RockStation

"Le kell térni a már bejárt utakról. Mi azokat szeretjük, akik ezt teszik." - Unsane interjú Chris Spencer énekessel

2017. november 13. - csubeszshuriken

23231206_1241687569269596_1374643814921248214_n.jpgNéhány nappal ezelőtt járt Budapesten az Unsane zenekar, akik lassan három évtizedes fennállásuk alatt most játszottak először hazánkban. A noise vonal legendás bandája New York városból indult és vált az underground egyik megkerülhetetlen zenekarává. Akik négy év várakozás után most új lemezzel is jelentkeztek, melynek Sterilize lett címe és a nyolcadik stúdióalbum a zenekar történetében. Nekünk pedig a Düreres koncert apropóján alkalmunk nyílt az énekes-gitáros Chris Spencer mellé leülni egy rövid beszélgetésre. Ezt olvashatjátok a hajtás után.

Hosszú ideje nem turnéztatok már. Milyen ismét úton lenni és együtt játszani?

Chris: Az utolsó album után Vinny sajnos bekapott egy rossz dolgot és nem tudott játszani, szóval igen, nem szervezhettünk turnékat egy ideig. Vinny elég sokat volt kórházban, ami egy hosszú és kellemetlen történet. Nagyon rosszul érintett mindannyiunkat. Voltunk itt Európában tavaly, de csak körülnézni mindenfelé. Aztán azután nem sokkal el tudtunk kezdeni dolgozni az új albumon. Most pedig itt a turné, egy feltöltődéssel töltött időszak után megint lendületben vagyunk. Élvezzük ezt.

Könnyebb vagy nehezebb turnén lenni ennyi év után?

Chris: Nos, nekem sokkal könnyebb most már. Én abszolút nem iszok és nem használok drogokat. Tudom mit kell ennem és mennyit kell aludnom ahhoz, hogy oké legyek. Szóval kialakult egy rutin, ami jóval kevesebb problémát okoz, mintha ezek a dolgok és én szét lennék csúszva.

Most játszotok itt először Budapesten. Lehet az még cél, hogy eljussatok olyan helyekre, ahol még nem voltatok?

Chris: Persze az mindig öröm, ha egy zenekar tudja tágítani ilyen szempontból is a határait. Mi is szeretünk új helyeken játszani, eljutni a föld valamelyik sarkába, ahol még nem voltunk. Valahogy sosem jött össze, hogy a kelet európai régióban tudjunk játszani. Prágánál messzebb valahogy nem jutottunk. Most viszont itt vagyunk, van a helyszínek között szlovéniai dátum és ez klassz. Jó lenne menni Dél-Amerikába és Ázsiába is. Rengeteg hely van, ahova még nem jutottunk el korábban. Ezek mind izgalmasnak tűnnek.

Szóval volt ez az elég hosszú szünet a két utolsó album között. Mivel töltöttétek még az időt?

Chris: Először is sokat voltunk ott ahol Vinny. Sok kórház. A kórházak után otthon a lábadozás, szóval mentünk amikor tudtunk. Egyébként meg más utakon, de természetesen zenéltük főleg. Dave játszik a Pigs nevű bandában. Ők is csináltak egy lemezt és vitték turnézni. Nekem tavaly ott volt az UXO lemez, amit én és Steve Austin a Today is the Day frontembere hoztunk össze. Aztán volt még egy másik próbálkozásom két sráccal, de abból egyenlőre még nem lesz semmi. Lógtam a családommal, elutaztam az öcsémhez. Meg sokat voltam a kutyámmal, aki szintén családtag. Szóval ilyesmik.

Mennyi idő alatt készült el az új album?

Chris: Most azt hiszem valamivel hosszabb ideig tartott, mint korábban. Én Kaliforniában élek. Vinny még mindig New Yorkban lakik. Dave pedig lent Mexikóban. Tehát úgy tudtuk ezt megoldani, hogy mindenki eljött hozzám a házamba. Mindent együtt csináltunk és közben dolgoztunk az albumon. Adtunk ennek időt. Élveztük, hogy együtt vagyunk és nem sürgettünk semmit. Ki tudták magukat forrni az ötletek is közben. Három hónap után pedig elmentünk felvenni mindent és a dolgok utána már következtek egymás után.

23167680_1241687832602903_852014703434181548_n.jpg

Mik voltak a legerősebb inspirációk az új albumnál. Meg tudnád ezt közelíteni érzelmi oldalról?!

Chris: Nos igen, megpróbálom körülírni, hogy mik mozogtak például bennem. Leginkább ez a sokféle keveredés és az ebből fakadó érzések, gondolatok. Úgy értem én még abban nőttem fel, ahol mindennek sokkal inkább megvolt a határa. Aztán jöttek a számítógépek és az internet és ez mindent megváltoztatott. A kultúránkat is, a személyes viszonyainkat is. Ahogy belelátunk egymás életébe. Ahogy a gépek belelátnak az életünkbe. Vagy ahogy a gépeken keresztül belelátnak az életünkbe azok, akik ezáltal kontrollt is próbálnak rajtunk gyakorolni és mindez együtt hihetetlenül ijesztő. A városok teljesen mások lettek az államokban, mint húsz vagy harminc éve. Itt a dzsentrifikáció és más egyéb jelenségek, amik mindent átrendeznek körülöttünk és nem ismerünk rá arra, amiben vagy ahol felnőttünk. Mindez pedig meglehetősen gyorsan történik és mindannyiunkat beszippant. Rengeteg lehetőséget adva a hatalomnak arra, hogy nagyobb kontrollt gyakorolhasson. Amerikára most ez jellemző. A változások forgatagában, az internet segítségével épül fel ez az új világ és nem tudjuk, hogy mit hoz majd.

Korábban csináltatok már dallamosabb albumot. Most viszont megint egy nyersebb anyag született. Ez jelentheti azt is, hogy több düh volt bennetek?

Chris: Nem tudom, hogy tudok egy így gondolni korábbi albumra, hogy mondjuk sokkal dallamosabb volt. Másnak mindenképpen más, de nem feltétlenül dallamosabb. Talán voltak korábban lassabb dalok és óvatosabb gitárok, erre talán gondolhatsz, de én azt sem nevezném dallamosnak. Ezekhez képest az új lemez hathat dühösebbnek akár, miért ne. Én most nem tudok így különbséget tenni.

Ti egyébként hasonlítjátok valahogyan az egyik lemezeteket egy másikhoz?

Chris: Nem. Soha. Ennek szerintem nem lenne semmi értelme. Néhány lemezünk olyan sokban különbözik egy másiktól számunkra, hogy nehéz venni azt az alapot ami alapján összehasonlíthatnánk őket. Persze vannak súlyosabb dolgaink. Az elején klasszikus noise lemezeket csináltunk, aztán bejött hozzá egy csomó más dolog. Azt mondod volt korábban dallamos albumunk és mondjuk lehet a Visqueen az amire gondolsz, ez lehet a te független véleményed. Aztán én is más alapján tekintek egy adott lemezre. Meg a fiúk is. Aztán mások meg megint másképpen. Az egymástól független, hogy ki mit vesz ki, ki mit hall ki egy egy lemezből, szóval hasonlítani szerintem semmi értelme.

Lesz az UXO lemeznek folytatása?

Chris: Ezt nem tudom. Egyszerűen csak összejöttünk Steve és én és ez akkor egy lehetőségnek tűnt. Leültünk megírtuk a dalokat és piszkosul gyorsan fel is vettük. Szerintem öt nap alatt készen voltunk nagyjából az egész lemezzel. Ez egy nagyon spontán folyamat volt. Jöttek Steve barátai, feljátszották a dobot és a basszust és már készen is volt. Ami szuper és szerintem nagyon jó dolog is született belőle, de nem tudom, hogy ez olyasmi-e, amit kell folytatni. Steve szintén egy nehéz időszakon megy most keresztül. Ez is kizárja, hogy a közeljövőben lehessen gondolkodni. Én meg itt vagyok a legjobb barátaimmal, össze tudtuk most hozni ezt az albumot és együtt játszunk élőben. Ez van most a fókuszban. Várnunk kellett erre, de most nagyon élezzük, nincs más dolog a képben.

Meddig tart a pörgés, mik a tervek?

Chris: Most Európa, aztán megyünk vissza az államokba. Ott is lesz még egy öt hetes turné. Utána pihenés. Szervezés alatt van egy ausztrál és egy japán kör is. Aztán jövőre biztosan visszajövünk Európába. Talán nyári fesztiválokra is, de egy klubturnét is szeretnénk még.

Nem kérdés, hogy mi van mögöttetek. A zenétek sok fiatal bandára hatott. Követtek nyomon olyan bandákat, akik részben a ti utatokat járják?

Chris: Tök jó új bandákat megismerni, elhívni őket egy turnéra, megnézni a bulijaikat esténként és kicsit lógni velük, de ezek nem feltétlenül noise bandák. Nem követek minden bandát csak, mert hasonló zenét nyomnak, mint mi. Akiket meg ismerek, nos van ami tetszik és van ami egyáltalán nem.

Sokan mondják, hogy a kilencvenes évek eleje különleges volt, rengeteg egyedi hangzású, sajátos bandával, mint például ti is. Viszont egy olyan réteg, amiben alakulhatna egy új Melvins, vagy egy Helmet már nagyon van. Nem lesz olyan robbanás, ahol ennyi jó banda egyszerre alkotna valami különlegeset. Te ezt hogy látod?

Chris: Azokban a kezdeti időkben azt hiszem ahogy mi is, mindenki arra törekedett, hogy valami eredetit, valami nagyon sajátosat tudjon csinálni. Amivel elkülönül, hogy ne más bandák alapján határozza meg magát. Ennek köszönheti a Sonic Youth, a Cop Shoot Cop vagy épp a Helmet a hangzását. Amiben ma más minden, hogy a fiatal bandák inkább utat keresnek, amit követhetnek. Ez pedig azt eredményezi, hogy más bandákon keresztül határozzák meg önmagukat és azt, amit akarnak csinálni. Miközben szerintem minden zenésznek le kellene ülnie és megtalálni a saját útját. Azt ami csak belőle jöhet és nem valaki más után megy. Azt hiszem ez a különbség. Le kell térni a már bejárt utakról. Mi azokat szeretjük, akik ezt teszik.

23231434_1241688479269505_4496883167420343702_n.jpg

                  (A képeket Szabó Péter / POtographic Pictures készítette az említett koncerten.)

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr4313251147

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum