„Autentikusság, eredetiség és kitartás”

Interjú Freddy Criciennel, a Madball énekesével

2018. január 01. - magnetic star

madball_2017.jpg

HARDCORE STILL LIVES! Az Agnostic Front oldalhajtásaként indult Madballal akkor is érdemes eldumálgatni, ha az aktuális bulijukon kívül éppen nincs különösebb apropója a dolognak. Terveik ettől függetlenül úgyis mindig vannak Freddy Cricienéknek, és hosszú szüneteket sem nagyon tartanak a munkában a New York-i veteránok. Az ősszel közös split anyaguk jelent meg a Wisdom In Chainsszel, és a következő teljes albumra sem kell már olyan sokat várni. (Mitts gitáros távozására valamivel a beszélgetés után került sor, így erre akkor még értelemszerűen nem térhettünk ki.)

Az aktuális európai túrátok közepe felé jártok. Hogy mennek a bulik?
Freddy: Fasza minden. Ha úgy vesszük, ez a harmadik itteni kanyar a mostani sorozatban, és jó sok fesztiválon játszunk.

Hogy tetszik a Brutal Assault helyszínéül szolgáló erődítmény?
Freddy: Nekem nagyon bejön. Illik a hangulathoz és a zenéhez is. Itt jellemzően súlyos muzsikát játszó bandák lépnek fel, főleg metal csapatok, de minket is állandóan meghívnak ide, és mindig jelen van a hardcore, meg más műfajok is.

Én is nagyszerűnek tartom, hogy itt ilyen jól megfér egymás mellett minden irányzat, még a hardcore-on belül is. Régi, új, ami csak szóba jöhet.
Freddy: Így van, és ez szuper! Én alapvetően old school arc vagyok, de tetszik ez az irányultság.

Amennyire tudom, itt Európában több hardcore és metal fesztivál van, mint odaát az Államokban. Igaz ez?
Freddy: Nagyon igaz. A hardcore fesztiválok nálunk eleve kisebbek, a metal fesztiválok között pedig vannak ugyan nagyobbak is, de oda nemigen szokás hardcore bandákat meghívni. Nem úgy, mint Európában. Gyakorlatilag azóta lépünk fel fesztiválokon, amióta először jöttünk át ide, vagyis elég régóta. Amerikában már csak ilyen érdekesen mennek a dolgok. A metal működik valamennyire, de ez alatt is inkább a top 40-es metal bandákat értem. Itt valamivel korrektebb a hozzáállás, mindenki kap teret és lehetőséget. Néha mi is fellépünk metal fesztiválokon. Játszottunk például a Tampa Metal Festen, amelyet a barátaim, az Obituary-s srácok szerveznek. Mi voltunk az egyetlen hardcore csapat, de nagyszerűen sült el a dolog.

0madball2014_24.jpg

A három évvel ezelőtti esztergomi bulitok azóta is beszédtéma nálunk. Az hogyan valósult meg?
Freddy: Nálatok az A38 hajó a csúcs, de arra a kisebb városra is emlékszem, jól éreztük ott magunkat. A magyar közönség mindig baromi lelkes, egy rossz szavam sem lehet. A kezdeti idők óta egészen napjainkig rengeteg támogatást kapunk Magyarországról.

Bizonyára ti is az olyan kisebb klubokban kezdtétek a Madballal, mint az esztergomi Sportalsó. Előjöttek a korai emlékek?
Freddy: Persze, bár ma is szoktunk kis klubokban játszani. Lehet, hogy egyesek nagy bandának tartanak bennünket pusztán azért, mert ott vagyunk a fesztiválokon, és szerencsére a nagy turnékból is kivesszük a részünket, vagyis idővel nevet szereztünk magunknak, de attól még nagyon is underground a műfaj, amelyet képviselünk. Ma is gyakran lépünk fel kis helyeken. Egészen kicsi, közepes klubokban, néha nagyobb termekben, vagy éppen fesztiválokon – ott vagyunk mindenütt! A mi színterünk ma is egy kicsi mozgalom, bár ha az összképet nézed, az évek során azért gyarapodott.

Mi a titka annak, hogy a régisulis vonal többi képviselőjéhez (Agnostic Front, Sick Of It All) hasonlóan ennyire sikerült megőriznetek a hitelességeteket mindmáig?
Freddy: Ennek szerintem három összetevője van minden zenekar esetében. Autentikusság, eredetiség és kitartás. A maga módján minden együttes autentikus. A valóságról énekelnek, az előadásuk valódi és őszinte, vagyis szívből-lélekből jön. Mindegyikük más és más. Jómagam közvetlenül kötődöm az Agnostic Fronthoz, de a Madball gyökeresen eltér tőle, önálló egyénisége van. Másféle dolgokon is ment keresztül. Mindenki autentikus módon játszik, és ezzel meg tudja fogni az embereket. Mindannyian eredetiek is vagyunk, habár mindannyian a New Yorki hardcore színtérről jövünk. Előfordulhat, hogy az egyik zenekar hatással van a másikra. Az Agnostic Front mindegyikünkre hatással volt, a Sick Of It Allra és a Madballra is, ám ezzel együtt mindegyikünknek megvan a maga eredeti hangzása. Bármilyen zenei irányzatról vagy zenekarról legyen szó, az eredetiség különböztet meg másoktól. No és a kitartás. Soha nem szabad eltántorodni!

Mi a véleményed az olyan zenekarokról, mint a Hatebreed?
Freddy: Az egy király banda. Rájuk is hatással volt a hardcore színtér, és Jamie az első, aki elismeri az Agnostic Front befolyását, vagy akár a miénket. Ő abból a világból érkezett, viszont a Hatebreed valamivel metalosabban szól. Nehéz is őket hardcore bandaként kategorizálni, hiszen csak olyasmit játszanak, de nem pontosan azt. Ahogy metalnak sem tisztán metal. Ők önmaguk, és ez nem egy rossz dolog. Jamie előtt pedig le a kalappal! A barátom és már régóta ismerem. Annak idején ő szervezte a bulijainkat Connecticutban, és a kezdet kezdetén turnéztak is velünk, amikor még nem volt ennyire ismert a Hatebreed. Szóval sokszor játszottak előttünk, ő meg viszonozta nekünk a szívességet, és újra közös turnénk van kilátásban.

Jamie egy időben a Headbangers Ball műsorvezetője is volt az MTV-n. Te kaptál valaha ehhez hasonló felkéréseket?
Freddy: Nem. Voltam az adásban, de nem kértek fel ilyesmire. nem is szeretnék ilyen helyzetbe kerülni, mivel nem vagyok olyan feltűnő személyiség, mint Jamie, aki ráadásul kiválóan tájékozott a súlyos zenék világában. Jó választásnak tartottam erre a feladatra, már csak a zenekarának a státusza miatt is. Aktív zenészként és tájékozott emberként okos döntés volt őt kinevezni műsorvezetőnek. Mi még csak annyira nagyok sem vagyunk, hogy a mi esetünkben egyáltalán felmerülhessen ez. Legalábbis egyelőre nem…

Amúgy jó hatással lehet szerinted a műfajra, ha egy hozzá hasonlóan hiteles és naprakész arc tölt be ilyen pozíciót?
Freddy: Hogyne, abszolút! Ha valaki mást mond erről, az szerintem borúlátó, és nem is nyilatkozik átgondoltan. Cinikus, és valamelyest tudatlan is. Érted, az Agnostic Front, a Madball és a Sick Of It All is ebből él, na de mi meg is éljük ezt. Ha olyan valakit látunk, aki közel áll a világunkhoz, kiáll az ügyünkért és a nevünket is bedobja a köztudatba, miközben olyanokhoz szól, akikre hatással vannak bizonyos zenekarok, az általában véve nem árthat a súlyos zenéknek! Szóval én ezt nagyszerűnek tartom, és azt kívánom, bárcsak ma is megvolna ez a platformja Jamie-nek.

0madball2014_29.jpg

A politika a mai hardcore / metal színtéren is megosztja az embereket? Milyen mértékben képviseli a mozgalom a szembenállást, az ellenállást? Vegyük, mondjuk az USA-t és Trumpot.
Freddy: A hardcore színtéren is mindenkinek megvan a saját politikai meggyőződése. Pusztán azért, mert ugyanahhoz a zenei közeghez tartozunk, még nem muszáj egyformának lennünk és egyformán gondolkodnunk akár a hitről, akár a politikáról. Különböző hátterű arcok vagyunk, különböző vallási és politikai nézetekkel. Rendszerint a zene az, ami közös bennünk. Nekem személy szerint nem jön be az amerikai politikai légkör, és rengeteg olyan magamfajta előadót, művészembert ismerek, akiknek szintén nem. Úgy veszem észre, jellemzően nem nézzük jó szemmel a történéseket. Még mindig nem fér a fejembe, hogyan hagyhatta az országunk, hogy idáig fajuljanak a dolgok. Ma is sokkoló ez számomra. Oké, továbbra is megvan a lehetősége mindenkinek, hogy felszólaljon valami mellett és kipróbálja magát a politikában, de akkor is elkeserítő, hogy egy ilyen alak ekkora hatalomhoz juthatott. Elképesztő, még most is alig hiszem el! Bohócnak tartom őt, nem is tudnék erről mást elmondani. De nem vagyok politikus, nem érdekelnek az aktuális erőviszonyok. Soha nem izgatott az ilyesmi. Lázadó típus vagyok, egészen a születésem óta. Éppen azért talán el is várható tőlem, hogy ezt mondjam, viszont ötven-hatvan év körüli arcokat is ismerek, akik republikánus létükre épp olyan csalódottak, mint én. Szóval nem vagyok ezzel egyedül…

Annak idején az „Infiltrate The System” egy nagyon erőteljes, kifejező lemezcímetek volt. Szerinted mi a célravezetőbb: belülről kiismerve vagy kívülről jövő lázadás útján megváltoztatni a rendszert?
Freddy: Jó kérdés! Történetesen az Infiltrate The System volt a legnyíltabban politizáló lemezünk, holott sosem vallottuk magunkat politizáló zenekarnak. Ugyanakkor ostobák sem vagyunk, még ha a többség ezt is hiszi rólunk. Tisztán látjuk, mi zajlik körülöttünk. Sőt, mivel járjuk a világot, naprakész ismereteink vannak. Az élet minden területéről ismerkedünk emberekkel, és azt a lemezt pontosan ez ihlette: a találkozásaink ezekkel az emberekkel szerte az Államokban, sőt más országokban is, akik, úgymond, beszivárogtak a rendszerbe. És voltak köztük a mi világunkból való gyerekek is. Hardcore srácok, punkok, metalosok. Örültünk, hogy ezt láthattuk. Még bátorítottuk is őket: „Szálljatok ringbe és próbáljatok változtatni!” Szerintem erre annak van rálátása, aki kívülállóként igyekszik bejutni. Ha valaki beleszületett a politikába, az más szemszögből nézi a dolgokat. A „rendszer” azonban nem szükségszerűen csak a politikára terjed ki. A rendszer az emberekből áll, a vezetőkből. Ha be tudsz jutni oda és sikerül legalább apró változtatásokat eszközölnöd, idővel az ilyen kis dolgok is sokat jelenthetnek ám! Mondjuk azért, mert több embert lehet bevonni…

Mit jelent a 357-es szám, amely egyes merch cuccaitokon látható?
Freddy: Ez az utcáról jön, fiatalabb korunkból. A legjobb barátainkat jelképezi. Egyébként egy pisztolytípus, de nem csupán amiatt használjuk. A mi felfogásunkban ma már egyet jelent a jó dolgokkal, és gyakran bukkan fel nálunk. A merch cuccainkon is állandóan feltüntetjük, így rójuk le a tiszteletünket a cimboráink előtt.

Jellemző, hogy felüti a fejét az erőszak a mai hardcore bulikon?
Freddy: Az borzalmas volna, és senki nem jönne ki jól belőle. Az utolsó dolog, amit egy koncerten látni akarok az, hogy emberek egymásnak esnek. Táncoljanak, tomboljanak, érezzék jól magukat, engedjék szabadjára az indulataikat, őrüljenek meg… A 90-es évek óta használjuk a 357-es számot, de semmi köze a fegyverekhez, túlmutat azokon. A bulikon pedig semmiféle erőszakot nem tolerálunk! Lehet, hogy egyesek nem ezt gondolják rólunk, pusztán azért, mert ebben nőttünk fel, és a New Yorki színtéren eleve mindennapos volt a durvaság, de ha a legtöbb zenekart kérdezed, ők nem pártolják az ilyesmit. A zene pozitív dolog, menedéket nyújt a háborúk, az utcai erőszak, meg az efféle ostobaságok elől. Az agressziót viszont nem tűrjük. Mindenki hagyja otthon a fegyvereket!

0madball2014_10.jpg

Mit jelent számodra a hardcore? Hogyan foglalnád össze a lényegét?
Freddy: Ez egy zenei stílus, legalábbis számomra, noha ma már nem csak egyfajta muzsikát takar, hanem valamivel szélesebb spektrumot fog át. Szerintem azért maradjon csak meg bizonyos keretek között. Ugyanakkor kultúrát is jelent. Az utóbbi években a „kultúra” szót használom rá, de hát az is. A mi kultúránk. Vagy nevezheted szubkultúrának is, mindegy. A lényeg, hogy több mint zene. Az egész hozzá kötődő életforma és mozgalom. Életünk fontos része.

Mik a terveitek a közeljövőre?
Freddy: Írjuk az új lemezt és a tervek szerint decemberre befejezzük. Koncertjeink addig is lesznek, de csak szórványosan. Nagyon várjuk már a megjelenést! Igyekeztünk a tőlünk telhető legjobbat nyújtani és egy, az eddigieknél változatosabb albummal meglepni az embereket.

2018 januárjában ismét itt lesztek Európában a Persistence Touron.
Freddy: Az egy klassz kis túra, tíz vagy tizenegy éve nem vettünk részt benne. Akkor kezdtem szervezni a saját turnémat, a Rebellion Tourt, amely hasonló ahhoz. Egy időre leálltam ugyan vele, de 2018 őszén ismét lesz folytatása. Meghívást kaptunk a Persistence-re is, és úgy éreztük, ennyi év után a legfőbb ideje belevágni. Ráadásul az összeállítás is gyilkos.

Addigra az új lemez is meg fog jelenni?
Freddy: Addigra még nem. Ki fogunk jönni ezzel-azzal, de januárban túl korai volna kihozni a lemezt. Talán majd áprilisban.

Lehetne esetleg javítani a lemezeitek terjesztésén? Nem egyszerű egyik-másik anyagotokat beszerezni.
Freddy: Van rá mód. Ha szólsz, hogy valamelyik album nem beszerezhető, akkor le fogom üvölteni a lemeztársasági arcok fejét. Ez így működik. Én vagyok az a fickó, akinek ténylegesen kommunikálnia kell velük ahhoz, hogy eljusson a zenénk az emberekhez. Amellett, hogy kiállok a színpadra, és ott is teszem a dolgomat. Nem olyan régen beszéltem már velük erről. Jó gyerekek amúgy. A Nuclear Blastnél vagyunk, vagyis egy roppant erős cégnél, de jártam egy lemezboltban, és nem találtam a lemezeinket, úgyhogy rájuk pirítottam…

Hallgatnak is rád?
Freddy: Ők azt mondják, igen. Más kérdés, hogy intéznek-e valóban bármit is, de próbálnak a kedvemben járni. Odafigyelnek arra, amit mondok nekik, és megígérik, hogy beszélni fognak a terjesztőkkel. Van úgy, hogy ennyire egyszerűen megy a dolog. Valaki szól nekem, hogy az anyagainkat náluk nem lehet kapni, én jelzem nekik, ők pedig talán csinálnak is valamit… Nekem mindenesetre azt mondják, oké, oda is el fogják juttatni a lemezeket.

Madball Facebook

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr1413529367

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum