Metallica @ Papp László Sportaréna, 2018.04.05.

Vérprofi előadás, vérprofi zenészektől és még Lukács Laci is révbe ért!

2018. április 06. - Ernő Hellacopter

0metallica2018_46_eredmeny.jpg

Aki tűkön ülve várta a mai estét, annak nem lehetett könnyű kibekkelni ezt az egy évet, hiszen a jegyek már azóta figyelnek a komódfiókban, a naptárban pedig csak sokasodnak a pipák. De ez a nap is felvirradt, így a Metallica fanok tömött sorokban járulhatnak a Sportaréna bejáratához, hiszen a 8 éves böjt véget ért. 2010-ben látogatott el hazánkba legutóbb a rockóriás, ahol egy elég felejthető koncertet adott, egy omladozó, hangulattalan betonteknőben, ami azóta az enyészeté lett, hála az égnek.

Mivel a Sportaréna rendelkezik minden olyan adottsággal, amire 2018-ban szüksége lehet egy élő produkciónak, így a helyszín egyedüli problematikája a befogadóképessége, hiszen akár háromszor ennyi jegy is gazdára talált volna napok alatt. Bár az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy láttam én már karón varjút: sem az AC/DC sem az Iron Maiden koncertek hangosításával nem voltam kibékülve, és legutóbb a Depeche Mode sem szólt úgy, mint tette azt tavaly a Groupamában. Ráadásul a Metallica színpadképe eléggé formabontó, így nagy kérdés, hogy a hangárszerű hodályban hogy tudják majd biztosítani a kívánt hangzást minden irányban.

Ha van megosztó rockzenekar az elmúlt 35 évből, a Metallica feltétlenül közéjük sorolható, hiszen úgy lettek a rockcirkusz óriásai, hogy a Fekete lemez hatására elvesztették rajongói bázisuk egy jelentős részét, köztük engem is. Persze mindeközben soha nem látott méretűre nőtték ki magukat, ám egy értelmes, mindenki számára elfogadható lemezzel adósak maradtak, egészen a Hardwired kiadásáig, ahol ha nem is teljes egészében, de felütötte a fejét némi szenvedély is.

0metallica2018_33_eredmeny.jpg

Nem lehet számonkérni egy olyan zenekaron a toplemezek hiányát, akik karrierjük első három albumán lefektették és kimaxolták egy teljes zenei stílus minden apró kis hangját, így aztán az ... And Justice for Alltól számítva a hanyatlás törvényszerű volt. Persze a hanyatlás címszó jelen esetben igencsak relatív, hiszen ha csak a koncertek látogatottságát nézzük, a Metallica sosem szabadult ki az arénák és stadionok fogságából, míg pályatársaik nagy többsége igen, de azért az teljesen egyértelmű, hogy a stadionokat megtöltő közönség nagy része a mai napig a Master of Puppets, a Fade to Black vagy éppen a Blackened hangjaira dobja le a láncot, de az össznépi sírva zokogást sajnos az Enter Sandman vagy a Fuel jelenti ma már.

Nincs ezzel semmi baj, inkább hallgassanak a fiatalok Metallicát, mint bármilyen kétnapos rágógumi popszarságot, de ettől még az old school hallgatóság nagy része a Kill 'Em All vagy a Ride the Lightning dalaira ordítanak fátyolos tekintettel. Napokig lehetne értekezni a Metallica jelenség hatásairól, de ez mégiscsak egy koncertbeszámoló, így térjünk rá arra, hogy milyen volt a koncert. 

0metallica2018_15_eredmeny.jpg

Azért egy bő mondat erejéig ki kell térjek a Kvelertak teljesítményére, mert kicsit tartottam tőle, hogy egy alapvetően teljesen más közegből érkező, relatíve ismeretlen zenekar esetleg ugyanúgy megszívja, mint a Puskásban szegény High On Fire. A 2010-es self titled lemezüket sokat hallgattam a norvég brigádnak, de a Meir annyira már nem adta be a barna hangot, élőben pedig sosem láttam őket, így nagyon nagy öröm volt egy ilyen tökös, belevaló előzenekart végig élvezni a 'Tallica előtt. Derekasan helyt álltak, a közönség is nagyon pozitívan fogadta őket, jól is szóltak, és képesek voltak "belakni" a színpadot. Üde színfoltja volt az estének, egy klubbuli keretein belül egészen biztosan ott leszek ismét. Külön örömül szolgált, hogy 40-45 perces setjük vázát részben az első lemez adta, így még inkább könnyen ment a ráhangolódás.

Már mindenki tűkön ülve várta, hogy felcsendüljön az Ecstasy of Gold intró, és hosszas böjt után mindenki megkapja a maga Metallica adagját, és az AC/DC Long Way To The Top egyre hangosodó dallamaira meg is adták az alaphangot, hogy útjára engedjék a The Ecstasy-t, majd a Hardwireddel a közel 150 perces műsorukat.

0metallica2018_102_eredmeny.jpg

Kénytelen vagyok az elején ellőni a puskaporomat, mert ahogy végigszaladok a hallottakon, meg kell állapítanom, hogy ezt a setlistet a csapat nem nekem készítette. Azon számok, amiket szeretek, kimerültek a Seek and Destroy - Hit the Lights - Welcome Home - For Whom - Master of Puppets ötösben. Ez nyilván, egy ilyen hosszú és tartalmas műsor esetén elég keskeny. Amik meghallgatásáról nagyon szívesen lemondtam volna ilyen - olyan okokból: Fuel, Sad But True, One, Nothing Else.. és az a dal, ami annak idején olyan elemi erővel taszított el a csapattól: az Enter Sandman.

A maradék 8 nóta pedig hol többé, hol kevésbé, megállta a helyét. Érezhetően nem lógnak ki a Hardwired szerzeményei a sorból, viszont a műsor egésze annyira középtempósra sikeredett, hogy nehéz volt ezzel fenntartani a tűzet. Trujillo ebben a csapatban olyan erőt képvisel, és annyira nem érzem a nagy egész részének, amin még magam is meglepődtem. Őserő a pali, és mindig élmény látni őt. És ha már ritmusszekciót boncolgatunk, kerüljön terítékre Lars is, akit egész egyszerűen nem vagyok hajlandó kritikával illetni, mert nem sportszerű...vagy mi... Ez a zenekar az Ő kreálmánya, helye megkérdőjelezhetetlen, maximum soha az életben nem fogunk teljes Kill, Ride vagy Master turnét kapni. Nagyon élt, nagyon élvezte, kontaktban volt a közönséggel, a zenekarával, rajta igazándiból semmi sem múlt. Illetve hogy ne múlt volna! Miatta olyan ez a setlist, amilyen!

0metallica2018_13_eredmeny.jpg

A gitáros duó is nagyon élt, James magabiztosan hozta az énektémáit, nagy kedvvel és pontosan játszott, Kirk is széles mosollyal eresztette meg a szólóit. Igazán pozitív benyomást keltenek a színpadon állva, és őszinte gesztusokkal adják a közönség tudtára, mennyire hálásak azért, amit a sorstól kaptak. A Metallica talán pont annak köszönheti, hogy sosem ment ki a divatból, hogy azon felül, hogy próbált mindig trendet diktálni, és nem követni, próbálta a 21.század vívmányait a saját javára fordítani, mindig elkötelezett volt a rajongói irányába, és próbálta őket a legextrémebb módon kiszolgálni. Ez az igyekezet pedig itthon is meghozza gyümölcsét, mert a közönség nagyrésze roppant hálás és közreműködő volt. Viszont ez volt életem első olyan "big four"-koncertje, ahol nem volt circle pit vagy pogó, de még headbangelő Converse cipős rocker se sok. És ülő embereket sem láttam még az életemben egy thrash metal bulin. Hála égnek ahová a jegyem szólt jó arcok voltak, és mi állva néztük végig, de még konfliktusba is sikerült emiatt keverednem, ami úgy érzem nem rám nézve szomorú.

Nem tudom melyik zenekar lesz képes rávenni arra, hogy ismét bevállaljak egy ilyen jellegű bulit, de a Metallicát nem bántam meg, inkább az elszalasztott lehetőséget sajnálom, mert az Aréna hellyel-közzel jól szólt, a középre helyezett színpad biztosította a résztvevőket arról, hogy mindenki részese lehet a shownak, és nem marad le semmiről, viszont a dalok szelektálása nem rám volt szabva.

0metallica2018_08_eredmeny.jpg

Lukács Laci pedig ma este végleg révbe ért! Megtöltötte már ő ezt a csarnokot, sőt, nagyon becsületes közönséget hozott össze a Sziget 'csapda napján is, elért mindent, amit ebben az országban egy háromakkordos punkbandából ki lehet hozni, ma este pedig Rob Trujillo öltötte magára a Lukács jelmezt, és adta elő Kirkkel a Legjobb méreg című Tankcsapda-dalt, amire amúgy kb. mérget is vettem volna a bulit megelőzően. Ajándék lónak ne nézd a fogát, a gesztus viszont süvegelendő. Én azért maradnék az eredeti verziónál! :)


A színpad nagyon élt, folyamatosan történtek látványos dolgok, amik elterelték a figyelmet, mondjuk Lars kétlábdobjáról. Jól szolgálta a műsort, én azonban szkeptikus vagyok. Persze kell a cirkusz, de mindez csak egy rakás méregdrága kütyü, hidraulikus ketyere, és közben a lényeg sikkad el valahol 40 drón és 6 lángcsóva közt, ami mégiscsak maga a művész és az ő közönsége lenne. Én a magam részéről hálás vagyok, hogy ott lehettem, és végignézhettem, hogy néz ki egy vérprofi előadás, négy vérprofi zenész interpretálásában, de roppant szomorú vagyok, hogy ennyire kevés régi kedvenc fért csak bele, pedig a körülmények tökéletesek lettek volna egy komolyabb múltidézéshez. Kár érte.

FOTÓK: RÉTI ZSOLT. További képek ITT.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr1013811784

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gepardja 2018.04.06. 09:10:25

Ha ülőhelyre vettél jegyet, és álltál, emiatt konfliktusba keveredtél, az bizony rád nézve szomorú. Elég sokan vannak, akik azért vesznek ülőhelyre jegyet, mert nem tudnak hosszan állni, vagy pl. alacsonyak és nem látnak az állóhelyről.

NZperX 2018.04.06. 10:05:54

Minden tisztelet a Metallicanak, a koncert is szuper emlék marad, tök oké volt minden.

DE:
Ez a setlist baromira nem nekem szólt. Véletlenül sem tartozom a Kill/Ride korszakot a mai napig visszaváró oldschool rajongók közé, sőt szinte minden lemezről vannak nagy kedvenceim, de ezek közül alig hangzott el valami.
Felőlem a Dream No More, Halo On Fire, Spit Out the Bone hármast pl simán megspórolhatták volna, dehát végülis az utolsó lemezen vannak, oké.
De a Fuel?? Most komolyan? Ebből a csodálatos életműből hogy keveredett ide ez a se nem aktuális, és kicsit sem jó dal? Brrr.

mojoking77 2018.04.06. 10:11:26

@NZperX: Nekem bejott a Fuel is. A Spit Out the Bone meglepetes volt, nem gondoltam volna, hogy bevallaljak (direkt nem neztem meg a becsi/pragai koncertet). Nagyon jo volt, inkabb az egy ket nagyarcu otvenes szarhazi nem tetszett, aki ossze vissza pampogott, hogy minek lokdosodunk/pogozunk. A faszert nem vesz az ilyen inkabb ulohelyet, azzal is tobben lehettek volna lent olyanok, akik tenyleg bulizni akartak volna.

mojoking77 2018.04.06. 10:20:45

Jah, es minden kotekedes nelkul, de a szerzo miert nem allohelyet vett? Mi kb 50-en szetpogoztuk nagyjabol a Nothing Else-ig az egesz bulit, de gondolom ez nem latszott jol az ulohelyrol ;)

atkaforce 2018.04.06. 11:21:29

@NZperX: Hetfield egyik kedvenc nótája

Ernő Hellacopter 2018.04.06. 15:56:10

Nem szokásom reagálni, de ezúttal úgy látom kénytelen leszek. :)

A jegyet nem vettem, hanem a Rockstation magazin akkreditált újságírójaként voltam jelen. Nincs lehetőség arra, hogy a kapott jegyet módosítsd, így a 106-os szektor P sorának 2-es ülőhelyét kaptam. Soha életemben nem néztem ülve koncertet, és soha nem is fogok. Ez nem színház, ez nem a fotel a tévé előtt. Hiába akarok állóhelyet, ha már elfogytak a jegyek réges-régen, marad az ülő. Ha egy magas ember ül egy alacsony előtt, ugyanakkora eséllyel nem fognak látni tőle, mint állva, de hála égnek ezt a problémát az ókori rómaiak megoldották! :)))

Aki metál koncerten ülni akar, az adja fel, nem neki való. Nem érdekel hány éves, milyen magas, hány diplomája van. 8 éve nem járt erre a Metallica, szerintem 8 évente igazán be lehet vállalni 150 percet állva.

MGB75 2018.04.10. 22:48:53

Gondolom, itt senkinek sem tűnt fel, h ez a Hardwired turné, így míly meglepő, hogy jópár szám elhangzott az albumról... Édes Istenem....
Szerencsétlenek nem tolhatnak le egy 8 órás koncertet, h mindeki kedvére tegyenek, úgyh nagyon sajnálom a T. cikírót, (h neki csak a Masterig létezik a Metallica és a Justice már hanyatlás) és be kellett érnie ezzel a hellyel-közzel, olyan-amilyen setlisttel. Magyarország egyébként sem arról híres, hogy pont itt vesznek elő ritkaságokat. Azért az a nyüves Breadfan, vagy Spit sem volt megvetendő... Az is hatalmas probléma, h profin megcsinálták a körítést és nem csak pőrén kiálltak nyégyen a színpadra a hangszerekkel....
Remélem, lesz majd olyan koncert, ahol a HIBÁTLAN HSD-t letolják teljes egészében... De jöhet egy HIBÁTLAN fullos DM konci is...
A koncertről csak ennyit: 10/10 a köbön!

MGB75 2018.04.10. 22:49:45

@MGB75: T. cikíró -> T. cikkíró
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum