk oda pár zenét ennek az éjszakának.

A holtaknak, a démonoknak, nektek és persze magunknak. Mindenképpen az alkalomhoz illő komoly és komolytalan hangulatban, ahogy arra a cikk címében is próbáltunk utalni. Elbúcsúzva egy kicsit a fénytől, amit most a halloween éjszaka egy időre a sötétséggel temet. Ahogy ebben a tizennégy videóban is, amikből idézőjeles szellemvárost építettünk. Kizárólag  a sötét oldal kiváló szerelmeseivel.

Nem is lehet kérdés tehát, hogy a horror és halloween hol találkozik. Mint ahogy az sem, hogy mit keres ebben a cikkben Rob Zombie és egykori zenekara. Akik ebben a videóban ráadásul pont a legmenőbb zenetévé halloween buliját nyomják meg egy kis cirkuszi démontánccal.

Szóval van ez a lidérces éjszaka, van a horror és vannak a hideg öröklét hallhatatlan nemesei Magányuk elegáns, mint maga Lugosi Béla. Romantikus hangulatú himnuszt viszont Rocky Erickson írt nekik. Ami egy kihagyhatatlan tétel. Szintúgy örökre.

Ahogy a jelmeztervek szintjén is a vámpír marad a legerősebb tényező. A farkasember koncepció azonban nem sokkal van lemaradva. Ami szerencsés, mert néhány embertársunknak nem is kell sok ahhoz, hogy ilyen formán fessen egy buliban. Úgy tűnik vannak, akik kicsit úgy maradnak az átalakulás után. Hiszen köztünk élnek. A The Cramps frankó kis videója is egy ilyen beismerésen alapszik.

Említettük már Rob Zombie mestert, aki a közelmúltban rendezett egy Halloween című filmet. Most meg említjük John Carpenter mester, aki viszont megcsinálta az első klasszikus Halloween mozit. Amihez saját szintetizátor és egyben félelemközpontú zenét is írt. Amit lemezen is megjelentetett. Élőben is előadott már.

Szóval a kapuk átjárhatóvá válnak az evilági és a túlvilági élet között erre az egyetlen éjszakára. De mi van akkor, ha valamely kísértet képesé válik arra, hogy valahogy itt tudjon maradni természetfeletti erejével együtt és azt használja is az emberek között? Mint ahogy szerintünk Screamin Jay Hawkins...

Angolszász kultúrkör. A holtak ünnepe. Akiket elegánsan, azaz csakis feketében tisztelünk. A fény és a sötétség világának találkozásánál. Ahol ezúttal szó sincs horroról. Csak félelemről a démonoktól és szerelemről...

Pedzegettük már fentebb a rockzene sötét hercegének, azaz Glenn Danzig nagymesternek történetét is. Illetve az ő Samhain nevű zenekarát. Ez a banda azonban nem az első volt, ahol a mester szellemekkel közösködő szerelme elkezdődött. Ahogy fent is írtuk legendás The Misfits volt az, ahol ez a tag kisétált egy koporsóból énekelni úgy, mint maga Elvis Presley. Aztán miután ez megvolt, kisétált a zenekarból is. Akik viszont nyomták tovább a hullára mázolt hatvanas évek és az olyan számok bűvöletében, mint az itt következő klasszikus. Szörnyvárosban úgy tűnik, orbitális party van!

A bulisorozat mögött egy pogány ünnep. A pogány ünnepek mögött pogány rituálék. Talán olyan maszkokban is, mint amit Alice Cooper most már egy életen át viselni fog. Egészen a korai időktől, amikor a Black Juju című hipnotikus dal is született. Ami önmagában is abszolút rituálénak tűnik és amit 4:25 - től nézhettek meg ebben az élő videóban.

Nem törekedtünk feltétlenül arra, hogy a "RockStation Halloween Party" dallistáján csak olyan tételek szerepeljenek, amiknek szövegében vagy címében ott figyel a halloween szó. Az nagyon erőltetett lett volna. Van valaki aki mellett azonban nem lehet elmenni. Mert azt a valakit talán szintén egy kísértet járta éjszaka hagyta itt és így született meg a következő King Diamond nóta.

Mert vannak azok a művészek, akiknek a szívében minden nap halloween van. Azoknak a zenészeknek ugyanis a szívük belül fekete. Ha pedig meg akarsz mutatni közülük egyet, akkor mutasd meg közülük az elsőt. Abból a fekete szívből ő ugyanis ilyen sorokat írt: Little wolf skin boots / And clove cigarettes / An erotic funeral / For which she's dressed / Her perfume smells like / Burning leaves / Everyday is Halloween..

Kapuk és határok. Örök ellenétek. Mint fény és sötétség. Vagy élet és halál. Az első versszakkal akár Peter Steele nem mindennapi alakjára is emlékezhetne ez a Cult nóta. De vajon Ian Astbury milyen másik démonnak, kinek címezhette a később következő sorokat? "You can’t destroy them / The beauty and the youth / You'll never beat them / You'll never hide the truth..."

Bár azzal kezdtük, hogy Danzig korábban zenekart nevezett el az ősi kelta ünnep után, ami ezért futott Samhain néven, mégis meghagytuk az éjjelt váró cikkünk utolsó komoly katarzisának azt a számot, ami ebbe az írásba most duplán is passzol. Hiszen a címe pedig Halloween. Bár meglepődni nincs okunk ezen, hisz az ünnep történetben is egyikből következett a másik. Ez a himnusz tehát csak ördögi precizitással követi a dolgok útját.

Ha pedig Bobby Pickett szörnyen szellemes slágerével fentebb egyszer már nagyot lazítottunk a party hangulatán, akkor itt a vége felé legyen még egy ilyen kör. Annak főszereplésével, aki lelkeket eszik, nem látod a tükörben, de úgy tűnik a disco világában nagyon otthon van. A Hot Blood megrázó slágerét pedig dedikálnám Tinának és Pupufejnek, a halloween éjszaka két általam ismert legnagyobb hazai hódolójának!

Az utolsó, szintén himnikus szerzemény pedig szóljon minden olyan elveszettnek, aki egy túlvilági bált tök jól szocializált eseménynek tart és az év másik 364 napján érzi azt, hogy valójában kísértetek és démonok között él. Akiket néha jól arcon szeretne harapni!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr4013112718

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum