Accept, Night Demon @ Barba Negra, 2018. január 21.

Analóg aggastyánok felemelkedése

2018. január 24. - ronnietoad

0accept2018_27_eredmeny.jpg

Vasárnap este vénségek fellépésére indultam, amelynek a facebook eseményére alig 120 ember igazolta vissza, hogy részt vesz. Ennélfogva valami nyugger haknizásra számítottam, néhány bólogató nagyapival a nézőtéren. Nagyobbat nem is tévedhettem volna.

A krimibe illő fordulat már a küszöbön átkelve bekövetkezett, amikor az előzenekar kezdésére beesve, döbbent fejjel pislogtam körbe, hogy mi ez az oltári teltházas party. Hiszen én a pangó öregek otthonába tartottam! Erre kikötök Lemmy egyik házibulijában. Némileg túlzás, az viszont tény, hogy már az elején emelkedett hangulat, és csődület fogadott a Barba Negrában.

0nightdemon2018_10_eredmeny.jpg

A színpadot a kaliforniai Night Demon gyújtotta be, akik igazán nem csak tölteléknek lettek odatéve. Vadul döngölték a heavy metalt, mindezt igényesen, zsigerből: semmi mesterkélt nem volt benne. Jarvis Leatherby énekes-bőgős átéléssel vezeti a zenekart, igazi rocksztár módjára rázza, pengeti, riszálja. Az előzenekar lekötötte a közönséget, nem lézengtek. A színpad elé gyűlt a tömeg éljenezni, villázni, én is sodródtam velük. A tempó erős volt, két szám között sem volt megállás, aztán a The Chalice nóta alatt, felbukdácsolt a színpadra egy figura halálnak öltözve, emelgette a kupáját a kezében. Ekkor állapítottam meg visszavonhatatlanul, hogy remekül szórakozom. A végére odadobtak egy Iron Maiden feldolgozást - Wasted Years - a közönség pedig megőrült. 

0accept2018_35_eredmeny.jpg

Az Accept intro alatt megjelenik Christopher Williams, feláll a dobokra inteni, indul a buli. A Die by the Sword a nyitány az új albumról. Eddigre még többen lettek, szabályos zsúfoltság keletkezett, a sokaság csápol, ugrál. Egyeseknek családi program a koncert, többfelé szúrok ki gyerekeket a szüleik nyakában integetve, vagy mellettük ropva. Az átlag életkor amúgy ütötte a negyvenet. A Stalingrad alatt előkerül egy Accept-es zászló, Mark Tornillo énekes lengeti izomból, mialatt a nézők vadul ó-óóó-óóó-znak. A színpadkép nem volt túlgondolva, viszont tetszetősen acélosra gyúrták, gépház szerű falakat állítottak oldalra, rajtuk hatalmas piros szirénák villogtak. A dobot magasra rakták, emelvényre, cinek az égben Christopher feje felett jóval, körülötte hajlított fémrudak, mögötte gong. Az úgynevezett vénemberek sokat pattognak a színpadon: a London alatt egyszerre hajolgatnak, a Breaker közben mind felszökellnek a monitorládákra. Jártam már öreg legendák fellépésén, bármennyire is klassz volt, be kell valljam, hogy látszott a mozgásukon, gesztusaikon a kor. Olyan vénemberes volt. Az Accept jelen tagjain ez nyomokban sem mutatkozik, fittek, ruganyosak, lazák és baromi menők. Rég láttam ennyire tökös műsort.

0accept2018_21_eredmeny.jpg

Az ötödik dal után Tornillo köszön, miszerint “Good evening Budapest”, röviden megemlíti, hogy lerobbant a buszuk, úgyhogy sétáltak egyet a hotelig, ezt követően belecsaptak a Rise of Chaos -ba. Wolf Hoffmann alapító tag roppant szimpatikusan sokat kontaktol kifele a közönségbe gitározás közepette, széles vigyorral a fején. Ahogy elindultam a bár felé újratölteni, lépten-nyomon dáridóztak az emberek, a pultnál mögöttem álló srácok még az italukra várva is léggitároztak, táncoltak, itt kaptam magam rajta, hogy én szintén. Atom a buli, a publikum lelkesen énekel, refréneknél üvöltve válaszol Tornillo-nak “Restless and Wild!”, vagy “I'm an analog man... - Analog man!” . Utóbbi megint csak az új lemezről való, melyet épp a The Rise of Chaos World Tour keretein belül mutatnak be. Sokan emlegetik Mark-ot együtt az AC/DC-vel, valóban hasonlóan visít, ám számomra nincs párhuzam, ugyanis sokkal többet cifrázza, színesebben játszik a hangjával, rekeszt, hörög. Az előadásmódja meglehetősen színpadias, emellett jellemzően felfelé hajolva énekel. Két dal közt Megkérdezi a népet “Are we metal? How metal are you?”. Biztosan mindenki nagyon az, mert tömeges óbégatás zeng fel. Az átvezetések rövidek, de ennyire velősek.

0accept2018_15_eredmeny.jpg

A műsor közepénél a Shadow Soldiers ballada csendült fel, utána Wolf kurta pszichedelikus szólója következett, míg szusszant a zenekar. Egy másik balladával folytatták, a Neon Nights-szal, melynek mindannyian a hatása alá kerültünk, fontos tudni azonban, hogy Accept-éknál még a ballada is vagány. A nóta végén remekbe szabott játékot kaptunk a két gitárostól, Hoffmann-tól és Lulis-tól. Az Objection Overruled során Wolf előrejött jammelni a basszeros Peter Baltes - szel. Láthatóan jól mulattak, igencsak összhangban vannak, ami nem olyan döbbenetes, hisz 1976 óta heavy metalkodnak együtt ebben a projektben. Keretes zárás képpen, Williams újfent felugrott a dobokra integetni, a nagyérdemű elégedetten hömpölyögni kezdett haza tumultusban, jómagam pedig ismét pislogtam, hogy ez mi a hajderménkű volt már.

Fotók: Réti Zsolt

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr7413598881

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum