RockStation

Machine Head - Catharsis (Nuclear Blast, 2018)

Hol vannak a régi gépfejek?

2018. január 29. - KoaX

machine-head-catharsis-artwork.jpg

Amikor megtudtuk, hogy a Machine Head új albumon dolgozik tűkön ültünk! Aztán jöttek az előzetes dalok, amiktől az a tű nagyon negatív jelentéssel kezdett el bírni. Innentől kezdve nem volt annyira kellemes az ülés, sőt mi több.. Egyre kényelmetlenebbül kezdtük érezni magunkat ...

A 2011-es Locust óta eltelt jó pár év. Ja, hogy közte ki jött még egy album? Számomra a Bloodstone & Diamonds totál a feledésbe veszett. A Locustot is csak azért emlegetjük még, mert egy B oldalas Blackening album. 2007 óta a zenekar nem igazán alkotott nagyot, bár ez nézőpont kérdése. Ahogy a Catharsis is az lesz, vagyis lett, mert mi már hallgatjuk pár napja. Szerintem kétféle megközelítés lesz a rajongók részéről: A) akik az előzetes dalok ellenére is kegyetlen nagy rajongók és, ha kőkövön nem marad ők akkor is Machine Head rajongók lesznek! A másik típus, alias B) pedig az az ember, aki elgondolkodott az előzetes dalokon, és kíváncsian, bár félve áll neki az új anyagnak. Utóbbiba tartozom én is.

machine_head_2018.jpg

Mellékeljük a teljes lemez kapcsán, hogy Robb mekkora megmondó ember, aki mindent megmagyaráz. A lemez első hallgatása során azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon megérte-e a koncertjegy az árát (Igen, fizetünk néha mi is a koncertekért) Aztán jött a lejátszás gomb újabb és újabb használata, bár nem igazán fájt erre a gombra a fogam. Ha a Supercharger és a Burning Red idejében (halkan jegyzem meg, hogy nekem a két kedvenc albumom) majdnem szétesett a zenekar, akkor itt lenne az ideje a tisztes visszavonulásnak, ahogy azt a Slayer is bejelentette. A tizenöt dal a maga hetvenötpercével nem igazán hívogató. Illetve próbál csalogatni, csak nem vagyunk annyira hülyék, hogy újra belelépjünk ugyanabba a pocsolyába. Nem mondom, a zenekar maximálisan ráérzett arra, hogy a leggyengébb dalokat osztotta meg velünk lemezelőzetes ként. De a többi sem annyira erős, hogy azt mondjam itt az új Beautiful Mourning,/ Aesthetics of Hate kombó vagy esetleg a Halo sőt…

A dalok többsége középgyenge, amolyan „jó lesz ez” anyag lett. Nem is értem, hogy McClain ezt, hogy hagyhatta. Értem én, hogy elég volt a rock operákból és kell valami, de akkor minek egy ilyen hosszú album ennyi dallal? Meg alapból minek az ilyen dalok? Nincs meg az a bizonyos energia, düh, ami anno jellemző volt a zenekarra. Nincs meg a húzás, csak azt hallod, hogy megy a reszelés, eltekerik a dalokat, néhol fel-fel bukkan egy iker szóló és csókolom. A klipes nótákat instant pörgeti tovább az ember, és csak azt nézed reggel a lejátszón, hogy a három átpörgetett dal után is még mindig van nyolc! Természetesen a dalok nem két-három perces szerzemények, hogy legalább rá lehessen fogni, hogy pörög. Nem… Sokkal inkább a középtempó diktál. Megértem én Mr. Flynn-t, hogy nem akarja a Davidiant játszani, szíve joga, az ő dala. De ilyen dalokkal nem kellene a „rajongók” szemét kiszúrni. Vagyis, oké.. ebben az életszakaszban van, amikor ilyen művek születnek, de jobb lenne ezt egy szóló projekt keretein belül kiadni, nem pedig az anyabanda imázsát szétverni.

Ott leszünk a Barba Negrában áprilisban, ez fix. mert innentől kezdve még kíváncsibbak lettünk, hogy élőben mi fog történni, de az biztos, hogy nem olyan nyugodsággal indulunk el a koncertre, mint mondjuk egy Alice In Chainsre. Aztán persze, lehet neked kedves olvasó, pont bejön az új anyag és csak az én elkeseredett szájízemet érzed, nem tudom. De számunkra ez most nem az…Lehet, hogy mi vagyunk a barmok? Béke, Szeretet, Metal

3kop.png

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr3813606207

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum