Pestilence (NL), Rebaellium (BR), Distillator (NL), Archaic @ Dürer Kert 2018.02.18. 

Legendádnak emléket csak így állíts, vagy sehogy...

2018. február 20. - csubeszshuriken

27973429_1826680570684833_3137342327658482153_n.jpgLassan kilencedik éve, hogy a Recurrection Macabre című  visszatérő Pestilence lemez megjelent. Az újjáalakulás mégsem robbant akkorát, mint amennyi reményt a rajongók fűztek hozzá. A mesterzenekar legendássá vált korai alkotásai mögött ugyanis messze elmaradtak a az újkori Pestilence albumok. Ebben a kritikusok és a fanatikusok is egyetértettek. Patrick Mameli pedig úgy tűnik feladta a kísérletezgetést és valószínűleg tudatosan nyúlt vissza a gyökerekhez most, amikor a Hadeon album megjelent. Ami szerintem egy jól sikerült retrospektív alkotás. Sokkal erősebben kapcsolódva az első négy album zeneiségéhez, mint az elmúlt tíz év dolgaihoz. Ha pedig visszanyúlásnak ez nem lenne elég, a friss albumot követő turnéval kapcsolatban már az első perctől kommunikálva volt, az az első három album dalaira épül majd. Ennek a turnénak az európai köre Budapesten végződött tegnap, sokunk nagy örömére. 

Még, ha ez a turnédátum egy vasárnapot és egy hétfőt is megütött, hiszen a legtöbbje a koncert másnapján tuti, hogy még dolgozni is bement. De hát az elköteleződés már csak ilyen. Az áldozatokat néha meg kell hozni. Hogy az az áldozat pedig ne legyen olyan nagyon súlyos, abban a rendezők is segítettek, hiszen az este gyakorlatilag kicsivel hat után már érdemben elindult és nagyjából végig tartotta a kitűzött tervet. Ehhez már csak nekem kellett volna szorosabban alkalmazkodni, de sajnos nem kapaszkodtam túl szorosan a kiírt program időpontjaiba, így hét előtt tíz perccel csodálkozva toporogtam, hogy az Archaic már lement. Így rövid interjúkból tudtam csak meg, hogy az új hazai thrash ígéret sokkal jobb annál, mint amennyi figyelmet kapott és amennyit játszani tudott időben. Szóval most leteszem a nagy esküt, hogy a következő nagyobb lélegzetvételüknél igyekszem ott lenni és következetesen leírni majd, hogy milyen kurva jók. 

27973393_1826683117351245_1334619657332293577_n.jpg

A jóvátételről tehát most ennyi és akkor egy jó Distillator. Vagyis egy másik banda ugyanabból a kisvárosból, tartományból és országból, mint ahonnan a Pestilence indult. Trió felállásban, a holland ős thrash tűz őrzői. A turné utolsó napján is padlógázon. Némi technikai problémától megakasztva, de tényleg jó kis lendületben. A frontember Desecrator zseniális gitárjátékával. A sikítógitárt plusz reszelést a klasszikus panelek mentén pedig kimondottan jól esett hallgatni. A maximális tisztelet részemről kijárt annak, ahogy a tisztelettudó nótáik megkapargatták a nyolcvanas évek emlékeit. Ami a merch pultjuk termékeinek arculatában is abszolút kiütközött. Jelvények, kazetták, lemezek és koponyák. Ennyi. 

28277440_1826683567351200_6334187719672268086_n.jpg

A múltnak viszont utánuk sem fordítottunk hátat. A Rebaellium nevű brazil banda a hollandok után ugyanis azonnal fűzte tovább a hőskor fonalát. A Sepultura korai kiforratlan és valljuk be simogatóan primitív thrash / death témáinak hatása abszolút kiütközött a zenéjükben és bár nekem kicsit darabos volt az első két - három szám, azért lassan megérkezett az a mélység, amitől elég jónak éreztem őket. A trió felállás és az egy gitár itt sem bizonyult kevésnek, sőt negyven percük második felében volt néhány nagyon kreatív téma a gitárokon. A lassabb részek is jól húztak és a tikataka mellett úgy tűnt mondanivaló is van. Amit egy előember torok közvetítésében mindig üdvös. 

27972748_1826681234018100_2607822783472622003_n.jpg

Abból pedig ahogy szóltak, lehetett remélni, hogy a fő zenekarnál majd még egy kicsit jobban figyelnek az arányokra és akkor az egészen fasza lesz. Vagyis volt, mert hogy nagyjából amúgy az volt. Bár abból ahogy a dobok túl voltak tolva, végül az lett, hogy nem nagyon lehetett hallani a cineket. Plusz a frontember Mameli szólói másfélszeres hangerővel szóltak, ami engem zavart egy kicsit, mert bántóan hangosan voltak, de valahogy azt éreztem, ez nem a véletlen műve volt. Patrick ugyanis érdekes fazon. Mintha lámpalázas lenne, olyan volt az első számoknál, ami nyilván furcsa 30 év színpad után. Olyan volt a fazon, mintha most kéne életében először megmutatni mire is képes és, hogy azt majd fogja - e szeretni valaki. Érdekes. Mint maga az énekes / gitáros fizimiskája is. Mikor kijött, esküszöm előre mentem megnézni tanga papucs van - e a lábán, mert afféle olasz macsónak tűnik, aki most jött fel épp a strandról. 

28055893_1826683350684555_284614394147126084_n.jpg

De ez végül is mindegy is, hiszen a Malleus Maleficarium nyitótétele akkor is hibátlan lett volna, ha leopárd mintás sortban adta volna elő. Feszes volt, precíz volt és mindez a dobok hozta dinamikának köszönhetően. Ha pedig már itt tartunk gyorsan el is mondom, hogy szerintem az új albumhoz és a régi albumok számaihoz is elengedhetetlen volt, hogy Mameli ezt a tagot megtalálja. A Pestilence olyan számait, mint a Parricide és a Subordinate to the Domination ugyanis csak nagy technikai felkészültséggel lehet úgy megszólaltatni, ahogy ezen az estén megszólaltak. A kronológiai sorrend pedig a Commandments című tétellel még folytatódott, aztán az első lemez már nem is tért vissza. De azokat logikusan a Consuming Impulse album számai követték. Dehydrated és Chronic Infection. Vagyis a zenekar útján követhettük a számokon keresztül és ahogy anno a Pestilence  túl tudta szárnyalni önmagát, úgy a koncert is egyre inkább pörgött befele. Tolták felfelé a hangulatot, adta magát persze, de nagyon jól építkeztek. Amiből a másik két gitáros hiányzó lelkesedése se tudott elvenni. Pókerarccal, de jól egészítették ki a dobos és Mameli játékát. Aki nagyon pengén hozta a harmadik albumot. The Secrecies of Horror, Twisted Truth és Land of Tears. A Voivod hatása tehát a legnagyobb slágerekkel lőtt minket ki az űr sötétjébe. A közönség oldódott a kozmoszban és lassan Mameli arca is kisimult. Ezek a számok ezzel a dobossal és vele nem tudtak hibázni. Minden szám után előrébb léptek egyet a színpad felé a rajongók. Az élmény együtt sűrűsödött mindannyiunkban. A hármas album két további dala, a négyesről a Mind Reflection és a ráadásban az Out of the Body pedig méltó befejezései voltak ennek a nagyon korrekt emlékállításnak. A metál történelem legfontosabb időszakából én azt gondolom csak így érdemes visszahozni valamit és persze nem lehet a múltból élni, de ezt egyszer így megpörgetni, szerintem nagyon jó húzás volt. Elképesztő erejű koncerté fejlődött ez a Pestilence buli, az izgulós indításból. Nem hiszem, hogy bárki csalódott volna a távozás után. 

27973672_1826682080684682_2446519100178272944_n.jpg 

(A képeket a Bands Through The Lens készítette a Dürer Kert számára. A buliról további képeket ITT találtok.)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr2513682044

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum