Nem hittem volna, hogy elvileg a tél utolsó napján összetűzésbe keveredek több ok miatt is .Amíg kint harcolsz a mínusz fokokkal és hóviharral-majd azt hiszed, hogy biztonságban vagy a Dürer Kert falain belül- akkor jön az újabb pofon az élettől. A kultikus grindcore banda- a Terrorizer- olyan szinten lealáz, hogy miután földre kerültél még rád is rúg vagy kettőt, hogy tutira zombiként térj majd haza. De hát szeretjük a kihívásokat és a grindcore-t is. Annyi baj legyen.

Mivel szerdai napra esett a budapesti Nile/Terrorizer turné budapesti állomása, így sikeresen lekéstem a legelső bandát. Így fogalmam sincs, hogy mi történt a Nagyteremben. A görög Exarsis koncertjét pedig körülbelül három dalig bírtam. Fasza kis old school thrash témák a zenészek hangszereiből, ehhez pedig jött a hozzávaló ének is. Ami inkább vicces és idegesítő volt számomra, mintsem annyira vonzó, hogy végignézzem a produkciójukat. Sajnálom. A saját hangszálaimból talán akkor tudnék ilyen magas hangokat kicsikarni , ha egy csípőfogóval tépnék a heréimet…. De lehet még akkor se. Mindegy is. :)

De hát a lényeg mégis csak a Terrorizer koncert volt. Felőlem akár lehetett volna vagy hat folk metal banda is nyitásként (azért mondom, mert azt nagyon- nagyon nem szeretem), azt a várakozást és örömöt semmi nem tudta volna elnyomni bennem, hogy mindjárt láthatom őket. Van pár bakancslistás zenekar az életemben, amit mindenképpen látni szeretnék, mielőtt bekövetkezne a vég. Vagy itt, vagy ott. Ez már részletkérdés. Az egyik ilyen a Terrorizer. Igaz, hogy eredeti tag már csak Pete „Commando” Sandoval , de ezt ki nem szarja le?! Panaszra semmi ok nem lehet, ezt már a kezdő Need To Live alatt eldönthettem. Úgy láttam, hogy más is azonos véleménnyel van, mint én.

Sam Molina énekes/basszusgitáros amikor épp nem hörgött, akkor mosolygott végig. Jó látni az ilyen zenészeket a színpadon. Lee Harrison ugyan kicsit magának való volt, de néha-néha kontaktolt ő is a közönséggel. Pete Sandoval pedig, hát ő Pete Sandoval. Kedves barátom szavaival élnék; arról nem is beszélve, hogy soha nem hittem volna, hogy a szomszédasszonyomat fogom látni dobolni a Terrorizerben. Igen, egy kissé már fáradtnak és megtörtnek látszó emberről beszélünk. Addig, amíg be nem ül a dobfelszerelésnek hívott monstruma mögé. Elképesztően zseni a faszi. Az, amikor duplázott ezerrel, mintha lovagolna, úgy ugrál a dobszéken. Nézni is jó volt, nem csak hallani. Zseni, na! Nincsenek rá más szavak.

A koncert egyébként a Hordes of Zombies érával indult, majd szépen lassan csordogáltunk át a Darker Days Ahed lemezhez. Persze, hogy a klasszikus World Downfall sem maradhatott ki. Sőt… A koncert második fele csak az a lemez volt! Kell ennél több?! Nem hiszem! De nekik sikerült megfejelni (már amennyire meglehet), hiszen Sharp Knives címmel kaptunk egy új dalt is!

Plusz jó fejség a zenekar tagjaitól, hogy levonulásnál jelezték a fotó és aláírás begyűjtésének lehetőségét. Természetesen így is lett.

Utánuk következett a Nile, amit én kihagytam! Lehet köpködni, de ennek is okai voltak. Sajnos a hajnali munkakezdés nagy húzóerő (még ha nem is kívánja az ember szervezete), másrészt a Terrorizer olyan szinten lealázott arra az estére mindent és mindenkit, hogy nekem nem is kellett több! Másnap pedig folytatódott a móka, hiszen ugyanott jött a Napalm Death…. :)

A képeket -amit David Bodnar Photography készített- a Dürer Kert oldaláról loptuk! :)