Kreator (D),Vader (Pl), Dagoba (F) @ Barba Negra, 2018.01.26.

Papás nosztalgia az öreg gyerekeknek...

2018. január 28. - csubeszshuriken

0kreator2018_02_eredmeny_eredmeny.jpg

Nem kezdem el onnan ezt a beszámolót, hogy mit jelentett a Kreator mondjuk nekem a nyolcvanas évek végén. Pedig szerintem megmagyarázná, hogy miért játszanak közel telt háznak ma is, jócskán a nyolcvanas évek árnyékán túl. Valószínű ugyanis, hogy mások, akik szintén a régi időkből ismerik a zenekart, nagyon hasonló okokból vakarják el a bundájukat a németek koncertjeire ma is. Amikor is a tizennegyedik album után Mille Petrozza zenekara ismét nem hagyta ki Budapestet a szórásból. A sokadik hazai bulihoz most a Barba Negra színpadára vonult fel a zenekar. Mindjárt a lengyel Vader után.

Az estét a Prielle Kornélia utcában azonban nem a lengyel veteránok kezdték, hanem a nagyszabású turné másik vendégbandája, azaz a francia Dagoba. Akik talán kicsit ki is lógnak a sorból, ha azt a sort a klasszikus metál és az abban mozgó bandák jelentik. Pedig a műsort nem ma kezdték. A kilencvenes évek végétől már építgetik azt a zenét, ami mára érezhetően egy szorgos és következetes tervezés eredménye. Az én ízlésemtől bevallom elég távol. Nagyjából abban a sávban, ahol az egyedi ötletek helyett egy turbó hangzás súlyával vannak manipulálva az érzékek. Szerintem. Így a korábban gazdagon népszerűsített Inner Sun című nótán kívül mást nem ismertem fel, de eléggé egy kaptafára vannak felépítve a dalok, szóval, ha tudtam volna számcímeket is, most ugyanolyan bajban lennék. Azt viszont tény, nem szóltak rosszul és aki addigra már elég sört ivott, vagy rég halott élőzenét, annál begerjedhetett egy-két percre a tranzisztor.

Mielőtt a Vader végre játszani kezdett valamikor kilenc előtt. Közel telt háznak, ahol mozogni már egyáltalán nem volt könnyű ebben az időpontban. Szóval az általam is nagyobb tiszteletnek örvendő banda szerintem legalább annyi kíváncsiságot vonzott be, mint mondjuk a legendás főzenekar. Erre a kíváncsiságra válaszul pedig ők voltak azok, akik valóban cudar metál szettel álltak ki a közönség elé. Hozva azt a thrash / death kombinációt, amiben benne van az elmúlt harminc év és a meg nem kötött kompromisszumok. A mellőzött kísérletezgetés. Az öreg fiús nosztalgia. Jól is szóltak, oda is csaptak. A tágabb időkorlát pedig hagyott teret annak, hogy az a több, mint két évtized meg legyen rendesen pörgetve. Az első lemezes Dark Age és a Vicious Circle követték egymást belépő gyanánt és még a harmadik dal is azokat az időket követte. Majd zárás gyanánt is a Breath of Centuries lett odapattintva. Keményen. Gyorsan. Feszesen. Nagyjából hűen a Vader névhez. A birodalmi indulóval zárva az egy órát.

0kreator2018_18_eredmeny_eredmeny.jpg

Hogy a komoly átrendezésen át tudjon esni a színpad. Hiszen egy nagy kaliberű metál banda nem csak zenét, hanem képet is ad. Az életérzésre a díszlet is rájátszik, ahogy a füst és egyéb kellékek is elengedhetetlenek. Remekül emelhetik az ilyesmik egy jó koncert hangulatát. Ami viszont mindig az átadott energiáknak köszönhetően lesz penge. Mert amikor az erő nincs sehol lesz gyanús, hogy a díszlet csak valami olyasmi, ami mögé el van dugva az, ami már igazából nincs. Nos, nekem ilyen volt ez a Kreator koncert. Ahol egy profi show elemei mögé volt elrejtve mindaz, ami piszkosul hiányzott. Mondjuk nekem. Aki valóban nem kajálom és nem kajáltam soha a nyolcvanas évek német heavy metál orgiáit és főleg ezért nem tudtam mit kezdeni a véget nemérő, giccses, közönségénekeltető, kényelmes és nosztalgikus középtempókkal, na meg a klisés refrénekkel. Amiktől nagyon kényelmetlenül kezdtem éreztem magam úgy húsz perc után. Voltak pillanatok ugyanis, amikor az volt a tömeg szélén bambulva a vízióm, hogy valami fura dimenzióváltásnak köszönhetően egy Scorpions koncerten vagyok, ahol mindjárt a színpadra szólítja valaki Doro kisasszonyt. Aki előlép a füstből, a tükörkeretekre vetített fáklyák elé és rám üvölt, hogy készen állok-e. A mélypont viszont akkor következett be - merthogy az új számok erre a komfortra rendezkedtek be, az sem oké, de üsse kavics, elteltek az évek -  mikor az Endless Pain olyan tempóban lett eljátszva, hogy abba Doro  be is tudott volna szállni. Nem volt könnyű dolgom, hogy arra szerződtem, végigállom ezt a koncertet. A múltból szerintem kétféle képen lehet megélni. Jól vagy rosszul. Mikor a Kreator átmegy kirakat metálba lendület nélkül, az pedig szerintem jó oldalt fedi le.

0kreator2018_09_eredmeny_eredmeny.jpg

Mert ahogy kezdtem, ez a zenekar egy nagyon fontos zenekar. A korai albumokkal felszántották a metált, forradalmat csináltak és lesöpörték a cicanadrágos hőszenekarok trottyos tempóját a térképről. Talán mondhatjuk, hogy a Kreator az egyike volt annak a mezőnynek, akik kézigránátot csináltak a zenéjükből és bedobták azt a nyolcvanas évek közepébe. Ezért játszanak ma is tömött termekben, amik nem is kicsik. A tisztelet végett, ami nekik kijár. Ezért nehéz szembesülni azzal, hogy a tempó bizony vastagon öregfiús lett. Rájátszik a nosztalgiára, fix paneleket illeszt. Papás refrének a megöregedett gyerekeknek és azoknak, akikkel elhitette pár régi rocker, hogy ezek nélkül nincs élet se. Pedig van. Csak máshol. Arra pedig válaszul, hogy elég objektív-e ez az írás, azt tudom mondani, hogy mikor az elsők között kifordultam a koncertteremből, már jó néhány öreg Kreator rajongó és igazi metál mániákus kint cigizett és beszélgetett. Nem véletlenül. Egy profi koncert sok füsttel meg ti vagytok a legjobbak dumákkal, ami nem válaszokat, hanem kérdéseket hagyott maga után. Ötven éves atléták miért nem állnak a rajthoz? Talán mert nem tudnának megfelelni a saját korábbi teljesítményüknek. Mert változni lehet, de valahogy muszáj hűnek maradni önmagukhoz. 

0kreator2018_15_eredmeny_eredmeny.jpg

Mindemellett hozzáteszem, nagyjából öt éve a Balatonon kirobbanó formában láttam ugyanezt a zenekart bődületes thrash bulit behúzni fesztiválszínpadon, ami eleve erős hátrány. Ezért is volt nagy pofon ez az este. Amivel kapcsolatban azt sejtem ez nem csak a fáradságról szól meg arról, hogy nem tudnak gyorsan játszani. Hanem talán inkább koncepció. Himnuszok és visszaemlékezések. Egy nagy közös búcsú a faluban. Nosztalgia, jó sok rocker. Osztálytalálkozó jelleggel, ahol elénekeljük még egyszer és még a sör is jól fogyott. A metál villához meg nem kell két lábdob. Elég bedugni a gitárt és fent lesz ötven kéz. Ami talán még oké is lehet. Legalább tudjuk, hogy az élet nem is annyira bonyolult. Hát akkor meg hova ez a sok összevissza gitározás. Még a végén valakit megkavar! 

Fotók: RÉTI ZSOLT, további képek ITT.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr1813610959

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

NZperX 2018.01.29. 08:31:55

Nagyon kedvelem a Vader-t, legalább felerészben értük mentem a koncertre. Az biztos, hogy kompromisszummentesen tolták az oldschool death metalt, de a jó sound, a jó játék és a szimpátiám ellenére bőven elegendő volt belőlük ennyi játékidő.
A Kreatort illetően nem értek egyet a cikkíróval, több szempontból sem.
Először is: a Kreator sohasem volt olyan súlyos vagy penge zenekar, mint a thrash igazi nagyjai. Én a 90-es Coma of Souls óta kedvelem őket, de már akkor is úgy tartottam, hogy a Kreator a thrash metal BoneyM-je. Szerethető, amit csinálnak, de egy Testament, egy Anthrax, pláne egy Slayer mellett egy laza, inkább szórakoztató produkció.
A koncerten tényleg voltak bőven dallamos refrének és csizmaszárcsapkodó álfolk giccsmetált idéző gitártémák, dehát ez szervesen következik a pályafutásukból és a németségükből. Ráadásul az utolsó lemezük a legdallamosabb (és egyébként a legjobb is) az egész életműben, hál istennek, erre koncentrált a setlist is.
Szóval ezeket a dolgokat értelmetlen számonkérni a Kreator-ön, olyan mintha Mille kolléga szövegeit kritizálnánk most, pedig 35 éve ugyanolyan pocsék az összes. Nem ezért szeretjük, legalábbis én nem.
És nekem nem is volt csalódás a koncert egyáltalán.

MajdnemAraya · http://azenwin10em.blog.hu 2018.01.29. 11:37:19

Hmm... A Vader a teljes első lemezét játszotta.
A Kreator pedig tényleg olyan lassan nyomta az Endless Paint, hogy tulajdonképpen egyáltalán nem is játszotta. Így nézve tényleg szarok voltak.
Onnan nézve, ahol én álltam viszont állati jó koncertet adtak.

-creeper- 2018.01.29. 13:16:47

Nem alázni jöttem, de fogok.
A legkevésbé azon akadtam fenn, hogy a bejegyzés írójának nem igazán volt ínyére a koncert, de még az a próbálkozás sem térít el a hitemből, amilyen kétségbeesetten próbálja az írás objektumnak beállítani szubjektív véleményét. Ami kiborító, az a leszarom-stílusú közöny, mennyire nem érdekli a téma az íróját. Mintha a sorok azt nyögnék, "csak azért toltam ki magamból ezt a néhány bekezdést, mert ez volt a feltétele az ingyenjegyemnek".
A Vader, ahogy azt egyébként beharangozták, az első, idén huszonöt éves, The Ultimate Incantation című lemezét játszotta el szinte teljes egészében, továbbá, ahogy a fenti komment is felhívja a figyelmet, a Kreator repertoárjában - sajnos - egyáltalán nem szerepelt a cikk által leszólt Endless Pain: nemhogy lassan nem, sehogy sem.
Ugyan magam is tudtam volna feledni a people on the right side vs. left side-féle énekeltetést, elfért, ellenben ezt a modoroskodó, konkrétumok nélküli, cserébe tárgyi tévedésektől hemzsegő, borzalmas kliséket puffogtató írást sokkal inkább mellőzhetőnek tartom, jól érezhetően már a megszületése előtt süt belőle a fáradTság.
Végezetül megpróbálom szembeállítani a kint cigiző "jó néhány öreg Kreator rajongót" a teremben a magán kívül tomboló, alsó hangon is többszáz fős közönséggel, de csak arra tudok jutni, az a "jó öreg Kreator-rajongó", aki az egyébként péntek este is kiválóan megszólaló Betrayer és a Pleasure to Kill alatt kint dohányzik és beszélget, meg is érdemli.

MajdnemAraya · http://azenwin10em.blog.hu 2018.01.29. 20:12:00

Csak egy rövidke, alig egy perces videó, melyen a zenekar épp lassan, unottan és rutinból játszik, a közönség pedig láthatóan unja az egészet. Vagy nem...
www.youtube.com/watch?v=Jt3OxwNQbM0
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum